Lénárd Róbert
Gétéhá, avagy a törvény ímélcíméről

- egy képzeletbeli film tervezete -

Képzeljünk el egy vásznat és egy filmet, amely rajta pereg. Ne gondoljuk nagy költségvetésűnek, sőt, művészi munkának sem. Arra nekünk nincs időnk. Díszlettel, fénnyel spórolni! A főszereplő lehetőleg ismeretlen arc legyen, de ha muszáj, elfogadható mondjuk egy Vincent Vaughn, vagy más, hasonlóan jellegtelen arc is.

A film első kockáin Franz Kát láthatjuk, amint a reggeli napsütésben felébred. A jelenet okai igen prózaiak: láttuk Orson Walles filmjét, és tetszett. Ez a Ká (ellentétben Josef K.-val) arra ébred, hogy féreggé változott. Féreg mivoltát a cégvezető jelenti telefonon, és ennek kapcsán kitér arra is, hogy Kát ezentúl nem várják a hivatalban.

Ká ezentúl otthon fog dolgozni, banálisan kispolgári lakásában, egy számítógépen.

Hősünknek (aki, bár sok hasonlóságot mutat Franz Kafkával, az íróval, mégiscsak fikciótermék) nem fűlik a foga ehhez a munkastílushoz, a cégvezetővel azonban nem illik vitatkozni. Ká monológban emlékezik meg az előző cégvezetőről, akit leváltottak, mert már harmincöt éves is elmúlt, és aki most munkanélküli segélyen tengődve egy utcasarkon él. Ez a monológ nem lehet hosszú. Ez nem egy európai jellegű film.

Ká ezután dolgozni kezd, üzleti és hivatalos ügyeit ímélben intézve. Ezzel párhuzamosan, az interneten myomozva, kideríti, hogy hivatali helyére egy homoszexuális, fekete férfit vettek fel.

Ká rádöbben, hogy nem bírja a napsütést. Gyanítja, hogy ez is a féreg-lét velejárója, és lehúzza a rolókat. A továbbiakban szobáját csak a számítógépmonitor világítja meg. Ezzel is spórolhatunk a reflektorköltségeken.

Ká egész nap dolgozik, este pedig csettelni kezd. Időnként rákattint egy-egy női névre, ilyenkor vad, bár csak szóban kifejtett szexuális aktusoknak lehetünk tanúi.

Másnap Ká folytatja nyomozását: megpróbálja felkutatni a cégvezető felettesét, a cégtulajdonost, hogy megkérje, tegye ismét antropomorf lénnyé. Nem sok sikerrel jár, a cégtulajdonosnak csak a monogramjára bukkan rá: GéTéHá.

Ebédre hamburgert, vacsorára pizzát rendel az interneten, amit láthatatlan kezek az ajtó előtt hagynak.

Ugyancsak az interneten rendeli meg a legújabb éjszakai szórakozását, egy számítógépes játékot. A neve: Juss be a Kastélyba. A főhős (Ká) egy kis faluban jár-kel, a játék végcélja pedig a hegytetőn álló fekete épületbe való bejutás. Ká nemcsak azért un rá gyorsan erre, mert a bejutás sok éjszaka után is lehetetlennek látszik, hanem mert időnként felébred benne a nemi vágy, és inkább pornószájtok nézegetését választja.

Maszturbációját nem mutathatjuk be, mert akkor a tizennyolcon aluliak nem tekinthetik meg munkánk gyér gyümölcsét.

Ugyancsak a fiatalkorúak miatt döntöttünk úgy, hogy a film közepére tervezett parabolát a törvény ímélcíméről animációs film formájában jelenítjük meg. A történet egyszerű: a főhős íméleket irkál a törvényszéknek, hogy mentsék fel a számára sem tisztázott vádak alól, de a rendszer minden ímélt visszaküld, jelezvén, hogy a címzett levelesládája örökre megtelt.

Efféle történeteket ír Ká éjszakánként, amikor unalmában több sört rendel a kelleténél.

A továbbiakban folytatja a munkáját, de nyomozását is a titokzatos GéTéHá személyét illetően. Megszerzi az irodai telefonszámát, amely cselekményünk virtuális szálait a messzi Amerika felé kanyarítja. A kagylót azonban rendszerint a titkárnő veszi fel, aki a cégtulajdonos nevéről és tetteiről nem tud beszámolni, beszéde a Nem tudom, a Nem és a Később mondatok sajátos szerveződése. Erre a szerepre valamelyik ismert énekesnőt kellene szerződtetni. Kell egy jó név a plakáton.

Egy este Ká búcsúímélt kap a barátjától, Max Bétől. Bé regényeit nem jelentetik meg, mert nincs bennük elég akció (ne nevessünk ezen, hisz könnyen megeshetik, hogy filmünk is erre a sorsra jut), ezért öngyilkos célból beleugrik a közeli folyóba. Már ha megtalálja: nem sokat járt házon kívül az utóbbi időben.

Kát lelombozza ez a levél, ezért bánatában felhívja az apját, aki a szomszédos lakásban lakik. Az apa kineveti, és azt mondja, fiának nincs is Bé nevű barátja.

Kát megrázza ez a kijelentés, és magának is kedve támad a folyóba vetni magát. Sejti is, merre találja, de a féreg-léttel, úgy tűnik, agorafóbia is jár, ami miatt képtelen kilépni a bejárati ajtón.

Inkább újra felhívja a cégtulajdonos irodáját, és a mi legnagyobb csodálkozásunkra a titkárnő (Britney Spears? Whitney Hewston?) közli, hogy a cégtulajdonos elérhető.

A telefonba - rövid ideig - egy gyerekkórus dalol, majd a film drámai és megrázó végkifejlete következik. Erőteljes férfihang szól bele a kagylóba, és válaszol Ká kérdésére a cégtulajdonos nevét illetően.

Go To Hell.

Ká szeretne még kérdezni, a telefon azonban süketnek bizonyul. Csak az Internet működik. A szobát csak a számítógépmonitor világítja meg.

A film ezzel befejeződik. Az utómunkáról nem sokat tudhatunk, az már a producerek dolga. Mi magunk már régen, az első jelenet forgatásakor elidegenedtünk alkotásunktól.