Szögi Csaba
Titok

...most beosontam.

Kávé után kajtatnék. Egy pillanat türelmet kérek. Azonnal itt vagyok...

...szürcsölöm ezt a mennyei...

Beszéltem telefonon a főszerkesztőmmel. Nem igazán értettem, miről is beszélünk, de ez bizony nem változtat semmit a dolgok menetén. De lesz még itt nemulass. Most iszom a kávém és végigszívom a cigarettámat, úgy legyen.

Mocskos lesz ez a naplóm is. Ahogy jöttem a nagy hidegben, a kezemben szorongattam az én kis édes, faragott, ébenfaszínű pipámat, oly módon, mintha az Édes szülőanyám tenyere volna, oly nagy biztonságot nyújt énnékem. Azután egy puszit is nyomtam rá, mielőtt a zsebembe süllyesztettem volna, hogy rágyújthassak. Rájöttem, nincs is már hideg, legalábbis számomra, mert hideg lehetett amúgy nagyon is, láttam az embereken, de én akkor már azt sem tudtam, mért vagyok az utcán, meg hogy az utcán vagyok-e egyáltalán. Helyettem az emberek sütötték le szemüket, nem bírván elviselni tekintetemet. Telefonálnom kellene Orsinak, szeretem a beszédhangját is, még telefonon keresztül is...

...néhány nappal később, a korahajnali kocsmában

A NAPLÓM? AZ MEGHALT

Színtisztán. Csupán jegyzetelek. Nincs semmi. Bobby. Az öreg, a jóöreg Bob Marley a kocsmában. Ja. Én változatlanul ugyanaz a rühös kocsmatöltelék vagyok, aki voltam. Barfly. Ismered a kifejezést? Persze. Együtt néztük a filmet. Milyen filmet? Milyen kifejezést? Spontán írok. Nem nagyon tudom, hol vagyok, ám szerfelett élvezem a helyzetet.

Jé. Kiittam a söröm, vágás/sötét vaaannn, szóval ott volt még egy palaczk az imént. Várjunk csak. Megnézem. Végül is rájöttem: VAN SZEMEM

Az oldalnak egyszer csak vége van. Hány helyen járok egyszerre? Szóval emlékszem, mit is akartam mondani. Sör, ergo a kocsmában vagyok. VAGYOK. Van még ef ü vé e em. Vanmégfüvem, vanmégfüvem is. Is. Nem látom a végét az estémnek.

Rágyújtottam. Nem. Feladom. Nem tudom, hol vagyok. A kocsmában!!!, ordít a tudat, de nem lehetek bizonyos. A helyzetjelentés viszont, amit tudok: (Danit várom a Saloon kocsmában, szarrá szívtam a fejem, a skizofréniám tökéletes, volt itt Varga, mesélt üzletről, vehetnénk füvet olcsón.)

Keveset ettem ma. Csupán egy tányér pasta de carbonara-t. (Félelmetesen éhes vagyok, viszont a bárpult hihetetlenül vonz magához. Írni is jólesik újra. Furcsamód. Nem értem. Várok.)

Azt hiszem, adós maradok egy kevéssel. De amúgy sem igen tudom, hol ta... (itt megszakad a mese, mert Vargáék félbeszakítottak és elfeledtem, miről meséltem.) Valaki vicceket olvas, valaki eltávozott az értők sorából.

VÉGE

(egy ideig)

...most pedig egy kávénak kell következnie, majd írjuk, amit írni kell

----------------

Szenvedő fajtámból hiányzik a tisztelet a Halál iránt. Este 9:48. Az orosz Raketta szerint, mit még kilencszázkilencvenötben csórtam, messze innét. Hogy mi a mostani dátum, fogalmam sincs. A Mojoban ülök, az tuti. Négy napon keresztül nem szívtam kendert. Azaz ez lett volna a negyedik (4.). De délután/este meglátogatott Dé. Nem bírtam tovább. Tegnap este óta erős gyomortáji fájdalmaim voltak. Éjféltől tízig összesen úgy három órát alhattam. Kora délután még ellenálltam tommy csábító ajánlatának. De most vége. Újra szívtam/

***

Sört kortyolok. L a s s a n. A cigivel vigyáznom kell, annyit szívtam a leállás óta, hogy fáj már tőle a fejem... Ezért ragadtam tollat az imént. Mert hiperaktív vagyok. Fél éven keresztül annyit aludtam, hogy taszít az ágy. Most iszom.

Amúgy várom a többieket. Az idei nyári első KI "játékokat" kellene megbeszélni. Persze inni is jöttem, meg az étlapot is bűvölöm vagy (megnézi az óráját/pill.) tizenhat perce. Telefonáltam ma? Minden bizonnyal.

(Iszom.)

És pihenek is egy kicsit, hhhhh...

***

A kép: Lakkozott faasztal. Masszív. Kockás terítő/ferdén elhelyezve. Hamutartó (1 db csikk, némi hamu, ami ebből ered), kicsit több, mint fél üveg Jelen sör. Cigisdoboz, múlt pénteken, részegen lenyúlt, fekete öngyújtó. Étlap (a gonosz - talán spagettit fogok enni). A fekete kalapom a lakkozott faasztalon. Ittam egy kortyot.

Régi Rock and Roll szól. Meg ami vele jár. Amiket Elvis játszott.

Ilyenek.

***

Cigiznem kéne.

***

Rágyújtok (nos?!)

***

Hhhh. Elérzékenyültem itt magányosan cigarettázva. Mégis a Mojo a kedvencem. Úgy tűnik, ez cirka tizenegy év alatt nem nagyon változott. Pedig azért sokszor tűnt úgy, hogy nem így van. Persze ez rajtam is múlott.

***

Kezdek aggódni. 10:07/10:11. Még nem jött senki, egyik "fél" sem. Se főnök, se DJ Beatboy. Mi történhetett? Se a Tádé. Mi van?! Elégett a cigim, az van, mehetek telefonálni (szerkesztőség - tíz perc a hidegben / innen a földszintről - csomó pénz), az van. Éhezhetek még egy ideig, az van. Ihatok még szép nyugodtan egy sört, élvezve a rock'n'rollt. Az van.

------------------

(rés a falon)

Ugye semmi sem teljesen egyértelmű. Aki végigjárta már ezt az ösvényt, tudja, mire gondolok. Aznap este egyszerre zuhant rám a számtalan, párhuzamosan egymásra épülő világ. Sok volt ez nekem. Úgy tűnik, nem készültem még fel.

Leülök a gyepre, mert állni nem tudok. Majd még lejjebb, de a fekvő helyzetből is zuhanok tovább valamerre, gravitáció, talaj, egzakt dimenzió híján. Hazamenni, ennyi lebeg előttem. De hova haza? Tétova lépések, nincs irány, a térérzék veszett el, vagy a tér is csak fikció, nem tudom. A hídnak van korlátja, addig minden rendben. De a korlát elfogy, ebben a pörgő gömbben nincs hol megkapaszkodni. Arcok, testek kavarognak, próbálok mosolyogni, tettetem, hogy sétálok csupán. Gyatra kísérlet. Furcsa látvány lehet, ahogy keringek, talpam olykor a sötét felhőket célozza. Sokáig ázott a datura, vagy máshol hibáztam. Valaki megszólít. Zuhanok.

Képek. Érintések, valami hideg zselé a hasamon és a bokámon. Beszélek. Vágás/sötét.

Fekszem az ágyamban. Tehát a szkopolamin kifújt. De mi a helyzet az atropinnal? A plafonon három randa neonégő, kikapcsolva, csak kintről szűrődik némi fény. Ocsmány lámpák, biztosan az öregem cserélte le, pedig utálom a neont. Ágyak vannak körülöttem. Nem értem. Hopp, véres a lepedő mellettem. Ezt reggelig el kell tüntetni. A csuklóim bekötve. Tehát onnan szivárog. A bal tenyerem alatt iszonyatos, mély vágás. Mi történhetett? Ekkor látom, hogy a lepedő nem véres, csupán egy ránc vet rá árnyékot. Vizelnem kell!

Mi ez? Nem tudok moccanni. Ennyire kiütöttem magam? A picsába, valaki lekötözött! Mindkét bokám, csuklóm egy-egy hurokkal valami rácshoz rögzítve, sőt a törzsem is. Jézusom, vizelnem kell!!! Valaki megmozdul a közelemben.

- Akárki vagy, ha istent ismersz, szabadíts ki, mert behugyozok! -

Egy árnyék nehézkesen feltápászkodik a szomszédos ágyról, s megpróbálja eloldani a kötelékeimet. Nem megy.

- Vágd már el, mert megőrülök! Vagy hozz egy kést, vagy ollót!

Kezd elkapni a pánik.

- Semmi ilyesmi nincs nálam... - mondja, s elballag valamerre.

Egy fehér kötényes, pékszerű fazon jelenik meg hamarosan, kezében üvegkancsó. Valami dereng.

- Tessék, vizelj ebbe - szól.

- Nem, nem, ebbe nem tudok! Kérlek, oldozd el a köteleket! Itt volt a barátnőm, lekötözött puszta hülyeségből, majd visszautazott Szabadkára. Most mit fognak szólni ehhez az emberek? Félre fogják érteni... Szabadíts ki, mert azonnal behugyozok!

Kezdek kétségbe esni.

- Nem tudlak...

- Hozz valami ollót, vagy kést... Várj, itt van a fiókomban...

Körülkémlelek, valami nincs rendjén, az áldóját!

- Hova tették az íróasztalomat? A faterom teljesen átrendezte a szobát. Mindegy, kimész a konyhába, ott van alulról a második fiókban egy...

- Milyen konyha? Itt nincs konyha, csak szobák. A kórházban vagy...

Mindketten elhallgatunk, látom, valamilyen oknál fogva ő is éppoly bizonytalan, mint én.

- Várj, kimegyek, kerítek valamit...

Eltűnik.

Ekkor az ágyamhoz lép az anyám. "Vettem ide is egy szappantartót" - mondja, s a falhoz csap a fejem felett valami lapos tárgyat, amelyet később hol szappannak látok, hol csokoládészeletnek. Ki tud eligazodni ebben a homályban? (Utóbb kiderül: villanykapcsoló.) És elkezdődik a menet. Folyamatosan próbálok kiszabadulni - valami rejtélyes következetességgel a bal csuklómat szorítom bele egyre jobban a hurokba - közben hol nyöszörgök, hol pedig üvöltök. A szemközti falnál megpillantok egy automatát. Az üveg mögött óvszerek, cigaretták és: öngyújtók! Jön is a tulajdonos a feleségével. "Kérem, adnának kölcsön egy öngyújtót? Csak amíg elégetem ezt a szart a csuklómnál. Iszonyatosan kell pisálnom, ki akarok szabadulni!" "Sajnálom, de mi épp elcuccolunk." S már el is tűnnek automatástól, mindenestől... Szemközt csak egy ágy van, benne egy nyugvó test. Körbekémlelek. Megpróbálok koncentrálni. A mellettem lévő fekhelyen a fószer, aki az imént a segítséget hívta. Rá talán még számíthatok. Rajta túl egy iszonyatosan vén banya fekszik egy ágyban a még vénebb anyjával. Most is beszélgetnek. Vele szemközt egy középkorú faszi, szintén egy ágyban egy öreg kujonnal. S a lábánál... Igen, jól látom, ez a disznó egy prostit hívott ide éjszakára. Pedig gipszben a teste, de már látom, mire készülnek. A nő a haver makkjára bukik. Ekkor megszólal a beljebb heverő vén geci: "Legalább ne bámulj ide ilyen feltűnően!" "Bazmeg, engem nem érdekel az egész, de miután vége a romantikának, a hölgy igazán idefáradhatna, hogy eloldozzon, mer' behugyozok, bazmeg!" Üvöltök, mint a féreg. Nem válaszolnak. Csak a nyöszörgés hallatszik. "Miért nem segít senki?! Bassza meg, bassza meg..." Tovább rángatom a testem, lassan mindenem sajog, de képtelen vagyok önerőből kiszabadulni. Ki csinálhatta ezt velem? Lassan múlik az éjszaka, a hólyagom még egy utolsót tágul, s innen kezdve a záróizomé a lecke. Érzem a nylont a lepedő alatt. Nem emlékszem, milyen lehet magam alá vizelni. Eljátszom a gondolattal. De így még csak rosszabb... "Senki sem segít rajtam, a kurva életbe?! Bassza meg, bassza meg... Ügyeletes! Ügyeleteeeeeeees!!!" "Nem kell kiabálni! Ki kell menni a WC-re. Csak szépen, nyugodtan." Ez a fiatalabbik banya volt. "Hogy a picsába mennék ki, amikor valaki lekötözött?! Bassza meg!" Nyomasztó csend. Ez a legrosszabb... A prosti is eltűnt, de a szoba sarkából még nyögést hallok. Ez még a farkát veri, a vén fasz! Vagy az előbb is a felhúzott térde tűnt a kurva hajának? "Ügyeleteeeees!"

A srác mellettem nem moccan. "Hé... Segítenél?" Alvást tettet. "Kérlek! Szólj a faszinak, megőrülök, nem bírom tovább... Jó lesz a kacsa is, csak hugyozhassak végre! Kérlek!" "Figyelj, egyszer már megtettem. Napok óta nem tudok aludni, hagyj most engem..." Oké, hagylak, bassza meg. Lassanként pirkad. Még néhány erőtlen kísérletet teszek, hogy kihúzzam (a bal!) csuklómat a hurokból, de lassan már csak zihálásra, csendes átkozódásra vagyok képes. Bámulom a plafont, elnézem, ahogy a neonlámpa átváltozik rácsos kapuvá, majd messzi autóparkolóvá. Most már tudom, hogy az atropin játszik velem, és hogy a kórházban fekszem, valószínűleg a neuropszichiátrián... Gondok kezdenek gyötörni. Kiengednek-e reggel, kell-e majd fizetnem ezért, megvannak-e a cuccaim, ilyenek. Közben már a hasizmomat is megfeszítem, hogy ne kezdjek el vizelni... A sírás kerülget.

Végre itt ez a sötét gazember a fehér pék-köpenyben. "Kérlek..." Most nincs gond a kacsával. Belehelyezi a péniszemet, s már indul is a buli. Ó, mennyei érzés! Bocsánatkérően mosolygok egy-két perc múlva. Szerencsém van, éppen megtelt...

Megpróbálok elaludni, nem igazán megy. Nem is tudok nagyon különbséget tenni, mi az álom, mi a hallucináció, mi a "valóság". Reggel van, jönnek a nővérkék. Csinosak. Persze. Most is a nőkön jár az eszem. Tesznek-vesznek, beszélgetnek az ápoltakkal, nekem még a tekintetemet is kerülik. Mit vihettem én itt végbe az éjszaka első felében?

Végre megjön a doki. Ő már egyenesen az én ágyamhoz tart. Gondolom, érdekes eset vagyok. Kérdezget, a szemembe világít, a fejét csóválja. Mondom, hogy teljesen jól vagyok immár, de nem hisz nekem. Úgy hagy megkötözve. A sötét gazember! Lassan újra vizelnem kell...

----------------

...ez az a papír, amin az előző három jointot sodortam. Idefelé találkoztam Vargával. Elmeséltem neki, hogy délután felcsónakáztunk Józsi bácsival a Tiszán, egészen a Szigetig. A csárdai strandig feljött velünk Orsi is. Én elfogyasztottam a mai első szálat, majd úszkálva mentettem ki a haldokló kérészeket a folyóból.

Ez a fertő. Szilviánál vagyok. Három évvel idősebb nálam. Úgy esett, hogy volt ez a hét, amikor végleg belecsöppentem ebbe a Hölgytársaságba.

Joca barátom imádja a vizet és a csónakokat. Minden délután elcsal a folyón felfelé a Szigetig. Lefelé csak úgy csorgunk, úszkálunk, ugrálunk le a teknőről!

Ez az a hely, ahol a seggét riszáló fodrásznő indított be az imént, de nem számít, mert itt GÁZ van. Minden szempontból.

Nem tudom. Elvesztem a péntekben.

ÉN

----------------

- riadórádióskalács

Mintegy bejelentve az elkövetkezőket, ám aggodalomra semmi ok, a cetli igencsak véges... Spórolni? Nem nagyon szoktam.

Értelmet ugyan minek is keresnénk. Az út vagy elfogy, vagy nem fogy el, ez úgysem az értelmünkön múlik. Nosza. Köbgyököt vonok a csütörtökből. Lassan. Indul a zene.

Hexadecimálisan eltévedtem. Ösvények ugyan hol vannak? Érdekes. Nem unatkozom. Esetleg valaki elkérheti utóbb ezeket a cetliket. Hmm. Ég a cigim, a Pelinkovac elfogyott gyorsan. Egy joint - egy pipa. Mindössze ennyi. Van söröm! Újabb lap következik.

Nem írok több helyzetjelentést! Fogadom. TitópionírapámanyámhaLÁLÁra. Pont. Huss.

Gigászihúsfalat. A gigászok ugyancsak megéhezhettek az úton, idefelé Seghóviából. Székni. Nem lényeg. Alig gyülekezik a sarlósfecskefarm a parton. Graffity-versenyt szervezett az őszi monszun a dodekafónikus nádtetők alatt sré vizavé. Holmes Baker Mikograph fedezte fel a holdat, nem az a némber a szomszéd házban, aki nap mint nap a kölykeit óbégattatja az ablakom alatt, haránt és átellenben. Éppen. Hogycsak. Ez a lap is elfogyott!

Eloroztam utolsó lehetőségeink ragyogó zálogát. Sajnos. Az ágyak égnek ugyan, mégis, a mező csak mező, a síp csak síp, ha szól, ha nem soul. Eljött az idő, mondja valaki...

vágás/sötét (huss!)

Azt hiszem, mosolyt fakaszt, ahogy minden gond nélkül el tudok veszni a péntekben, vagy akár egy letérő nélküli, egysoros-macskaköves utcában is, ahol egyirányú táncukat járják mocskosagyú, palotapászmázó, űzött, bitang konyakszelek. Vár. Adat. Ura. Gály. Itt megállunk/sarok (cigi(!))

Nem is tudom. Lárifári - egyre megy. Méreg. Nem méreg. Most már úgyis átsodródtam, s legyen bár mégoly hihetetlen, elfogyott az utolsó elérhető pa-

-------------

Hát nem jön az ihlet, hát nem jön az ihlet, hát akkor ezt le kell írni

Ugye, meg úgyis csak a chuck norris az isten, másnak pléhpofája nincsen, kis termetem a kincsem, befejezem, kattanhat a bilincsem. Friccs, friccs, friccs. Giccs?

Ja. Nem. (is)

-------------

na, igen. Itt van a kutya elásva. Nem tudod, hogy befejezted-e már a szarást. Nos, így első ránézésre, igen.

--------

Tudják, ha én is Mehmetaxon lennék, a szivacshalász, én is optimista lennék!