Brestyánszki B. R.: A révész satuja

9

Dávid, Rudolf, Anna

Jön Rudolf.

DÁVID Á, az emlegetett szamár! Congratulations, brother.

RUDOLF Miért, mi történt?

DÁVID Anna elmondja. Én megyek. Fuvarom van. Lesz rá időtök, nyugodtan elintézhetitek a költözést. (egy pillanat) Örülök neked. (arcul csókolja Annát, és elmegy)

RUDOLF Anna, kicsim, dehát mi történt? Milyen költözés?!

ANNA Megmondtam neki.

RUDOLF Mit mondtál meg neki?

ANNA Hogy elhagyom.

RUDOLF Kit? Dávidot? Miről beszélsz?

ANNA Elhagyom, mert terhes vagyok.

RUDOLF Gyermeket vársz? Ez nagyszerű!

ANNA (ugyanabban a stílusban megspékelve jócskán gúnnyal:) Valóban az, kedvesem. Mert azt hittem, hogy sohasem lehet gyermekem, de úgy tűnik, hogy csak tőle nem lehet gyermekem.

RUDOLF Nem az övé?

ANNA Képzeld, nem. Meglep?

RUDOLF Nem, csak...

ANNA Sejted?

RUDOLF Az enyém?...

ANNA Bingo! Feleségül vehetsz, végre. Örülsz?

RUDOLF Gúnyolódsz?

ANNA Lehet. A lényeg ugyanaz. Terhes vagyok tőled. Felkínáltam ugyan Dávidnak a lehetőséget, hogy tekintse e gyermeket a sajátjának, de nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, vagyis kirakott. Marad még egy opció: az abortusz.

RUDOLF Ments Isten...

ANNA Én is így vélekedek erről. Tehát? Dávid nem szeret, te azt mondod, hogy szeretsz. Nem ezt akartad? Hogy együtt éljünk, mint a mesében. Hát nem erre vágytál?

RUDOLF Honnan veszed, hogy nem szeret?!

ANNA (vége a gúnynak) Tudom. Érzem. Minden porcikája ezt sugallja. Begubózik, és csak a tüskéit mutatja. Csak örül neki, hogy elhagyom. Sőt, ő küld el!

RUDOLF Dehogy küld el! Elment a józan eszed? Tudod, hogy mit csináltál?!

ANNA Tudom, hát. Picsán rúgtam a házasságomat! Mert terhes vagyok, és azt akarom, hogy a gyerekem egy szerető családban nőjön fel apa mellett. Nem pedig egy cinikus, megkeseredett ember mellett.

RUDOLF Nem is nőhetne fel mellette, te bolond!

ANNA Persze, hogy nem!

RUDOLF Nem érted?! Dávid beteg!

ANNA (szünet) Mi?

RUDOLF Beteg.

ANNA Mit beszélsz?

RUDOLF Valószínüleg a szülésedet sem éri meg.

ANNA Micso...

RUDOLF Sajnálom.

ANNA Nem igaz...

RUDOLF Rosszul vagy?

ANNA Ő mondta?

RUDOLF Nem. Ő sohase mondta volna el. A kórházból tudom.

ANNA Beteg?

RUDOLF Néhány hete.

ANNA Néhány hete tudod?! És nem mondtad el?

RUDOLF Nem akarta, hogy tudd.

ANNA Azt modnod, hogy... meg fog halni?

RUDOLF Igen.

ANNA Nem igaz!

RUDOLF Attól tartok, hogy igaz, kedvesem...

ANNA (hisztérikusan) Miért nem mondtátok el?!

RUDOLF Nem akarta, hogy elmondjam.

ANNA Leszarom, hogy mit akart! El kellett volna mondanod!

RUDOLF A szavamat adtam neki.

ANNA ... Dehát... nem is látszik....

RUDOLF Nem. Még. De nem jár kezelésre.

ANNA Hogyhogy nem?

RUDOLF Nem lehet kényszeríteni.

ANNA Mondd, hogy csak kitaláltad az egészet...

RUDOLF Nem hagyhatod magára.

ANNA Nem... Persze, hogy nem.

RUDOLF De ne mondd el neki, hogy tudod.

ANNA Nem leszek képes rá. Ez iszonyú! És nem beszélt róla... Bolond! ... Ha ezt tudom... Istenem, milyen gonosz voltam vele!

RUDOLF Anna, ezért nem mondta el. Nem kér a sajnálatból, légy észnél.

ANNA Dehát hogy nézzek a szemébe? Nem leszek képes rá.

RUDOLF Dehogynem. Már annyiszor sírtál neki a viszonzatlan szerelmed miatt... Hogy, mennyire szükséged van rá...

ANNA Miért gondolod ezt?

RUDOLF Mert nekem is elmondtad már ezerszer.

ANNA Ja? Jó... Igazad van... Megpróbálom...

RUDOLF Ő már elfogadta a tényt.

ANNA (felcsattan) Mit?! Hogy meghal?! Szerinted ezt el lehet fogadni? Ezt nem lehet elfogadni! Azt, hogy meg fogsz halni, nem lehet elfogadni! ... Ez csak egy rossz álom, Rudolf, ugye? Ezt nem bírom ki...

RUDOLF De kibírod, kedvesem. Különben egész életedben nyomasztana a tudat, hogy magára hagytad.

ANNA Igen... Igazad van... Mint mindig... Mit csinálnék én nélküled?

RUDOLF Büszke vagyok rád, kicsim.

Sötét.

10

5. IDŐ

Anna, Karo

Anna kissé részeg. Karo jön.

KARO Bocsánat. Dávidot keresem.

ANNA Dávidot? Á, te vagy az! Gyere csak be!

KARO Dávid itthon van?

ANNA Gyere csak, nyugodtan. Ülj le. Hozhatok valamit?

KARO Köszönöm, nem kérek semmit. Ha Dávid nincs itt, akkor én vissza is...

ANNA Semmi gond, semmi baj. A férjem bármelyik pillanatban hazaérhet. (kezet nyújt) Anna vagyok. A felesége.

KARO Karo...

ANNA (a szavába vág) A modellje, ugye? (cinikus) Mielőtt még mást találnál mondani... Ne csodálkozz. Láttam a vázlatokat. Meg láttam a festményt is. De azt ki nem adja a kezéből... Nézd csak... (előveszi a rajzokat, lapozgatja, nézegeti) Rendkívüliek... (elhajítja őket) Nem zavar, hogy tegezlek?

KARO Nem, dehogy.

ANNA Ülj le, érezd magad otthon, nem először vagy itt. (iszik) Hol talált rád? Vagy te találtad őt?

KARO A Margittól jöttem.

ANNA Te találtad őt. Értem... Egyébként hol van ez a Margit? Be kellett volna fejeznem vele egy sorozatot, de eltűnt, mint a kámfor. Tudod, hogy mi van vele?

KARO Meghalt.

ANNA (kizökken) Micsoda?!

KARO Nyolc napja.

ANNA Ez eszméletlen. Mi történt?

KARO Baleset.

ANNA Én meg mindennek lehordtam, amiért nem jött. Szörnyű. Volt családja?

KARO Nem tudom.

ANNA Borzasztó... El se hiszem...

KARO Sajnálom. Akkor, ha nem haragszik, én el is...

ANNA (vissza az eredeti kerékvágásba) Maradj csak. Nyugi... És te mióta jársz a férjemhez?

KARO Talán egy hete.

ANNA Máshol is ültél már modellt?

KARO Nem, soha.

ANNA Tetszik?

KARO Bocsánat, de én mégis...

ANNA Ülj csak vissza, nem akarok semmi rosszat. A modellkedésre értettem.

KARO Inkább elmennék, ha nem haragszik.

ANNA Nem haragszom, dehogy. Csak szerettem volna veled koccintani az istenített birssel. Annak örömére, hogy Dávid megtalálta a múzsáját.

KARO A múzsáját?

ANNA Téged, drága Karo! Egészen beléd habarodott. Sohasem érdekelte a rajzolás komolyabban, most meg, mint valami megszállott, már a festményen dolgozik a vázlatok alapján. De gondolom, ezt te már tudod.

KARO Igen, tudom.

ANNA (cinikus) És miről szoktatok beszélgetni miközben modellt állsz neki ? (egy pohár birssel kínálja)

KARO (elveszi, de nem iszik) Nem beszélgetünk.

ANNA No de mégis. Mindenki beszélget a modelljével. Több órát vagytok egy szobában, muszáj beszélgetni is. (gonoszkodó) Vagy mit csináltok?

KARO Hallgatunk.

ANNA Hallgattok. Hogyne... (egyre agresszívebb) Idd meg! Dávid egészségére! ... (egy slukkal lerántja a birset) Szereted?

KARO Tessék?

ANNA Dávidot. Szerelmes vagy belé?

KARO A modellje vagyok.

ANNA Látom, te szerencsétlen!

KARO Csak a dolgomat végzem. Ne haragudjon, de... (indulna)

ANNA Ülj vissza! Idd meg az italodat. (visszalöki)

KARO Köszönöm, de nem szoktam...

ANNA Hát akkor most olyat teszel, amit nem szoktál. Meztelenre levetkőzni idegen férfiak előtt sem szoktál, Dávid előtt mégis levetkőztél, nem? Akkor nekem is tehetsz valami szokatlant. Igyál!

KARO Maga is fizet ezért valakit.

ANNA (emelt hangon) Pénzt akarsz?! (pénzt vág hozzá) Itt van! És most igyál! (kényszerítené) Igyál, bazdmeg, te hattyúdal! Igyál Dávid egészségére! (ordít) Igyál a Dávid művészetére! Hogy rohadnál meg!

Karo a szájába veszi, de kiköpi az italt.

KARO Tudom, hogy mit szeretne, de én nem tudok önnek segíteni. Akkor sem, ha megiszom. Ezen már nem lehet változtatni.

ANNA Fenyegetsz?! Te engem fenyegetsz?! Idepofátlankodsz a nagy naív szemeddel, és még te fenyegetsz?! Én ismerem Dávidot, te kis szajha! Tudom, hogy kicsoda, tudom, hogy mit álmodik, tudom, hogy mire képes, és azt is tudom, hogy mire nem. Alig maradt időnk egymásra, haldoklik, bogaram, erre te idejössz és ő belevadul a festészetbe! Hallani sem akar semmi másról. Érted?! És miért? (kezében a Karoról készült vázlatok) Ezért? Miattad? Igen? De én ezt nem fogom megengedni!

KARO Én csak...

ANNA Kuss! Hallgass! Nem akarom hallani a hangodat! Nem akarlak látni! És Dávid sem akar látni többé. Megértetted?

KARO Sajnálom...

ANNA Szeret engem! Szeret itt lenni, rajzolgatni, utazgatni, engem szeret! Érted?! Ennek vége! Nem vagy többé! Nem létezel! Tűnj el. Most! Azonnal! Nem hallod?! Örökre!

KARO Nem tehetem...

Sötét.

11

6. IDŐ

Dávid, Anna, Karo

Anna ül és vár. Dávid jön.

DÁVID Te még itt vagy?

ANNA Nem mentem el. Nem bírtam...

DÁVID Nem tudom, hogy mi beszélgetnivalónk lenne még, baby. Megtárgyaltunk mindent.

ANNA Mi az, elküldesz?! Tényleg azt akarod, hogy menjek el?

DÁVID Igen.

ANNA A feleséged vagyok, Dávid... Azt mondtad, hogy azt csinálok, amit akarok. Azt mondtad, hogy szabadon dönthetek. Igaz?

DÁVID Igaz. És te döntöttél.

ANNA De megváltoztattam a döntésemet. Maradok!

DÁVID Nem lehet... Baby... én már mással vagyok...

ANNA Mással?

DÁVID Sorry...

ANNA Én szeretlek, Dávid, ezt nem érted?

DÁVID De értem. Könnyen vagdalódzol a szavakkal. Menj.

ANNA És te is szeretsz engem!

DÁVID Te akartál elmenni. Én csak segítek neked.

ANNA (könyörgésre fogja) Nem akarok elmenni. Veled akarok lenni... Nem tudok nélküled létezni.

DÁVID Senki sem pótolhatatlan.

ANNA (lenyeli a békát) Én sem vagyok pótolhatatlan neked?

DÁVID Meg én sem vagyok neked az.

ANNA Nem tudom elképzelni az életemet mással... vagy egyedül...

DÁVID Hidd el, menni fog, művésznő.

ANNA Kérlek... Amíg lehet...

DÁVID (gyanú:) Mi?

ANNA Tudom... Mindent tudok...

DÁVID Anna, mit beszélsz?

ANNA Elmondta... A betegségedet... Hogy nem jársz kezelésre... Hogy... végzetes... Rudolf elmondta... Tudom. Meg fogsz halni.

DÁVID (sziszeg) Fogd be a szád...

ANNA Nem akarsz tudomást venni róla. De ez nem változtat a tényeken.

DÁVID Ki nem akar tudomást venni róla?!

ANNA Te! Úgy viselkedsz, mintha időmilliomos lennél. És kirekesztesz az életedből.

DÁVID (a foga közt) Önző picsa.

ANNA Tessék?!

DÁVID Igen, művésznő, jól hallotta. Azt mondtam, hogy önző picsa.

ANNA (sértődve) Ezt gondolod? Hogy én vagyok az önző? Rohadt szemét! Te vagy kibaszottul önző! Sohasem voltál képes semmire! Se szeretni, se gyereket csinálni, se festeni. Semmire!

DÁVID Erre kellettem volna neked, baby? Szeretni, gyereket csinálni és főként festeni?

ANNA Gyűlölsz engem. Pedig az egész életemet neked adtam!

DÁVID Megszakad a szívem. Adtál, baby, szó se róla, adtál. Megvettél a nyergessel. Startban gyorsan kiröhögted a mázolmányomat, hogy a büdös életben véletlenül se jusson eszembe még egyszer ecsetet fogni, és adtad helyette a nyerges kormányát, hogy legyen mit művelni a kacsóimmal. Ja, baby, adtál.

ANNA Mit akarsz ezzel mondani?

DÁVID Semmit sem akarok mondani. Azt akarom, hogy tűnj el az életemből, jó messzire. Azt akarom, hogy végre azt csináljam, amihez kedvem van. És nem érdekel, hogy az jó, vagy rossz. Nem érdekel, hogy kiröhögnek vagy nem. Leszarom. Egyedül akarok lenni, csöndben, békében, és azt akarom csinálni, amihez kedvem van. Nélküled.

ANNA Ez nem igazságos...

DÁVID Nem?! Mért, baby, az igazságos, hogy óránként hatszor emlékeztettél a bunkóságomra, amikor ettem, amikor ittam, amikor aludtam, szartam, mindig. Semmi sem volt elég jó neked, belém döngölted a szégyent, folyton azt kellett éreznem, hogy milyen primitív állat vagyok melletted!? Művésznő! Ez a fair play? Hogy folyton áldanom kell a sorsot, amiért egy ilyen nagy tehetségű festő, mint te, feláldozta magát értem, a baromért.

ANNA Ilyet én soha...

DÁVID De igen! Számtalanszor! És soha nem érdekelt, hogy én mit akarok, én mire vágyok, soha nem kérdeztél tőlem semmit, még azt se, hogy mit zabálnék ebédre...

ANNA Ja, erről van szó...

DÁVID (felülordítja) Igen, baby, erről is! És még sokkal többről! Arról van szó, művésznő, hogy megfojtottál, hogy rám telepedtél, beleraktad a segged az életem közepébe, az alá dugtál, csak azt láttam, azt szagoltam, nem kaptam levegőt tőled, mozdulni se tudtam, és nekem még hálásnak kellett lennem ezért. Elég volt!

ANNA (összetörve) Szeretlek...

DÁVID Nem érdekel!

ANNA (egészen picike) Pedig nem akarlak szeretni... Tényleg nem akarlak...

DÁVID Te mész el vagy én?

ANNA (a senki hangján:) Ne menj el...

Dávid megindul az ajtó felé, kinyitja, mögötte a kényelmesen várakozó Karo látható, de Dávid nem veszi azonnal észre.

DÁVID Szóval?

ANNA (könnyek közt) A kis kullancs-kurva! Miatta van ez, ugye?

DÁVID Ki miatt? (észreveszi Karot. Rosszat sejt) Kicsoda miatt?

ANNA Miatta. (Karo felé bök)

DÁVID Miatta? ... Ismered őt?

ANNA Igen.

DÁVID (a sejtelem félelemmé duzzad) Ismered? Látod Karot?

ANNA Persze, hogy látom. És mondta, hogy nem megy innen el...

DÁVID Látod?! ... (a féltés dönt) Nem megy el. Mert te mész el innen. Azonnal! És többé nem közelítesz Karohoz!

ANNA Mi az? Még őt félted?

DÁVID Nem féltek senkit se. (Karohoz) Mi közöd Annához?

KARO Semmi. A múltkor találkoztunk, elbeszélgettünk...

DÁVID Elbeszélgettetek?! (Annához) Tudod, hogy ő kicsoda?

ANNA Igen, mondta

DÁVID (Karohoz) Mit mondtál neki?!

KARO Semmit.

DÁVID Mi az, hogy semmit? Mit akarsz Annától?!

KARO Nem akarok semmit.

DÁVID Lát téged!

KARO Tudom...

DÁVID Miért?

KARO Nem tudom...

DÁVID Nem tudod?!

KARO Nem...

DÁVID Dehogynem tudod! (Annához, akit a lehető legdurvább módon rúg ki:) Ebben a percben húzz innen a kurva életbe! Most! Nem akarom látni többé azt a savanyú fintorgásodat, érted? Kussolj az életemből! Kitaposom a szart is belőled, ha még egyszer idetolod a képedet, megértetted?! (miután végérvényesen kirakta a zokogó Annát fenyegetően Karohoz:) Tartsd magad távol tőle.

KARO Ez nem tőlem függ...

12

Karo, Dávid

KARO Menjek el?

DÁVID Dehogy! Megbolondultál? (lökné ki magából a dühöt)

KARO Maradjak?

DÁVID Maradj, persze. Be kell fejeznem a képet. Ülj a helyedre, úgy, mint ahogy szoktál....

Karo helyet foglal, de hiába, Dávid keze remeg: nem tud dolgozni.

KARO Szereted?

Csönd.

DÁVID Mit akartál tőle?

KARO Semmit.

DÁVID Ne hazudj nekem!

KARO Nem hazudok. Semmit sem akartam tőle.

Dávid mégiscsak legyűri a remegést és munkához lát.

DÁVID Akkor miért találkoztatok?

KARO Véletlen volt.

DÁVID Elmozdultál. (Karo visszafordul) Nincsenek véletlenek. Látott téged.

KARO Igen.

DÁVID Miért?

KARO Nem tudom. Néha van ilyen.

DÁVID Hazudsz.

KARO Lehet... Félted?

DÁVID (ezredmásodpercnyi szünet erejéig a keze mozdulatlan) Meglepne?

KARO Nem. Befejezted? Nem festesz többé?

DÁVID Még nem fejeztem be. De aztán nem festek többé.

KARO Bölcs döntés.

DÁVID A felelősség mindig az enyém. De nem baj. Felkészültem.

KARO Szereted?

DÁVID Teljesen fölösleges erre válaszolnom.

Csönd.

KARO A feleséged terhes...

DÁVID Miért mondod ezt?

KARO Gyereket vár.

DÁVID Igen. És?

KARO Nincs és.

DÁVID Gyereke fog születni.

KARO Egy kisfiút vár.

DÁVID Azt mondod? Egy kisfiút? Huszonkét évet nyomott le mellettem, és végig azt hittük, hogy egyikünknek sem lehet gyereke. Szerencsétlen. (leteszi az ecsetet) Azt hiszem befejeztem.

KARO Igen? Megnézhetem?

DÁVID Gyere ide. (Karo Dávid mellé áll)

KARO Az enyém lehet?

DÁVID Felőlem. De mit csinálsz vele?

KARO Az az én dolgom.

DÁVID Értem. Sorry, nem faggatlak többé. (lassan megsímogatja Karo csupasz vállát)

KARO Fáradt vagy?

DÁVID Nagyon.

Kutyaugatás hallatszik. A későbbiek folyamán többször.

KARO Kerber nyugtalan...

DÁVID Továbbálltok nemsokára, ugye?

KARO Igen, hívtak. Továbbmegyünk.

DÁVID Mikor?

KARO Ma éjjel...?

DÁVID Ma éjjel? ... (leheveredik az ágyra) Jó... Szóval ma éjjel... Igen... ... Hol az a birs? Most az egyszer társulsz hozzám? Később már nem lehet.

KARO Igyunk akkor inkább bort...

DÁVID Igazad van. Legyünk stílusosak.

KARO Maradj csak, majd én hozom. (el borért)

DÁVID Nagyon fáradt vagyok. Kipusztult belőlem minden érzelem, minden szenvedély, minden vágy. Érted te ezt? Ettem, mert éhes voltam, dolgoztam, hogy ehessek, ennyi. Megszűntem embernek lenni. Ez rímel, hallod? ... De még csak állat sem voltam, az legalább párzás után szaporodott.

KARO (flaskával és két pohárral. Tölt koccint) A megtisztulásodra.

DÁVID Ja, arra... Szép vagy.

KARO (zavarban, mint egy kislány) Ne mondj nekem ilyeneket.

DÁVID Miért? Nem szabad? Pedig igaz. (ujjával lágyan végigrajzolja testét) Örülök, hogy legalább ezt a képet meg tudtam csinálni rólad.

KARO Gúnyolódsz.

DÁVID Dehogy gúnyolódok. (megcsókolja a hátát)

KARO Megtaláltad a titkodat?

DÁVID Nem. Nincs titok...

KARO Most már nem hazudhatsz magadnak.

DÁVID Miről beszélsz? Eddig hazudtam, de ennek vége. Itt vagy. Megértettem és elfogadtam. (megcsókolja a hasát)

KARO Van titok.

DÁVID Van? És elárulod nekem?

KARO Még nem. Akarsz engem?

DÁVID Igen. Nagyon. Téged, és mindent, ami veled jár.

Megérinti Dávidot. Lassan lehúzza róla ingét.

KARO Biztosan?

DÁVID Régóta.

KARO Tudod, hogy ez mit jelent.

DÁVID Tudom... Elegem van a hazugságokból. Nem hallom a saját hangom a nyüszítésemtől. ...

Csók.

KARO Engem akarsz, vagy azt akarod, amit ígértem neked?

DÁVID Téged. És nem ígértél nekem semmit.

Lassan lehúzza Dávid minden ruháját.

KARO Félsz?

DÁVID Igen.

KARO Tőlem?

DÁVID Igen.

Csók.

KARO Most hazudsz, vagy akkor, amikor azt mondod, hogy vágysz rám?

DÁVID Nem hazudok.

KARO Azt hiszed, hogy vége.

DÁVID Olyan valóságos vagy...

KARO Mert létezem.

Csók. Már testük minden pontja a másikét érinti.

DÁVID Mi lesz aztán?

KARO Ezt te jobban tudod, mint én.

DÁVID Nem tudok semmit. Fogalmam sincs, hogy mi lesz aztán.

KARO Tőled függ.

DÁVID Mi van, ha nincs semmi? ... De valaki küldött. Valahonnan jöttél.

KARO Például a képzeletedből.

DÁVID Onnan jöttél?

Lágy ringásban:

DÁVID Nem onnan jöttél.

Szünet.

KARO A válaszok benned vannak.

Szünet.

DÁVID És én is... És érezlek.

Rövidebb szünet.

DÁVID Félek...

Rövidebb szünet.

KARO Az jó.

Rövidebb szünet. És egyre hevesebb ringás.

DÁVID Félek...

KARO Én is...

DÁVID Te is?...

KARO Igen!...

Csönd. Csönd.

DÁVID Milyen ember vagyok én?

KARO Szép.

DÁVID Milyen beteges ezt tőled hallani...

KARO Gondolod? ... Fázol. (betakarja)

DÁVID (félálomban) Igen, de nem baj...

KARO Aludj. (öltözni kezd)

DÁVID (felriad) Mondtam, hogy nem akarok aludni! Ébren akarok lenni!

KARO Ébren leszel, ezt megígérem.

Magához veszi a festményt. Indul.

DÁVID Hova mész?

KARO El.

DÁVID (feleszmél) Elmész?! Hogyhogy elmész?

KARO Nem érted jöttem.

DÁVID Dehát azt mondtad, hogy...!

KARO Még nem.

DÁVID Nem értem! Veled akarok menni. Hova mész?!

KARO Köszönöm a képet. Aludj nyugodtan. Még van időd.

DÁVID Hova mész? Karo! Kihez mész?!

KARO Ne törődj vele. Szép vagy.

DÁVID Kihez mész?!

KARO Már nem lakik itt. De tulajdonképpen még meg sem érkezett... Isten veled. (el)

DÁVID Karo! Karo! (torka szakadtából) Anna!

A kutya hangja távolodik. Nem biztos, hogy ugatás.

Sötét.