Jódal Kálmán
Az a bizonyos azúr

Zenés meditáció Fődi Éva tárlatának színspektrumára

"Egy poros, zöld levegőtől átitatott, elhagyatott szobát látok hárfával a sarokban, és sok különböző árnyalatú, elegáns rendetlenséggel, gyűrött vásznakkal, szövetekkel félig letakart régi bútorokkal, hangszerekkel, használati tárgyakkal, melyek békésen szunnyadnak, varázslatra várva. Kint lágy, szemcsés sivatag honol, tűző nap, hisz napéjegyenlőség van, és párás, nehéz levegő. A sivatag közepén gránitpiramis, melyet mindössze csodálni lehet, megismerni nem. Terepjáróban körözök a piramis körül, de képtelen vagyok a közelébe férkőzni." Ez a tudatfolyam egykori, egy kissé különc barátnőm gondolatreakciója volt, Talking Heads zenéjének közös, néma, koncentrált hallgatása után.

Ő eltűnt, ez a képsor már az én érzéseimmel átitatódva és némileg módosulva, ma már az én virtuális tengeri kagylóm, mely a mindenkori tenger morajlását reprodukálja.

Ha megfelelően ülünk a légzésünkre koncentrálva, kirekesztve a fölösleges gondolatokat, érzeteket, az talán - zazen. Ha azonban kötelezően fókuszálatlan tekintetünket mégis körbefuttatjuk, a többiekkel érintkező, és egymást kölcsönösen átható auránk, valamint a beszüremlő piszkos-sárga (szentjánosbogár-szerű?) köztéri világítás megdöbbentő érzéseket kavar fel ott, amit lehetetlen mechanikusan regisztrálni, de egy jól sikerült, számítógéppel szakrálissá, kibogozhatatlanná tett művészfotón, egy banképület tükörablak-bevonatán visszatükröződő, villámmal, esős zónává alakult környékkel és mozgásunkkal manipulálható neonpászmák/árnyékok kölcsönhatásával kitapintható, befogadható, akár szerethető is. Mint Blade Runner, a szárnyas fejvadász android-szerelme, végeérhetetlen hangafüves síkon utazva az örök bizonytalanba.

Szindbád vagyok. Vízibalett-tündérdémon vagyok, valahol Shakespeare Szentivánéji álmának jadekő területén. Szárnyaló, éjkék hattyú vagyok, harmatot síró póklányokkal alant, a dermedt, néma városkockában. Tollaim bűvöletbe mártva, vízcseppek borítják titkos felszínét. Mítosz? Logosz? Furcsakérgű fák, végtelen videó-art munkán futó nád, sás, égi borosta, felhővarkocs. Nem tudom, ki vagyok. Talán az a bizonyos azúr, pink foltokkal strukturálva.