Januári borostyán
Bántóan nyílt égbolt. Sziporkázó
Csillagok fénytűköze, és ki tudja, már hányadszor,
Két csökönyös szempár.
Szálas trágyadomb, elfeküdt szemét,
Fagyott szalmaszál
Pattan, s az úton szürke homok csordul.
Középen az ember. Áll.
Körötte meddő szén hegyek.
Szűkülő és távolodó kép.
Csillagos ég. Fagy.
Az ember az ajtó felé néz,
Párafelhő a hang előtt:
"Szedd össze a tojásokat."
