J. Garai Béla: Indiánok

HARMADIK FELVONÁS

Függönyhúzás előtt ismét A három aranyásó.c. dal hangzik fel.

Történik tíz évvel később, a bombázások után. A helyszín ugyanaz, bútorzat némileg átrendezve, ám továbbra is igen szegényes. Zsámbéki és felesége ünnepségre készül: a férj hatvanötödik születésnapját ünneplik. Zsámbéki deres hajjal, ingujjban, de ünneplő nadrágban ügyetlenül billeg a létrán: új égőket csavar a csillárba. Felesége ki-be járkál, edényeket rendez, tálal: vendégeket várnak.

ZSÁMBÉKI Nem kéne ilyen nagy cirkuszt csinálni ebből a szülinapból, Mancikám. Ez is olyan nap, mint a többi. Ccc, ez a hülye égő., hogy a fene., nem akar belemenni a foglalatba!. Biztosan hazai gyártmány! Adj egy másikat, kérlek!

MANCI Jaj, ne ügyetlenkedj, apukám! Itt a másik (felnyújtja). Nem nagy cirkusz, nyugodj meg. Csak egy szerény kis családi vacsora a hatvanötödik születésnapod tiszteletére. Igazán megérdemled!

ZSÁMBÉKI Ha tudnám, hogy miért kell ehhez telerakni a csillárt égővel? Tudod, hogy ez hány watt, anyukám?

MANCI Nem érdekelnek a wattjaid! Itt lesznek a gyerekek, és az ünnepi vacsorához fény kell. Slusszpassz!

ZSÁMBÉKI Na de ennyi?!

MANCI Eleget vakoskodtunk a háború alatt. Annak az időszaknak most már vége, hálistennek! Tíz éve volt a bombázás. Akár ezt is megünepelhetnénk!

ZSÁMBÉKI Inkább azt ünnepelnénk, mint a születésnapomat. Mi van azon ünnepelni való, hogy az ember hatvanöt éves? Mit kell azzal egyáltalán dicsekedni? Akkor is hatvanöt éves lennék, ha egész életemben nem csináltam volna semmit.

MANCI De te igenis csináltál, és mi büszkék vagyunk rád! Majd meglátod, hogy milyen boldogan gratulálnak az unokák!

ZSÁMBÉKI (fújtatva lekecmereg a létráról, nekitámasztja a bejárati ajtónak) Lehet, hogy el se hozzák őket.

MANCI Már hogy mondhatsz ilyet! Megvan beszélve, mindenki eljön! Zitusék és Zoliék is! Csak Kriszta nem tud jönni, Zoli felesége. (Némi gyanakvással) Állítólag a doktori disszertációját készíti. Minden nap bejár a pesti klinikára.

ZSÁMBÉKI Mind messze vannak! Ezek fönt északon, amazok lent délen. Amióta Anyuka elment, szegény (égre emeli tekintetét)., olyan egyedül vagyunk, mint az ujjam. Nincs egy rokon az egész városban. Mind szétszaladtak a háború alatt. Azelőtt legalább a mama volt itt, ha a gyerekek el is mentek. De hát ő is elköltözött, szegényke... Most is biztosan ott csücsül valamelyik bárányfelhő mögött, az ámbraillatú égi illemhelyen.

MANCI Azelőtt meg hogy idegesített, ha nem tudtál bejutni miatta a fürdőszobába! Hogy dohogtál, ha beállítottak a rokonok!. Gyere, húzzuk szét az asztalt!

ZSÁMBÉKI Még a szomszédok is kicserélődtek. Csupa vadidegen lakik a környéken. Nincs is kedvem kimenni az utcára.

MANCI Azért vannak ezek között is rendesek.

ZSÁMBÉKI Lehet, hogy vannak, de nem ismerem őket. Ők se ismernek engem. Nekik aztán tökmindegy, hogy hány éves az öreg Zsámbéki.A nevemet se tudják kimondani!

MANCI Majd megtanulják!

ZSÁMBÉKI Dehogy tanulják! Ezek?! Csak az vígasztal, hogy a gyerekek már megállnak a saját lábukon.

MANCI Ez a Márkó is hogy megemberelte magát, mit szólsz hozzá? Elismert üzletember lett! Pedig te nem nagyon voltál oda érte, apukám. Mihaszna szélhámosnak tartottad, valld be! Aki csak azért kerülgeti a lányodat, hogy pénzt csikarjon ki tőlünk.

ZAÁMBÉKI Hát., megnevelte a Zitus. Még magyarul is megtanította! De azért még lenni neki mit bepótolni a félbehagyott tanulmányaiból!

MANCI Az a fontos, hogy becsületes! Megbecsüli a családját. Te is sokra mentél a műveltségeddel.

(Megszólal a telefon, Delibláty jelentkezik Pestről, Manci veszi fel a kagylót)

MANCZI Halló, Zsámbéki lakás., jaj, te vagy az, Lacikám! Szerbusz! Itt van, hogy ne lenne itt az ünnepelt.(int a férjének, az legyingett, nincs kedve telefonálni) Gyere, a Laci, Pestről!.Szeretne neked gratulálni! (telefonba) Olyan szerény, nem szereti, ha ünneplik!.Ismered, ugye?.Én is mondtam neki! Egyaltálán nem kor az a hatvanöt év! Manapság..(hahaha) Ccc, jaj, Laci, sose javulsz meg! (önkéntelenül megigazítja a ruháját, zavartan) Ne mondd. Sokszor üdvözlöm.Jolánkát! Itt van az ünnepelt! (átadja a kagylót) Adom!

ZSÁMBÉKI Halló, szerbusz, Laci.(meghatódottan) Köszönöm szépen.Igazán jólesik.Köszi.Nem nagy dicsőség!.Hatvanöt év!. Hehe.(legyint) Lassan mindenről lemond az ember.Te nem., te nem, az igaz! Te aztán tényleg nem öregszel! Az igaz. Mindig is nagy legény voltál! És mondd, Bettike., mit csinál? Hogyhogy kicsoda?. Hát a titkárnőd, az a kis csinoska., akivel nálunk voltál.tíz éve, ha jól emlékszem., a bombázás előtt.Az, az, aki lazacot evett volna a kolbász helyett.ha-ha-ha!.Na, ugye, hogy emlékszel!.Ja? Ne mondd!.Szóval férjhez ment.(feleségének súgja, a kagylót befogva) A Bettike férjhez ment! (Deliblátynak) Egy bácskaihoz?. Nofene! Úgy látszik, megkedvelte a mi fajtánkat. Vezérigazgató.? Nocsak!.Ejha!.És már két gyerekük van? Hahaha! (Mancihoz) Két gyereke van a Bettikének! A férje meg egy idevalósi.(Deliblátynak).Tényleg?.A tanítványom volt Újvidéken? Diósi.Diósi., most nem ugrik be. Diósi Dezső, vezérigazgató.Le a kalappal! Hát örülök neki, hogy így megállják helyüket a nagyvilágban.És mondd, a Halászékről mit hallottál, Laci?.Ne mondd!.Leányválallatot nyitott Bécsben.hahaha! (Mancihoz) A vörös Halász.., az a szociológus.., aki felcsapott piktornak! Már külföldre is terjeszkedik.(Lacihoz) Hadd csinálja! Szóval belülről bomlasztja a kapitalizmust.Ha már az önigazgatási szocializmus nem jött be neki.hehehe. Na, nem tartalak fel, Lacikám, kösz, hogy hívtál, neked is drága az időd.Te is vállalkozó vagy. Én? Hát.ööö., éppen egy tanulmányt készítek. a háztartási energiapazarlásról..Igen. Különös tekintettel a feleslegesen felkapcsolt villanyégőkre.Igen., igen., nem, nem hagytam abba. Dolgozom. Csinálom, csinálgatom., miért ne, ha megfizetik, nem igaz?.Hogyne!.Ó, hogyne. Jól fizetnek.Szolidan. Nem panaszkodhatom. Na, nem olyan jól, mint a Halásznak, Bécsben., de hát ne szóljon egy szót se az, aki nem vágott bele a vállalkozásba.Aki itthon maradt, aki beleragadt ebbe a balkáni pocsolyába. Nem igaz?.Így van. Hát akkor még egyszer: köszönöm a gratulációt, és sok sikert a vállalkozásokhoz.Ja, és sokszor üdvözlöm Jolánkát, a feleségedet.Szerbusz, Laci, szerbusz. (leteszi a kagylót).

MANCI Látod, milyen rendes az unokaöcséd! Nem feledkezett meg rólad. És Zolinkat is elhelyezte Pesten!

ZSÁMBÉKI Nem nagy kunszt volt. Okleveles vegyészmérnök., némi tapasztalattal a kínai pacsnik gyártási technológiájában.

MANCI Akkor is.Milyen jó állást szerzett neki! És meg is állja a helyét a Zolink! .Apukám, szedd össze, légy szíves, a székeket, mindjárt itt lesznek! Jaj, nem is nézem azt a pulykát.Még nyakkendőt is kell kötnöd! (kisiet a konyhába)

ZSÁMBÉKI (a székeket rendezi, kicsit leül) Nyakkendő, az minek?!. Várjunk csak: Zitáék vannak hárman, a nagy Márkó meg a kis Márkó., vagyis a déli vonulat. Szóval ők vannak hárman., aztán Zoli meg a két gyerek., Kriszta nem jön., doktorál., az összesen hat. Hat., ja, meg mi ketten., a két öreg Epres utcai., az nyolc! (kifelé Mancinak) Nincs is nyolc székünk! (Számolja a szobábanlevő székeket) Egy, kettő.,három, négy., öt, hat, hét.Mondom, hogy nincs nyolc. Nem baj, nekem jó lesz a hokedli is a konyhából.(kifelé indulna, de megszólal a csengő, kintről hangfoszlányok., a gyereket dirigálják, érkeznek Zitáék)

ZSÁMBÉKI Nyitom már! (izgalmában felborítja a széket, a létra az ajtónak támasztva, körülményesen elteszi) Jövök! (kitárja az ajtót: a küszöbön Zita és Márkó: a kép hasonló, mint amikor először jelentek meg együtt, köztük a kis Márkó, ötéves forma eleven gyerek, Zita kezében virágcsokor, Márkónál csomag, a kicsi kezében is egy szál virág, lelógó Crna Gora-i bajúszt festettek neki, fején kaubojkalap, derekán pisztolyöv, játékpisztollyal) Szeeerbusztok!

ZITA Szerbusz, apukám! Gratulálunk a szülinapodra! (puszi, megöleli apját, átadja a csokrot). Isten éltessen sokáig!

ZAÁMBÉKI Köszönöm! Áh, elég volt ennyi is! Gyertek be! (ügyetlenkedik a csokorral, nem tudja, hová tenni, Zita kisegíti. Zsámbéki felkapja a gyereket) Hát szerbusz, te kis feketehegyi serif! Nem fogsz letartóztatni? Nézz oda, kiserkent a bajúsza! Látjátok ti ezt? Hahaha! Ötéves és már bajusza van! Belőled aztán nagy legény lesz!

ZITA (a gyereket rendezi) Hogy mondod a nagypapának? Isten.?

KIS MÁRKÓ (nyújtja a virágot) Isten.

ZITA Isten éltessen sokáig, nagypapa!

KIS MÁRKÓ Sokáig.nagypapa!

ZSÁMBÉKI Köszönöm, kisfiam, köszönöm.

MÁRKÓ (kezet nyújt, majd háromszor megcsókolja) Gratulálunk, apuka! Ezt magának hoztuk! (átnyújtja az ajándékot)

ZSÁMBÉKI Köszönöm szépen.(elveszi a csomagot) Nem kellett volna, kislányom., virág, ajándék.nem vagyok én primadonna! (beszól a konyhába) Manci, Mancikám, gyere már, jöttek Zitáék!

MANCI (be, leveszi a kötényt) Szerbusztok, drágaságaim! (először a gyereket öleli meg) Hát kit látok én? Az én kis Márkóm megérkezett! Nézd, ezt a kemény fickót! Jujj, megeszlek! Mi vagy te, kauboj? (megcsókolja Zitát és Márkót is, a vejkó következetesen, szertartásosan háromszor vált puszit) Jaj, de örülök nektek! Vegyétek le már a kabátot! Üljetek le!

KIS MÁRKÓ (a forgolódásban nagytata háta mögé bújik, és elsüti a pisztolyt) Bang, bang! Gratulálunk, nagypapa!

ZSÁMBÉKI (megdermed az ijedtségtől, szívéhez kap, alig kap levegőt, leül)

MÁRKÓ (szigorúan) Rögtön kapsz egy pofont, de olyat! (szerbül, de elharapott szavakkal, alig érthetően) Kako se ponasas?! Dobicses.

MANCI Hagyjad, játszik a gyerek.Majd én szépen.Tudod, Márkó, nem szabad a nagytatát ijesztgetni! Gyenge a szíve.Ő már idős, vigyázni kell rá!

ZITA Kisfiam, ad ide azt a pisztolyt, légy szíves!

KIS MÁRKÓ (felmászik a létrára) Nem adom!

MÁRKÓ (fenyegetően) Mi az, hogy nem adom?! Azonnal ideadod! (elveszi tőle, és beteszi a zakózsebbe).

KIS MÁRKÓ (bőgni kezd, de gyorsan abbahagyja. Lemászik, és elmerülten játszani kezd egy kisautóval a sarokban.)

MANCI Ne sírj, kisfiam., majd később visszakapod!

ZSÁMBÉKI Jól van, kipróbálta azt a pisztolyt. Hagyjátok a gyereket! Ha a felnőtteknek szabad!

ZITA Jól vagy, apukám?

ZSÁMBÉKI Persze, hogy jól vagyok! Ha kibírtam a bombázást.Amikor a hidakat robbantották. Amikor az egész ház remegett a becsapódásoktól., akkor tán elviselem az unokám játékpisztolyát is.

MÁRKÓ Majd én megmutatom a fiatalúrnak!

ZSÁMBÉKI Hagyjad, jól van.! Üljetek le! Hadd lássam már, mi van ebben a csomagban?

MÁRKÓ Meglepetés!

MANCI Jaj, minek vásároltok nekünk, költitek a pénzt!

ZITA Csak egy kis figyelmesség, anyuka!

ZSÁMBÉKI (kibontja a csomagot, amelyből egy csíkos pizsama kerül elő, a szárán madzagokkal) Ejha! (maga elé teszi, próbálgatja a hosszúgatyát)

MANCI Ezt a kedves ajándékot! Nahát! Ebben aztán nem fogsz fázni, apukám! Valódi flanell. Biztosan drága volt!

MÁRKÓ Csekélység.

ZSÁMBÉKI Most már jöhet a tél.Köszönöm szépen. De mondjátok már, hogy utaztatok? Azok a kanyargós hegyi utak arra, felétek! Szörnyű!

MÁRKÓ Megszoktuk már, apuka!

ZSÁMBÉKI Anyátok mindig rosszul lett a szerpentinektől. Amikor még nyaralni jártunk az Adriára. Nem mert lenézni a szakadékba.

MANCI Ne is mondd, most is szédülök, ha rágondolok!

ZITA Én már megedződtem. Úgy hozzászoktam a hegyekhez, mintha ott születtem volna.

MANCI Csakugyan?

ZITA Oda se neki! Inkább itt, a síkságon esik nehezemre a vezetés. Ezeken az unalmas, nyílegyenes utakon.

MÁRKÓ (nevetve) Ott meg úgy szeli a kanyart, hogy csak úgy fütyülnek a kerekek! Mondják is a haverok: megy a tüzes magyarica! (nevetnek)

MANCI Jézusmária! És nem félsz, Zitusom? (közben italt vesz elő, Zita a poharakat rendezi, töltenek)

ZITA (nevet) Ugyan, anyukám, mitől félnék? Sokszor én megyek le a kikötőbe., intézni a behozatalt. Mindig sietni kell.

MANCI Csak te ne siess!

ZITA Ott nem lehet vánszorogni az úton. Illedelmeskedni, mint nálunk, mert azonnal rád dudálnak.

MANCI Hadd dudáljanak!

ZSÁMBÉKI Mindig mondtam, hogy belevaló kislányom van!.(pálinkát tölt mindenkinek, emeli poharát) Hát akkor., egészségetekre!

MANCI Várjál, Karcsi! Vedd fel, légy szíves, az ünnepi zakódat! (ráadja) Ccc, sose szeret öltözködni! Hogy lehet valakit ingujjban köszönteni a szülinapján?

ZSÁMBÉKI Az nem változtat a lényegen, anyukám! Mármint azon, hogy megvénültem.

ZITA Dehogy vénültél meg, apuka!

MANCI Na, így már egészen más vagy! Még a nyakkendőt! (kezébe adja)

ZSÁMBÉKI (ügyetlenkedik, segítenek neki) Már egészen elfelejtettem, hogy kell megkötni.Utoljára tíz éve volt a nyakamban, amikor még bejártam a gimnáziumba. Jó, akkor még egyszer: egészségetekre!

TÖBBIEK Isten éltessen, apukám!.(felhörpintik az italt)

MÁRKÓ (háromszor megcsókolja az apósát) Sve najbolje, apuka!

ZSÁMBÉKI Köszönöm! Köszönöm, Márkó!

MANCI (homlokon csókolja az ünnepeltet, elérzékenyülve) Maradj meg nekünk, sokáig!.

ZSÁMBÉKI (nem komolyan) Sokáig?! Ugyan minek? Csak a terhetekre vagyok már!

MANCI Hogy mondhatsz ilyet, Karcsi?! Már hogy lennél a terhünkre?

ZITA Ne mondj már ilyet, apukám! Most, amikor a hátunk mögött van már a háború!

ZSÁMBÉKI Na, szép kis béke, mondhatom!.

ZITA Pedig minden úgy lett, ahogyan megjósoltad!.Egy valódi, bölcs jövendölőnek bizonyultál!

MANCI Az igaz!

ZITA Emlékszel, Márkó? Mindent megmondott előre! A bombázást, a hidak lerombolását.

MANCI Az áramszünetet., hozta folyton a gyertyát! Hahaha! Emlékszel, apukám?

ZITA Mindent, még a rezsimváltást is megjósolta.Azt is, hogy a nagy vezér Hágában fog kikötni! (nevetnek)

MANCI Hogy el fogja vinni őket az ördög!

ZITA Mi meg csak hitetlenkedtünk!

MÁRKÓ Igazi Nabukonodozor!. Jól mondom?

ZITA (kedvesen) Nem Nabukodonozor, te buta! Nosz-tra-dá-musz!

MÁRKÓ Akkor Nosztradámusz.

ZSÁMBÉKI (nevet) Na, ne túlozzatok!

ZITA De, így van, apukám! Nem is fizikus vagy te.

ZSÁMBÉKI Hanem mi?

ZITA .hanem csillagjós! (nevetnek)

MÁRKÓ Lehet, hogy a lottószámokat is meg tudná mondani! Mert az jól jönne, egy lottófőnyeremény! Építenénk belőle végre egy jó nagy kávécsomagolót! (nevetnek)

ZSÁMBÉKI Tényleg, Márkó, hogy megy az üzlet?

MÁRKÓ Kösz, megyeget. Most éppen egy boszniai szerződés van kilátásban.Azok az igazi kávébolondok! Ott aztán folyik a kávé, éjjel-nappal! Csak ezek a határok ne lennének!

ZITA Rémes, hogy mennyit kell várakozni! Idefelé is átnézték a kocsit. Minden zugba benéztek. Azelőtt a fegyvert keresték, most meg a csempészcigarettát. (Nevet) Még apuka csomagját is fel akarták bontani!

MANCI (kacagva) Nagyot néztek volna!

ZSÁMBÉKI Jó, hogy nem kobozták el a gatyámat! (mind nevet)

MÁRKÓ (lemondóan) Állítólag megtörtént a fordulat, beköszöntött a demokrácia.Csak éppen semmi sem változott. Legalább is az üzleti életben! Most is mindenkit meg kell kenni, hogy elintézzenek valamit. A határt meg úgy őrzik, mintha két ellenséges országról lenne szó.

MANCI Lehet, hogy minket már át se engednének, ha látogatóba indulnánk.

ZITA Jaj, dehogynem, anyukám! Csak gyertek, bármikor, nagyon örülünk majd nektek!

ZSÁMBÉKI Hát, én már nehezen szánom rá magam az utazásra. Én már csak itthon érzem magam a legjobban.

(Csengetés hallatszik, Manci az ajtóhoz siet. Érkeznek Zoliék. A kitárt ajtóban Zoli, a meglett férfi, mellette Zsolti és Blanka, a 7-8 éves forma gyerekek, mindegyiknél egy szál virág, Zoli kezében csomag)

MANCI (boldogan ölelgeti a gyerekeket, majd a fiával is puszit vált) Szerbusztok drágaságaim! Jaj, végre megjöttetek!

(Többiek is a vendégek elé mennek, általános pusziszkodás megy végbe, kis Márkó is lekezel a gyerekekkel)

ZOLI (megöleli apját) Szia, fater! Hogy vagy, öreg dakota vezér? Gratulálok a szülinapodhoz!

ZSÁMBÉKI Szerbusz, fiam! Köszönöm.

ZOLI Hányadik is?

ZSÁMBÉKI Ne kérdezd, nem számolom. Csak anyád tartja számon. Imádja a jubileumokat.(A gyerekekhez) Hát szia Blanka! Ohó, te már igazi kisasszony vagy! És milyen csinos! Mondd, neked talán már udvarlód is van?

BLANKA Szia, nagypapa., te mindig viccelsz velem!

ZSÁMBÉKI Szerbusz, Zsoltikám, hogy megy a suli?

ZSOLT Szia, nagypapa! Jól!

ZOLI (a gyerekeket egymás mellé állítja, súg nekik - a többiek csendben figyelik az előadást) Isten éltessen.

BLANKA, ZSOLTI Isten éltessen sokáig.

ZOLI (súg) Szakállad.

BLANKA, ZSOLT Szakállad érjen bokáig! (átadják a virágot és az ajándékot az ünnepeltnek, megpuszilják. A társaság jót mulat a köszöntőn. Blanka, Zsolti az ajándék átadás után csatlakozik kis Márkóhoz, önfeledt játszásba kezdenek.)

MANCI (elérzékenyülve szemét törölgeti) Istenem, hogy ezt is megértük.

ZSÁMBÉKI (meghatódva) Köszönöm, gyermekeim! (elveszi az ajándékcsomagot) Nem kellett volna.Hadd nézzük! (kibontja a csomagot, egy vaskos könyv kerül elő) Nocsak! (szemüveget keres) Anyukám, nem láttad az olvasószemüvegemet?.Ide tettem az asztalra! (ügyetlenül matat a bútorokon) Nem tetted el véletlenül?

MANCI (nevetve, a többiek is mulatnak Zsámbékin) Jaj, mindig elhagyja a szemüvegét! Dehogy tettem el! Nézd meg a zsebedben!

ZSÁMBÉKI (tapogatni kezdi zsebeit, végre az egyikben megleli a szemüveget) Valaki ide dugta.(felteszi az ókúlárét, olvassa a címet) Maxwell: A mágneses tér anomáliái.Nagyszerű! Ez még nincs meg! Hol találtad csak, Zolikám?

ZOLI Antikvárumban, véletlenül bukkantam rá.

MÁRKÓ (nevetve) Micsoda világ! Már a mágneseknek is vannak anomáliái? Ki gondolta volna?

MANCI Az ilyesmiben leli örömét.Már az újságok se érdeklik. A híreket se hallgatja. Csak a mágnesesség, meg a wattok, meg a gravitáció.

ZITA Na, most lesz mit olvasnia egy ideig! Majd neked is felolvas belőle, anyukám, esténként! (mindenki nevet)

MANCI Gyerekek, ti kimehettek még az udvarra, amíg nem terítünk. Játszatok kint, jó?

GYEREKEK Jóóó! Hurrá! (táncolnak)

ZITA (kis Márkónak) Nem mászol fel a fára! Értetted?

MANCI Készül a finom pulykasült! Körtekompóttal! Szeretitek, gyerekek?

GYEREKEK Igeeen!

ZOLI Mi az, hogy szeretik? Ebben a házban nem válogatunk, igaz, fater?

ZSÁMBÉKI Nem is! (mind nevetnek, gyerekek elviharzanak)

MÁRKÓ (nevetve) Még akkor sem, ha káposztás cvekedlit kapunk!

ZITA Szegény Nagyi! Hogy örülne most, ha látná a dédunokáit.

MANCI (sóhajtva) Már két éve, hogy elment, szegény! Isten nyugosztalja!

ZSÁMBÉKI Nem is tudná már összeadni a sok dédunokát!

(MEGSZÓLAL A CSENGŐ, érkezik Nemanya, aki mostanára nevet és részben külsőt váltott, alig ismerhető meg)

MANCI Azonnal! Nyitom! (a társasághoz) Ti csak üljetek, beszélgessetek, ne zavartassátok magatokat! Lehet, hogy a postás.

TÖBBIEK folytatják a csevegést az asztalnál, nem is vesznek tudmást az érkezőről.

MANCI (kinyitja az ajtót) Tessék!

NEMANYA (elegáns úriember körszakáll-lal, hajtókáján pártjelvény, kezében irattáska, szórólapokkal, már nem bicceg. Behízelgő modorú) Jó napot kívánok! A Demokratikus Újjáéledés Párttól vagyok.

MANCI Jó napot! Miben segíthetek?

NEMANYA Egy akcióba kezdett pártunk., de ha be tetszene engedni.

MANCI Hát., tessék!

NEMANYA Nagyon köszönöm! Igazán nem akarom Önöket sokáig feltartani.Látom, éppen ünnepelni tetszenek.Családi ünnepség?

MANCI (állva beszélget a vendéggel) Igen, a férjem születésnapja.

NEMANYA Ó, hát akkor jókívánságaim! Szóval nem a legjobb időpontban érkeztem. Elnézést! Csak egy pillanat., csak egy pillanat.(helyet keres az aktatáskájának, egy székre teszi, kezet nyújt) Engedje meg, asszonyom: Nebojsa Nikolics, választmányi tag.

MANCI Örvendek, Zsámbékiné.És miről lenne szó?

NEMANYA Mint említettem, pártunk, a Demokratikus Újjáéledés Pártja - vagyis a DUP (mutatja a jelvényt)., ismerni tetszik a logónkat, ugye?

MANCI (közelebb hajol) Igen, láttam már.

NEMANYA DUP, DUP, hajrá!.Ez a jelmondatunk!

MANCI Hogyne, hogyne, hallottam.

NEMANYA Nos, pártunk, vagyis a DUP átfogó akciót indított, amelynek célja.

MANCI Ó, mi nem lépünk be sehová! Köszönjük! (küldené el)

NEMANYA Egy pillanat!.Csak egy pillanat! Félre tetszett érteni, asszonyom! Mi nem új tagokat toborzunk, hanem támogatókat! Ez lényeges különbség! (átszellemülten) Azokhoz a nagyszerű tervekhez gyűjtünk támogatókat, amelyeket demokratikus pártunk tűzött maga elé az egész társadalom felvirágoztatása érdekében! Remélem, önök is azt kívánják, hogy felvirágozzon ez az ország?

MANCI Természetesen!

NEMANYA Gondoltam is! Nem szeretném azt hinni, hogy önöket nem érdekli a felvirágoztatás. Azért is bátorkodtam becsöngetni Önökhöz. Nos hát, ehhez csak arra van szükség, hogy önök is csatlakozzanak a DUP dicséretes akciójához.Tetszik tudni, hogy hányan támogatják már pártunknak ezt a..a magasztos, ezt a példa nélküli kezdeményezését?

MANCI Fogalmam sincs.

NEMANYA Százezer állampolgár! Százezer becsületes hazafi áll mögöttünk, asszonyom, államalkotók és kisebbségiek egyaránt. Mert mi, kérem, nem teszünk különbséget. Nálunk nincs másodrangú polgár! Mindenkit szívesen fogadunk, aki támogatja a demokratikus újjáéledés nemes eszméjét! Legyen az akár a legjelentéktelenebb kisebbségi közösség tagja is! Hiszem, hogy önök sem akarnak ebből kimaradni.

MANCI De miből, kérem?

NEMANYA A támogatási akcióból (papírt, ceruzát vesz elő). Most, amikor, ugye, a haza érdeke azt követeli, hogy összefogjunk a demokratikus vívmányok érdekében!. És mindennek igazán csekély ára van., egy aprócska adomány.

MANCI Szóval fizetni kell!

NEMANYA Igen, de teljesen önre bízom, asszonyom, hogy megválassza, mennyivel kívánja támogatni az egész társadalom boldogulásának ügyét! Lehet az, mondjuk, csekélyke néhány száz dinár., ami egy szerényebb adománynak számít., mondjuk a munkásrétegek számára. A tehetősebbek esetében azonban (körülnéz a szobában)., szabad talán önöket is odasorolnom., a tehetősek közé, ugyebár.ők, ugye, a tehetősebbek többet is áldozhatnak. Ha úgy tetszik gondolni, kikerekíthetjük egy ezresre is.

MANCI Várjon csak.Nem ismerjük mi egymást valahonnan? Mintha már találkoztunk volna!

NEMANYA (fölényesen) Nem hiszem, asszonyom. Valószínűleg tetszett már látni engem a képernyőn.Ott szoktam szerepelni, a híradóban.Interjúkat készítenek velem.Talán azért vagyok ismerős önnek!

MANCI Nem, nem, mintha már járt volna nálunk!

NEMANYA Kizárt dolog, hölgyem! Talán annak idején az ellenzéki nagygyűléseken talákozhattunk..Ha el tetszettek oda járni. Ugyanis (szerénykedve) ott szónakoltam néhányszor.Ostoroztam a népnyúzó, antidemokratikus rezsimet, a legnehezebb időkben!

MANCI Igen? Erre nem emlékszem. De azért mégis olyan ismerős.Várjunk csak., nem Nemanyának tetszik lenni?

NEMANYA (fölényesen) Szó sincs róla!

MANCI (felismeri, elkiáltja magát) A biccegő Nemanya!

NEMANYA Ugyan, kérem! (összeüti bokáját) Nebojsa., Nebojsa Nikolics, tisztelettel (néhány térdgyakorlatot is bemutat). Tetszik látni, semmi biccegés.

MANCI (felemeli a hangját, izgatottan) Mégis ön a Nemanya! Ő az, Károly, felismertem! A biccegő Nemanya, aki kicsalta a pénzt!

TÖBBIEK IS ODAFORDULNAK.

MÁRKÓ (gyanakodva közelebb jön, a kiejtésre figyel)

NEMANYA Össze tetszik téveszteni valakivel.

MANCI Nemanya, aki elvitte az ötezer márkát!

NEMANYA Én?! Hová tetszik gondolni!

MÁRKÓ (férfias keménységgel) Jel, oklem si ti? Mi a neved?

NEMANYA (visszavonulna) Kérem, ezt az urat egyáltalán nem ismerem.De ha önöket nem érdekli pártunk akciója, akkor rögtön el is mehetek!

MÁRKÓ Hová sietsz, testvér?! Várjál! (elkapja a grabancát) Mondd csak meg szépen, hogy hívnak téged?

NEMANYA Kikérem magamnak ezt a durva, balkáni hangnemet.Vegye el a kezét!

MÁRKÓ Te vagy az a szélhámos Bulátovics, aki elvitted az ötezer márkámat?!

ZOLI Aki megígérte nekem a protekciót a katonaságnál?

NEMANYA Miféle katonaság?! Még ez is!

ZOLI Tudod te azt jól! Aztán mégis behívtak három hónapra tartalékosnak! Ott hasaltam három hónapig a lövészárokban, a Duna parton! Vártam az agresszort!

ZITA (csipőre tett kézzel) Szóval ő az a csaló!

MANCI Igen, ő az, most már egészen biztos vagyok benne! Hogy átejtett a meséjével! És elvitte a megtakarított pénzünket.

NEMANYA Én?! Már mint én?! Nem is láttam semmiféle pénzt!

MÁRKÓ Az ötezer márkát se láttad, te szégyentelen?! Amiből a cégemet bővítettem volna?! A kezdőtőkémet, amiből egy fiatal, perspektivikus üzletember megakapszkodott volna?!

NEMANYA Nem láttam!

MÁRKÓ Nem láttad? Itt vakuljál meg?

NEMANYA Itt vakuljak meg! Csaszna rijecs! Csaszna rijecs!

MÁRKÓ Szóval hazudsz is? Na akkor meg is vakulsz, te szemét! (nekiesik a torkának)

NEMANYA Óriási félreértés.

ZOLI Akkor is hazudott, amikor azt állította, hogy pereputtya van a minisztériumban!

MÁRKÓ Te, vörös csirkefogó! Te kádersöpredék! Aki egy becsületes vállalkozót tettél tönkre!.A nemzet szégyene vagy!

NEMANYA Engedjen el, amíg szépen mondom!

MÁRKÓ (mellkasával lökdösi a hátráló férfit) Hát tudod te, hogy mit csinálok én most belőled, te gazember?! Tudod mi lesz belőled, te akasztófavirág? Fa-sí-ro-zott lesz belőled! Fasírozott, Lovtyen módra!

MANCI (sikolt) Jaj, ezek összeverekednek!

ZSÁMBÉKI Fogjátok meg! Zoli, hívd a rendőrséget! (kirohan a konyhába)

NEMANYA (kitépi magát Márkó kezéből, menekülne, de Zita és Manci elállják a kijáratot) Engedjenek ki! (futni kezd az asztal körül, Márkó és Zoli nyomában) Feljelentem magukat! Rendőrség! Így bánni egy DUP vezetővel! Egy választmányi taggal! Egy leendő képviselővel!

ZOLI Kerítsük be a képviselő urat!

MÁRKÓ Védted a rezsimet, most meg megjátszod a demokratát?!

NEMANYA Ez őrült! Fogják le!

MÁRKÓ És megint pénzt kunyerálsz?! Van bőr a pofádon megint idejönni?! (előveszi a gyerek pisztolyát, azzal üldözi a vendéget) Majd most meglátod! (elsüti a pisztolyt, a nők sikoltoznak) Idejössz, bepalizni az idős embereket? Lelőlek, mint egy kutyát! (a hajsza során többször elsüti a pisztolyt)

NEMANYA Segítség, gyilkosok! Megölnek!

ZSÁMBÉKI (a konyhából, kezében söprű, úgy tartja, mint egy puskát) Fel a kezekkel! Adja meg magát! Azonnal adja meg magát! Különben lelőjük, mint a kutyát!

NEMANYA Gyilkosok! Gonosztevők! Hazaárulók!

ZITA (a konyhából érkezik egy serpenyővel, azzal püföli a vendéget) Még hogy mi vagyunk hazaárulók! Nesze, nesze!

MÁRKÓ Most megkapod a magadét! Ki fogom paszírozni belőled az adósságot! De előbb szitává lőlek.(ráfogja a gyerekpisztolyt) Ide azt a pénzt!

MANCI (keresztet vet) Hagyjátok abba! Jesszusom, itt még vér fog folyni!

ZSÁMBÉKI (a söprűvel bökdösi Nemanyát) Szitává fogunk lőni!

MANCI Apukám, te ne avatkozz! Tedd le azt söprűt, kérlek.(próbálja elvenni tőle) Jaj, a szived! Vigyázz magadra!

ZOLI (fenéken billenti Nemanyát) Ezt a protekcióért kapod! Amiért nem intézted el a behívót!

NEMANJA (beugrik az asztal alá, onnan alkudozik) Segítség! .Várjál, testvér.Tedd el azt a mordályt.Tárgyaljunk, mint két úriember! Értsd meg, most nincs nálam annyi.

MÁRKÓ Fizetsz, vagy kicsipkézem a fenekedet?

ZSÁMBÉKI Hívom a rendőrséget!

MÁRKÓ Majd előbb igazságot teszünk! Előbb fizet a gazember!

NEMANYA Csekaj, csoecse.várjál! Várjál, ha mondom.Minek az erőszak? Amikor szépen is megegyezhetünk. Elhozom holnap! Csaszna rijecs! E, majke me!

MÁRKÓ Engem nem versz át! Ide a pénzt! Most, rögtön!

NEMANYA Jó, de csak ha elteszed azt a pisztolyt! (körülményesen kimászik, leporolja zakóját, Manci is segít neki rendbe tenni magát. Remegő kézzel előveszi a pénztárcát) Csakhogy tudd: a DUP pénzét rabolod el! Ezért felelni fogsz!

MÁRKÓ Nem érdekel a DUP-od, se a pártügyeid! Fizetsz, vagy lövök!

ZSÁMBÉKI Az aknevetőket is behajtjuk rajta! A bankban rekedt devízánkat!

MÁRKÓ Előbb az ötezer márkát fogja leszurkolni!

NEMANYA (kutat a pénztárcában, remegő kézzel elővesz egy bankjegyet, nyálazza, majd az asztalra teszi) Ezer.

MÁRKÓ Ezer.A többit is! (zsebreteszi a bankjegyet)

ZITA Ez csak ezer.

NEMANYA (újra körülményeskedik) Két-ezer.

MÁRKÓ (kikapja kezéből a pénztárcát, belemarkol, és kivesz még néhány bankjegyet) Így, ennyi elég. És örülj neki, hogy a kamatot nem fizettetem meg veled!

NEMANYA (síránkozva) Tönkretettél!. Ez fegyveres rablás! Mindannyiukat feljelentem!

MÁRKÓ Nem fogsz te senkit feljelenteni! Most pedig kotródj, hogy ne is lássalak!

ZSÁMBÉKI Fel is út, le is út!

MANCI És ha futni tetszik, vigyázzon a lábára, kedves Bulátovics úr!

ZITA Amire az a szlavón gerenda ráesett. Nem sajog mostanában a bütyke, drága képviselő úr?

NEMANYA Hagyjanak békén! Majd még lesz dolguk a hatóságokkal! Tudom én, hogy maguk kicsodák! Ismerem az egész családot! A múltjukat! A jelenüket. Hazaárulók, katonaszökevények! Szeparatisták! Tudunk mi mindent!

ZITA Mi is tudunk ám mindent!

NEMANYA (az ajtóban)Na, ide se teszem be többé a lábam!

ZSÁMBÉKI Ne is! Mert velem gyűlik meg a baja!

MÁRKÓ Ha nem akarod, hogy kilyuggassam a segged!

NEMANYA Majd találkozunk a bíróságon! (elviharzik)

ZITA (kidobja utána a táskát, becsukja mögötte az ajtót, felszabadultan nevet) Hát, jól megleckéztetted a gazembert, Márkó! (sportolók módjára összeüti a tenyerét a férjével, majd a többiek is követik a példát)

MANCI (fejét fogva) Jaj, Istenem, csak ha végre kidobtuk!

ZOLI Azt hiszem, elment a kedve a kunyerálástól! Cccc.Csak nagyobbat kellett volna rúgnom.Most már sajnálom, hogy nem húztam be neki egyet! A három hónap a lövészárokért.Megérdemelte volna!

ZITA És apuka is milyen hősiesen lépett fel! Bámulatos! Azzal a söprűvel! (nevetnek)

MANCI Még sose láttam ilyen harciasnak!

MÁRKÓ (megveregeti apósa vállát) Apuka, mától magát is bevesszük a nemzetségbe! Mától tiszteletbeli feketehegyi, apuka! Zsiveó! (megöleli, háromszor megcsókolja) És. (ünnepélyesen) veszünk magának egy pisztolyt!

(MINDENKI nevet, tapsol, Zsámbéki vállát veregetik)

ZITA Az én bátor apukám!

ZOLI Igazi hős voltál, fater!

ZSÁMBÉKI (az átélt izgalmak kissé megviselték, belesüpped a fotelbe, sóhajt) Most egyelőre hagyjuk tán azt a pisztolyt.

MANCI (aggódva vizsgálgatja) Egészen elsápadtál, Karcsi.Jól vagy?

(TÖBBIEK is aggódva vizsgálgatják, elhallgatnak)

ZSÁMBÉKI (fáradtan) Jól., csak egy kicsit elfáradtam a nagy hadakozásban.

MANCI Hozzak egy pohár vizet? (tölt neki, tablettát szed elő) Vedd be, Karcsikám a szívgyógyszert!

ZITA (homlokon csókolja apját) Szegény apukám! Jó kis születésnapi bulit rendeztünk neked! Ugye?

ZOLI De legalább visszaszereztük a pénzt! Vagy legalább is egy kis részét annak, amit elraboltak tőlünk. Ennek örülhetsz, fater!

ZSÁMBÉKI (lemondóan legyint) Most már mindegy, gyerekek.

MANCI (int a többieknek, hogy hagyják pihenni) Te csak pihenjél, apukám, addig mi szépen megterítünk.Tíz perc múlva kezdődhet az ünnepi vacsora! (többiekhez, súgva) Gyertek, segítsetek tálalni!

(Csendben az asztalhoz mennek, készítik a tálalást. Zsámbéki lehúnyja a szemét, hátradől a székében. A beállt csendben váratlanul kipattan az ajtó: a gyerekek hangoskodva bevágtatnak, botokon "lovagolva". Elől Zsolti és Blanka indián fejdísszel, hangos indián kiáltással, "aua-aua.!" mögöttük kis Márkó, a "serif", pisztolydurrogást utánozva kergeti őket, "bang-bang".. Körbeszaladnak a szobában, a szülők csitítanák őket. Blanka nagytata ölébe huppan, és egy mozdulattal fejére teszi a tolldíszt.)

BLANKA Nagypapa! Nagypapa! Védjél meg minket, te vagy a nagy törzsfőnök!

(V É G E)