Vass Tibor
Okvetetlen ágyakon
 
(Bejön egy nő masszírozni.)
 
Bejön egy nő masszírozni a szobába,
egy nő a szomszéd szobából
a mi szobánkban okvetlenül masszírozni akar,
felajánlja, hogy masszíroz.
Puhítja a nő a szobát, a gondolataival puhítja,
körvonalazza húsos kezével a levegőben,
hogy milyen jó lesz annak, aki beadja a derekát,
aki arra vállalkozik,
hogy megmasszíroztatja magát a szomszédszobás nővel.
Egy férfi megadja magát, a szobatárs megpuhul,
leöltözik és a hasára fordul zavartan,
a nő a szomszéd szobából elkezdi puhítani a testét,
a húsos kezével kezdi puhítani.
A szobatárs férfi jól láthatóan merev, nem lazít,
de aztán egy csapásra lazítani kezd,
egy csapás a bal vese fölé, balsors,
egy a jobb felé,
közben megdicséri a szomszéd szobából jött nő
a férfi szobatársat, hogy elég jó, masszív a teste,
a férfi már laza, mint a Riga lánc,
ahogy mondják pestiesen vagy kövesdiesen,
fölpörgött a motorja.
Itt fekszik szemben velem a férfi, másfél méterre,
itt masszíroz szemben velem a nő, másfél méterre,
nem látják csak azt,
hogy velük szemben ütöm a billentyűt, másfél méterre,
nem gyaníthatják, hogy életük egy részét ütöm be,
apró, mell-
ékes mozzanatát, amiről gyaníthatóan soha
nem fognak tudomást szerezni,
se ennek a pár percnek a fontosságáról,
se arról, hogy mit csinálok én az életükkel tőlük másfél méterre,
nem gondolnak ezekről a percekről talán semmit,
a percekről, talán, semmi ilyesmit.
Ez az igazi férfitest,
mondja a nő a szomszéd szobából,
most már jól ki van masszírozva,
ez az igazi, nem plangya, sose hallottam még ezt a szót,
plangya, igaz, ilyen másfél méteres
pár percem se volt még sosem,
tehát nem plangya ez a férfi,
egy plangya férfi a masszírozó nő szerint
már olyan, mint egy nő.
A nő tehát eleve plangya,
de ebbe nincs időm belegondolni,
a nő a szomszéd szobából már mást magyaráz,
itt van az izomkötődés, mutatja,
azért fáj itt a váll,
a vállon mutatja az izomkötődéseket,
arról beszél, hogy nem olyan erős, mint általában,
azért jött kezeltetni magát,
azt mondja, mindjárt betüzesítem,
már kezd is melegedni,
látszik, hogy masszírozva van,
közben nagyon nagyokat liheg,
ellihegi, hogy ő szeretettel masszíroz,
a szereteten megy át a masszírozás,
érdekesen fogalmaz ez a nő a szomszéd szobából
a szeretet és a masszírozás összefüggéseiről,
de láthatóan nem masszíroz,
hanem gyömöszöl,
mozdulatsorainak semmi köze a masszírozáshoz.
Épp a szeretet-energiát definiálja,
mikor dérrel-dúrral berobognak a nővérek,
hogy készüljünk kénes pakolásra,
a szoba felbolydul,
a gyömöszölő nő a szomszéd szobából
gyorsan megcsapkodja még a férfit,
egy csapás, meg még egy csapás,
aztán azt mondja, egészségére, s kirohan,
azaz elrohan a saját szobájába a kénes pakolását
igénybe venni,
a nővérek a villanyt felgyújtják,
vége ennek a pár percnek,
vége az egésznek.
(A nő a pakolás után visszajön,
tíz százalékról kezd el beszélni,
hogy annyi a szeretetből visszajár,
aztán megint elrobog,
de csak azért, hogy két perc múlva újból visszajöjjön,
immáron nagykabátban,
megkérdezni,
ki megy vele sétálni,
jött behajtani a tíz százalékot.)
 
(A gyömöszölő nőről kiderül.)
 
A gyömöszölő nőről kiderül egy s más három nap alatt,
az első nap gyömöszölni jön,
a második nap puszikat kínál fel reggel,
a harmadik nap fél hatkor jön ébreszteni,
jó reggelt, azt mondja,
ma ágyba hozom a kávét annak, aki akarja,
sajnos kettő akarja,
nem sokkal fél hat után az ágyban nekik a kávé,
az én ágyamban meg már nem én vagyok,
hanem a hűlt helyem, felpattanok ugyanis,
ideges vagyok, felettébb ideges vagyok
és nem bírom féken tartani az indulataimat,
hangos zúgolódásba kezdek,
kiszaladok mezítláb a vécére,
még ott is zúgolódom,
ez nem normális, ez a nő nem normális,
mire visszamegyek, arról beszél
valagának különös,
szerénynek egyáltalán nem mondható
illegetése közben ez a nő,
hogy más kezelést írt fel neki az orvos,
mint amit itt fel lehet venni,
így mondják Kövesden azt, kezelést felvenni,
a kezeléseket leadják, mi fölvesszük,
a nőnek más kezelést írt fel az orvos,
így mondja Kövesden azt,
hogy össze akar feküdni valakivel mielőbb,
valag-illegetés közben, más-
különben egy gyönyörű, hóhullós reggelen,
nem sokkal fél hat után,
amit föl kéne venni, mint egy kezelést.
 
(A gyömöszölő nő ismét.)
 
A gyömöszölő nő ismét kopog,
beállít, azt mondja, most jön a kis vizit,
ő a kis vizit, ha valaki nem tudná,
róla különben is azt mondja
a főorvosnő, hogy erős asszony,
neki tudvalevőleg semmi baja nincs,
ő ide köztudottan csak nyaralni jön,
kell egy kis pihenés, feltöltődés,
a férfiak kórtermébe jár feltöltődni,
gyömöszöli azokat,
akiket rá tud venni egy kis gyömöszölésre,
van, akit hajnal négykor gyömöszöl
a többiek legnagyobb megrökönyödésére.
A délutáni és esti gyömöszke kibírhatóbb,
a lihegése pihenés közben nem annyira zavar,
mint hajnal négykor.
A kórház fűtési rendszeréről beszél,
egy kandallót emleget, lóbálja a karját,
húsos karjait,
tömpe ujjaival lábujjakon, vádlikon motoz,
miközben föl-alá járkál,
betölti hangjával és mozgásával a teret,
kézlóbálás, járkálás közben azt mondja,
egy kandalló előtt szeretkezni jó,
de jó lenne neki egy kórházban is,
így kínálja magát tudvalevőleg
a köztudottan gyömöszölni jól tudó nő,
mindegy, hogy hajnal négy,
délután vagy este.
 
(Ismerős a kopogás.)
 
Ismerős a kopogás,
a gyömöszölő nő hatol be újfent a szobába,
karlóbálás, izgága járás-kelés közben
gond nélkül felajánlja, a karanténra való tekintettel,
hogy aki kívánja,
azzal az érintett hétvégén lefekszik,
egyenesen a szemébe mondja több embernek,
hogy bebújik az ágyukba, szép sorban,
a többiek addig, szép sorban, várakozzanak odakint,
ügyeljenek, ne jöjjön be nővér, orvos, influenza.
Több ember egyenesen a szemébe nevet,
nincs nagy felháborodás, szolgálatkészen cukkolják,
több ember szerint viccnek szánta,
néhányan tudják,
szerencsétlenek, hogy nem annak.
Mondom magamnak, te se szólj semmit,
maradj veszteg,
Vass Tibor, olt-
almaz
alomalj, kacsa, ajtó-
zár.
 
(Nem nagy dolgokról.)
 
Nem nagy dolgokról van szó,
mindössze az influenzajárvány miatti karantén, hogy mennyire
jó hatással van a gyömöszölő nőre,
a gyömöszölő nő a karantén másnapján
egyen s máson gátlástalanul megvizsgálja, ki hogyan csik-
landós, először a zokniját húzza le a páciensnek,
ez jó darab, azt mondja,
aztán kinek-kinek továbbnyúl,
a gyömöszölő nő az érintettek nadrágjában turkál,
a turkálás közben nevetgéli el,
mi a nagy darab,
elnevetgéli, hogy ő húszéves korában vesztette el a szüzességét,
tizenhat esztendős korában
egy nagy darabban olyan asszonyt játszott,
aki megcsalta a férjét,
de tizenhat esztendősen még szűz volt,
a húszéves korában szüzességét vesztett nő nevetgél,
kart lóbál, nem csak színpadiasan,
izgágán jár-kel,
levesz zoknikat, nyúlkál nadrágokban,
egyesek néznek dolgokat, nagyokat,
nem túl nagyokat.