Tóth Béla
Levél H.E.-nek

Tudod, az úgy volt, hogy egyszerűen faképnél hagyott. Hiába könyörögtem-rimánkodtam, elment, pedig mindent megpróbáltam - bekapcsoltam a színes TV-t, átordítottam a szomszédba, hogy bazdmegazanyád, halkítsd le azt a szar rádiót, mert mi most éppen válakozunk - elment. Akkor eszembe jutottál te, a nyugalom megtestesítője. A buzavirágkékszemű feleségem pedig szépen összecsomagolt és elment, annyira elment, hogy még a kutyánkat is megtévesztette és szegény kutya egy hétig nem evett a postás halála után. Hiába vigasztaltál te a drótnélküli telefonodon, hogy majd felépül a kutyám, a szomszéd rádiója pedig előbb-utóbb úgyis bedöglik, én ágrólszakadt árvának éreztem magam.

Másnap beállítottál hozzám egy liter klozetdeszkaszagú konyakkal, amitől könnybelábadt a szemünk és cigánykereket hánytak a belső szerveink, az ötödik pohár után már megtárgyaltuk az emberiség összes égető problémáját, és elhatároztuk, hogy élünk, ameddig csak lehet.

A következő nap csütörtök volt, ISTEN a teremtés problémáival foglalatoskodott, nem vett azt a bizonyos papírt a mennyei önkiszolgálóban, azért teremtette a világot ily szarosra - NO most képzeld el, mi vár ránk, földi halandókra, állítólag, akik látták az Isten ülepét, azokból milliomos lett, mert ha a szar aranyat érne; a szegény ember segglyuk nélkül jönne a világra -, ezt Márquez meg is írta annakidején, amiért Nóbel-díjat kapott.

Isten a hetedik napon hugyozás közben belefingott a világmindenség időnélküli bilijébe, most már tudod, miért volt az a híres özönvíz, ami arra hivatott, hogy az Isten megmossa intim részeit a Teremtés után, no de ki a szentség bírta rá, hogy eljárjon a szája, mikor azt mondta, hogy legyen világosság, mert a föld kietlen és puszta vala és setétség a mélység színén - mi emberek akkor még nem voltunk megteremtve, csak Isten lelke lebegett a vizek felett és csupára vizes lett a harisnyája, amikor alászálott, hogy megkefélje az én buzavirágkékszemű feleségem, akitől később származott ez az elfajzott emberiség.

Képzelheted, hogy éreztem akkor magam, de teledumálták a fejem azzal, hogy az én szép feleségem szűz, és gondolhatod, ezer év után el is hittem, csak a mai napig sem tudom felfogni, miért változtatták meg a nevét; aztán én kaptam egy kitüntetést, mi szerint, akinek a feleségét megbasszák, azt szentté avatják... Valahogy így kezdődött a történelem, a PARAdicsomkert gazos lett, imitt-amott termett valami vacak csicsóka, nyikorgott a szemünk az éhségtől, és végül minden tilalom ellenére megkóstoltam a csicsókát, abban a pillanatban megjelent az ATYAISTEN, lepocskondiázott, kizavart a paradicsomból, ahol nem is volt paradicsom március havának huszonnyolcadik napján... Ekkor megnyilatkozának szemeim, láttam, hogy mezítelenek vagyunk és az oldalbordámból újdonsült páromnak csodálatra méltó feneke sikeredett, így a kiűzetést követő első két órát szeretkezéssel töltöttük el, majd vettem egy farmernadrágot potom áron, hiába voltak a zsidók ravasz kereskedők - azért zavarta-verte ki őket Krisztus urunk az üzletből, amit annak idején TEM LOM-nak neveztek, ami a keresTEM-LOMtam (loptam)-ból származik és később temPlom lett. Ez volt Krisztus urunk első tévedése, mert azóta duplán csalnak-lopnak a kereskedők. Feltámadása után meglógott Indiába, azóta se tudom megfesteni a lándzsaszúrás helyét, mert egyesek szerint jobb oldalt szúrta meg a római katona lándzsája. Képzeld el a cécót, újra kellett írni a Bibliát, pedig azidőben többségünk írástudatlan volt, csak hát számításba vettük azt a pár száz évet, miután mindent kétségbe lehet vonni, még a teremtés históriáját is, de semmit se lehet megcáfolni. Remélem, azóta már te is rájöttél, hogy mindenki teremthet önmagának egy világot, ahol önmaga módján élvezheti az élet gyönyörűségeit.

Én kilenszázharminc évet éltem, miután az ATYA kizavart ama bizonyos kertből, testem verítékével öntöztem a földet és százharminc éves koromban nemzettem elsőszülött fiamat. Soha senkinek nem vallottam be, de hidd el, komám, nem volt könnyű, hiszen százharminc éves voltam. Éva rég elfeledte a szeretkezés első két óráját, látod, ilyenek a NŐK, száz év után semmibe vesznek, azért mégiscsak rám hárította az apaságot, mert csak ISTEN LELKE LEBEGETT A VIZEK FELETT (sehol senki). Akkor még nem tudtam, hogy szerelmes vagyok az oldalbordámból készült egyetlen teremtménybe, ami azóta is szüntelenül tart, csak TE szóltál rám, hogy eredj dögölni, vagyis aludjál szépen és hidd el, ébredéskor megtörténik a feltámadás.

El se gondolhatod, mire ébredtem, elsőszülött fiam éktelenül ordított, teleszarta a pelenkát, feleségem álmos-csipás szemekkel fordítva csomagolta össze és a rothadt babakaka a szőnyegre löttyent - majdnem nagyot rikkantottam örömömben, csak időben észbekapva nem szóltam semmit, hogy a tökéletes nők is hibázhatnak; elhiheted, nem mertem szólni, hiszen százharminc éves voltam és azt sem tudtam, hányadik utódom lesz megbízva az özönvíz ügyes-bajos dolgaival. Nemsokára, kilencszázharminc éves koromban, az ÚR magához szólított és elkezdtük a mai napig tartó civakodást, mert minek teremtett, amire nem is tarthattam igényt, mivel nem léteztem semmilyen formában teremtésem előtt, és ha már létezek, minek veszi el ezt a szaros-édes életet, de az ÚR olyanformán magyarázta, hogy mi tulajdonképpen egyek vagyunk és nem tudni, ki kit teremtett, de én csak díszpéldány voltam, a genetikai trükkök próbababája, mivel ISTEN önmagát akarta sokszorosítani, csak elkövetett egy hibát, nem kellett volna belémplántálnia a fölfedezések véges-végtelen lehetőségeit. Méghogy FELTÁMADUNK - marhaság, hiszen nem egyforma az elhalálozás és születési hányados. Mindenesetre, mi szentek másnap sorbaálltunk egy-két vekni kenyérért, amit jegyre adtak, otthon a légycsapóval betámasztottam az ajtót, mivel hideg idők jártak, no meg tudtam, hogy úgysem jön vissza az én szép buzavirágkékszemű feleségem.

A kutyám már régen, egészségesen jobb életre szenderült, a szomszéd rádiója pedig reggelente, igaz, röcsögve - de teljes hangerővel - ordítja a világba, hogy győzött az iGAZSÁG.