Gobby  Fehér  Gyula: A repülő Vucsidol 4.
 

12.      ELMARAD A SZEMLE

BELSŐ.

 

Sztipán tiszta szobája.

Benn az angol és a házigazda.

A főkapitány után besorolnak a

szobába a többiek is.

Kíváncsian néznek körül.

                                                        SZALAY: Jó napot, Sztipán! Mi vagyunk a városi

                                                        tanács helyszínelő bizottsága. Én vagyok a főka-

                                                        pitány, engem ismer, igaz?

                                                        SZTIPÁN: Az igaz. Ki nem ismeri a főkapitány

                                                        urat?

                                                        SZALAY: Abban a bizonyos dologban jöttünk.

                                                        SZTIPÁN: Milyen dologban?

                                                        ANTUNOVITS: Meg kell győződni róla, repül-e

                                                        masina avagy humbug az egész.

                                                        DEMBITZ: Meg kell állapítanunk, megér-e annyi

                                                        pénzt.

                                                        SZALAY: Nem hat-e veszélyesen a közbiztonságra.

                                                        DEMBITZ: Arról, hogy jogi szempontból nem esik-e

                                                        kifogás alá.

Sztipán széket húz eléjük.

                                                        SZTIPÁN: Igyanak meg egy pohár bort az urak. Saját

                                                        termés. Kóstolják meg.

                                                        SZALAY: Nem. Nem. Tudja, hivatalos emberek

                                                        vagyunk. Minden percünk meg van számlálva.

                                                        DEMBITZ: Csak a masinát mutassa meg.

Sztipán vállat von,

akár a felesége. Lassan.

                                                        SZTIPÁN: Egy pohár jó hideg bor sose árt

                                                        az embernek. De maguk tudják.

                                                        ANTUNOVITS: Most már működik a masina?

Sztipán vállat von.

                                                        SZTIPÁN: Azzal maguknak semmi gondjuk. Minek

                                                        költene el a város ötvenezer koronát fölöslegesen?

                                                        Különösen, ha jogi szempontból is gond van vele.

                                                        Meg a tetejébe a közbiztonság sincs biztosítva.

                                                        Felejtsék el az urak. Repülőgép volt, nincs.

                                                        DEMBITZ: Nekünk az a megbízatásunk, hogy

                                                        szemlét hajtsunk végre.

                                                        SZTIPÁN: Szemle az nem lesz. Üljenek le ezzel

                                                        becsületes angol úriemberrel, James a neve.

                                                        Ő se veti meg a homoki bort. Igaz, James?

James faarccal.

                                                        JAMES: Igen, sir.

                                                        SZTIPÁN: A repülőt meg ne is emlegessék többé.

                                                        Ne jusson eszükbe. Igaz, James?

                                                        JAMES: Igen, sir.

 

13.      A FŐKAPITÁNY TERVET SZŐ

BELSŐ.

 

A főkapitány irodája.

A főkapitány az asztalánál ül.

Kopognak.

                                                        SZALAY: Bújj be!

Az ajtó végtelen lassúsággal nyílik.

Először Marodics Szávó feje jelenik meg.

Szalay türelmetlen.

                                                        SZALAY: Bújjatok be!

Besompolyognak Szávó és Kukla,

a két titkosrendőr.

                                                        SZÁVÓ: Alázatos szolgája, Főkapitány Úr!

                                                        SZALAY: Hagyjuk. Nincs időm a formaságokra.

A titkosrendőrök lesújtva

álldogálnak az asztal előtt.

                                                        KUKLA: (súgva) Mondtam, hogy megtudott valamit.

                                                        SZÁVÓ: (vissza, a foga közt) Fogd be!

                                                        SZALAY: Sürgős ügyben hívattam önöket.

                                                        KUKLA: (súgva) Valaki beárult bennünket.

                                                        SZALAY: Bizalmas ügy. Gondolkodom, képesek-e

                                                        Önök ezt kezelni.

A titkosrendőrök összenéznek.

                                                         SZÁVÓ: Nőügyekben teljesen megbízhatóak

                                                        vagyunk.

                                                        SZALAY: Nem nőügy. Attól sokkal érzékenyebb.

A titkosrendőrök egymásra néznek.

                                                        KUKLA: Mindig elintéztük, ha a főkapitány úr…

                                                        SZALAY: Ezt most hagyjuk. Mi sikerült, mi nem.

                                                        KUKLA: Csak parancsoljon velünk a főkapitány úr!

Szalay keményen nézi őket,

ők félénken forgolódnak.

                                                        SZALAY: Nincs időm tétovázni. Még ma éjjel el

                                                        kell lopni Sztipán repülőgépét a Vucsidolról.

Szájtátva hallgatják.

                                                        SZÁVÓ: El kell lopni?

                                                        SZALAY: De még mennyire! Hogy miképpen, mi

                                                        módon, milyen eszközökkel, az engem nem

                                                        érdekel. Az a fontos, hogy az kis repülőgép még

                                                        ma éjjel a városházán legyen.

                                                        KUKLA: Abból nem lesz baj, ha lopunk?

                                                        SZALAY: Kukla, ne játssza meg a szűzleánykát!

Kukla szerényen vigyorog.

                                                        Még mielőtt a nap a láthatáron feltűnik, itt legyen!

 

14.      ELŐKÉSZÜLET

KÜLSŐ.

        

Vucsidol. Sztipán háza előtt

tamburások. A házigazda meg James

iszogatnak. A zenészek énekelnek.

Mándó néni sült húst szolgál fel.

A kerítés mellől nézi őket a két

titkosrendőr.

Sugdolóznak, majd mintha részegek

lennének, dűlöngélve belépnek

az udvarra.

                                                        SZÁVÓ: Szép jó estét kívánok mindenkinek!

                                                        SZTIPÁN: (feláll) Jó estét! Hát magukat mi szél

                                                        hozta errefelé?

                                                        KUKLA: (csuklik) Nem szél, a jófajta borocska.

                                                        Az hozott bennünket.

                                                        SZÁVÓ: Hogy felköszöntsük a mi kedves Sztipá-

                                                        nunkat. Egy pohár igazi homokival.

Sztipán nevet.

                                                        SZTIPÁN: Na, jó. Adjál poharat Mándó nekik. Ha

                                                        elkezdték, folytassák is.

A titkosrendőrök megkapják a

poharakat, Sztipán tölt nekik.

                                                        SZÁVÓ: Egészségére Sztipán szomszéd!

                                                        KUKLA: (csuklik) Egész… egész… ségére…

                                                        a házigazdának…

Kukla hirtelen összecsuklik.

Előbb Mándó keltegeti, aztán

Szávó, de hiába.

                                                        SZÁVÓ: Túlzásba vitte. Még valami baja lesz.

                                                        MÁNDÓ: Csak meg ne gyulladjon benne az ital.

                                                        JAMES: Beteg ez az ember, sir?

Sztipán nevet.

                                                        SZTIPÁN: Nem kell ezt félteni. Ne izguljon, uram.

                                                        Bevisszük a szobába, alszik egyet, kutya baja

                                                        se lesz.

                                                        JAMES: Igen, sir.

Azzal ketten megfogják Kuklát.

Becipelik a hátsó szobába.

A zenekar tust húz.

 

15.      A LOPÁS

BELSŐ.

 

A szobában sötét van. Az udvarról

behallatszik az énekszó.

Kukla felkattintja zseblámpáját.

Kutat.

                                                        KUKLA: Azt mondták, itt van a szobában. Nem látom.

                                                        Ha nem látom, akkor láthatatlan. Ha láthatatlan, akkor

                                                        eldugták.

Minden tárgyat megnéz. Benéz

az asztal alá, ágy alá.

                                                        Ha eldugták, meg lehet találni.

Odaér a szekrényhez, nem

nyílik az ajtaja. Megrázza.

Álkulcsot vesz elő.

                                                        Micsoda zár! Honnan egy parasztházban ilyen

                                                        bonyolult zár?

Megrázza a szekrényt. A tetejéről

leesik egy kis kulcs.

                                                        Parasztház, parasztszokások. Bezárta az ajtót,

                                                        a kulcsot meg itt hagyta.

Bevilágít a szekrénybe, ott a gép.

Magához veszi, kilép az ablakon.

Kinn szaladni kezd, aztán megáll,

hatalmasat fütyül.

 

16.       SZTIPÁN  KÉTSÉGBEESIK

BELSŐ.

 

Sztipán az üres szekrény előtt.

                                                        SZTIPÁN: James úr! James úr, jöjjön gyorsan!

James a másik szobából, kialvatlanul,

másnaposan.

                                                        JAMES: Itt vagyok, mi történt?

Sztipán mutatja.

                                                        SZTIPÁN: Elrabolták a gépemet. De tudom, ki volt.

                                                        Tudom, ki tette.

James bólogat.

                                                        JAMES: Most hol a gép?

                                                        SZTIPÁN: A városházára vitték. A titkosrendőrök

                                                        a főkapitány emberei.

                                                        JAMES: Semmi baj. Akkor biztonságban van.

                                                        SZTIPÁN: De a minta nélkül, hogy számoljuk ki

                                                        az arányokat?

                                                        JAMES: Visszaadják, majd meglátja. Ha nem szép-

                                                        szóval, hát visszavesszük erővel… Nálunk a biznisz

                                                        szent és sérthetetlen. Aki a bizniszt megsérti, az

                                                        Angol Birodalmat sértette meg…

James felhúzza a        zakót, kalapját

a fejébe csapja. Kezébe veszi az

esernyőjét, és gyorsított film

következik. Visszafelé pereg az

idejövetele. Most visszafelé trappol

a ló, visszafelé száguld a vonat.

A londoni bankházban visszafelé

szalad föl a lépcsőn.

 

 

17.      A GÉPPEL MIT LEHET KEZDENI?

BELSŐ.

 

A polgármester hivatala.

Az urak körbeállták az asztalt, amelyen

ott vesztegel a modell.

                                                        BÍRÓ: Most itt a minta, de én nem tudok vele

                                                        semmit kezdeni. Önök értenek hozzá?

A polgármester dühös.

                                                        Ön, igen tisztelt főkapitány úr? Be tudja kapcsolni?

                                                        Ön, mélyen tisztelt főügyész úr, föl tudja röptetni?

                                                        Most mit kezdjek vele?

A főkapitány magyarázkodik.

                                                        SZALAY: Hogy jön egy vucsidoli paraszt arra az

                                                        ötletre, hogy nem tárgyal velünk? Hogy mer ő

                                                        nem tárgyalni?

A polgármester még hangosabb.

                                                        BÍRÓ: Azt üzente, adjuk vissza az ellopott találmányt.

                                                        Szerintem, igaza van.

Szalay integet.

                                                        Mit akar még közölni?

A főkapitány haptákba vágja magát.

                                                        SZALAY: Az angol kém vette rá.

A polgármester az asztalra csap.

                                                        BÍRÓ: Miféle angol kém? Itt ül a teremben az egész

                                                        Városi Tanács, és várja, hogy bemutassuk a repülő-

                                                        gépet. De nem az asztalon. A levegőben. Mi meg

                                                        csak bámuljuk velük együtt, mint a majmok.

Dr. Dembitz krahácsol.

                                                        Mit tanácsol, főügyész úr?

                                                        DEMBITZ: Mégis ide kellene hozatni azt a parasztot.

                                                        BÍRÓ: Húzzuk deresre? Verjünk a praclijára? Rán-

                                                        gassuk a fülét? Segítséget kért tőlem, nem verést!

 

18.      TÁMAD AZ ANGOL HAJÓHAD

KÜLSŐ.

 

Hatalmas dörej. Villanást látni.

Majd  egy tópart telefonfülkét.

Reszkető kéz tartja a telefont.

Az ember egész testében reszket.

                                                        SOMOGYI: Halló! Halló! Itt Somogyi fürdőpénztáros.

Hallani a válaszokat is.

                                                        HANG: Tessék, mondja csak.

                                                        SOMOGYI: Itt Somogyi fürdőpénztáros…

                                                        HANG: Itt meg Bíró Károly polgármester.

                                                        SOMOGYI: Nagyságos uram!… Borzasztó dolgok

                                                        történnek itt Palicson.

                                                        HANG: Mi az? Mi történik?

Hatalmas robbanás. Somogyi

ugrik egyet ijedtében.

                                                        SOMOGYI: Megjelentek az angol flották a palicsi

                                                        vizeken… A fürdővendégek elmenekültek innen.

                                                        Az angolok bombázzák a nádasokat.

Újabb robbanás. Somogyi

ugrik egyet.

                                                        HANG: Mi az már megint? Mi történik?

                                                        SOMOGYI: Nagyságos uram, tegyen valamit…

                                                        Az angolok mindent lebombáznak…

Ledobja a kagylót, elrohan.

A tavon hatalmas cirkáló úszik.

A csúcsán leng az angol lobogó.

A fedélzeten lőszerrel szaladnak

a matrózok.

Hatalmas robbanás.

Több angol hajó látszik egyszerre.

 

19.      SZABADKA KIVEZÉNYLI SAJÁT HADEREJÉT

BELSŐ.

 

A polgármester reszkető kézzel

ejti vissza a kagylót.

                                                        BÍRÓ: Megtámadtak bennünket az angolok.

Az asztal körül az iménti

társaság. Általános zaj.

                                                        A repülőgép miatt van, tudom. Mégis igazi a gép.

                                                        Mondtam nektek, hogy repül…

A főkapitány rémülten.

                                                        SZALAY: Most mit tegyünk? Mégis oda adjuk?

Bíró határozottan intézkedik.

                                                        BÍRÓ: Bombázzák Palics nádasait. Azokat senki

                                                        sem bánthatja városi engedély nélkül.

                                                        DEMBITZ: A nádvágás a város hatásköre!

                                                        SZALAY: Az angol flották nem a nádat vágják…

                                                        BÍRÓ: Annál inkább szembeszállunk velük. Majd

                                                        megmutatom én, mit tudunk mi, szabadkaiak!

Erdőssy reszketve.

                                                        ERDŐSSY: De hát mit szándékozik tenni a nagy-

                                                        ságos úr?

Bíró hadvezéri pózba vágja magát.

                                                        BÍRÓ: A legrövidebb idő alatt a palicsi vizeken

                                                        álljanak készenlétben a szabadkai flották!

Mind helyesel.

                                                        A flották élére Petrich József palicsi tónagyot

                                                        nevezem ki. Mind, aki Szabadkáért halni képes,

                                                        ott legyen vele!

A többiek lelkesednek.

                                                        MIND: Hurrá! Előre Szabadkáért!

                                                        BÍRÓ: Nem adjuk meg magunkat!

                                                        MIND: Nem, nem, soha!

 

20.      KEZDŐDIK A CSATA

KÜLSŐ.

 

Palicsfürdő.

A női fürdő előtt tolongás a

tóparton. Szalay főkapitány díszmagyarban

száll be vitorlás csolnakjába.

Parchetics Misi acélpáncélba száll

be a csolnakjába, ami rögvest süllyedni

kezd alatta. Négyen-öten mentik, rángatják

kifelé.

Dr. Reisner Lajos üdvözlő beszédet mond

minden érkezőnek, de senki se hallgatja meg.

Fölötte díszes, zászlókkal ékesített

kapu áll, felirata: 3. SZÁMÚ ÜDVÖZLŐHELY.

                                                        REISNER: Kedves atyámfia! A magyar vér buzog

                                                        ereinkben, mikor szeretett városunk védelmére

                                                        sietünk… Hova siet? Ez az üdvözlőbeszéd! Hé!

                                                        Szeretett polgártársam! Mindnyájunk kezében

                                                        megállt a ceruza, midőn galád módon rajtunk

                                                        ütöttek… Nem figyel ide? Senki se figyel ide?

                                                        Szeretett Palicsunk, érted a vérünk adjuk! Kiállunk

                                                        a haza oltárán! A hősies halál szörnyű védőangyala

                                                        kereng fölöttünk…

A Víztoronynál ketten versenyt

szavalnak. Mindkettő mellett

fekete iskolatábla. A baloldalin

azt írja nagy görbe számokkal: 274.

A jobboldalin meg: 198.

                                                        ABRASICH:Talpra magyar, hí a haza…

A bal oldalon álló mély zengő

hangon szaval.

A jobb oldalon álló magas tenor.

                                                        KOVACH: Rabok tovább nem leszünk…

Előttük gyerekek játszanak,

időnként a szavalónak csapódik

a labda.

Az angol hajón zászlójeleket adnak.

Szalay körbefordul.

                                                        SZALAY: Ki érti ezt? Érti ezt valaki?

Egy vadászpuskáját tisztító úr

a partról.

                                                        VADÁSZ: Én értem, főkapitány úr. Fiuméban szol-

                                                        gáltam valamikor.

                                                        SZALAY: Mit akarnak? Mit mond?

                                                        VADÁSZ: A repülőgépet azonnal kiszolgáltatni.

                                                        SZALAY: Csipiszt az orrotokra!

                                                         VADÁSZ: Az Isten irgalmazzon önöknek…

                                                        SZALAY: Ezt jól megmondta nekik.

                                                        VADÁSZ: Ezt ők üzenik.

Szalay megfordul fügét mutat

az angol hajók felé.

Hatalmas robbanás.

 

21.    A VÁROS A HÁBORÚ LÁZÁBAN

KÜLSŐ.

 

Szabadka főterén tolonganak az

Emberek.  Díszes fölirat: A MÚZEUM FEGYVERTÁRA

                                                        BÖLCSKEY: Fegyvert kereső hadfiak! Itt a múzeum

                                                        fegyvertára. Aki fegyvert akar fogni, válogasson.

                                                        Ami jó volt a tatár, török, labanc ellen, az jó lesz

                                                        az angolok ellen is. Nézze, uram, milyen szép

                                                        láncos golyó. Egy kis petróleummal megpucolja,

                                                        agyon üthet vele akárhány kurafi angolt.

Az emberek nézelődnek.

Egyikük kézbe vesz egy gerelyt.

                                                        JÁRŐKELŐ: Ez lándzsa?

                                                        BÖLCSKEY: Nem, uram, ezt gerelynek hívják. De

                                                        szúr ez is, ha meghegyezik.

 

22.    TÁMADÁS AZ ANGOLOK ELLEN

KÜLSŐ.

 

A Palics parton nagy a sürgés-forgás.

Támadásra készülődnek a szabadkaiak.

Egy hatalmas régi ágyút cipelnek hatan.

                                                        SZALAY: Mindenki szálljon be a csolnakjába!

                                                        BÍRÓ: Ragadjatok fegyvert, férfiak!

                                                        SZALAY: Ha benn lesz az ágyú a helyén, végső

                                                        csatába indulunk!

A parton Dr. Reisner egy szószéket

húz maga után. Legényesen felugrik rá.

Pózba vágja magát.

                                                        REISNER: Mélyen tisztelt küzdő uraim! Harcosok!

                                                        Testvéreim!

Bíró kikiabál a partra.

                                                        BÍRÓ: Semmi szükség több beszédre. Hol a kardod?

De a szónokot semmivel se lehet

leállítani.

                                                        REISNER: Csekély személyem kicsiny tudatában

                                                        akarok üzenni nektek, dicső katonák!

Közben az ósdi ágyút a csónakhoz

vontatták.

                                                        SZALAY: Ezzel odapuffantunk, és föladják a harcot!

                                                        BÍRÓ: Golyót találtatok?

                                                        SZALAY: Igazi márványgolyót!

Az ágyút ráejtik a csónakra, az

egyből elsüllyed.

A legénység a vízbe ugrál.

                                                        BÍRÓ: A bátorság fog dönteni. Előre!

                                                        SZALAY: Harcosok, csatára fel!

Ők is süllyedni kezdenek.

Lenéznek a vízre, hát a hajót

körülfonta a hínár. A növény

villámgyorsan nől.

                                                        BÍRÓ: A tónagy nem tisztíttatta ki a tavat.

                                                        SZALAY: Leránt bennünket a hínár!

Süllyednek.

                                                        Mentsd az életed.

Ők is a vízbe ugranak.

                                                        BÍRÓ: Ússzon, ki merre lát!

Hatalmas dörrenés. Az angol

ágyúgolyók mellettük robbannak.


Szökés a villamoson