Üzenet 2005/1.

Miklós Péter

Tisza-part

 

Csönd nincs a Tisza-parton, homokos vidék,

szandál meg saru után lábmosás, estére font pulóver,

vagy még egy feles, ami úgyis olcsó mint az ászok,

és érdemes jönni, mert az üveget vihetem tova,

zenegépből százasért dalt fakasztok és a homállyal

együtt érkező bátorsággal érdeklődő tekintetű,

át is ülök, szalonna kunkorodik, zsír csöppen,

nagy barna pók, és csak a napfölkeltével

ér véget a románc, az első troli fölmentő sereg, Juhász Gyula

reggelről reggelre kékebb, mi lesz velünk, Anna.

 

Távolodó tél

 

Megfagyott a levegőben a köpés, kemény szovjet

tél lesz újra, mínusz tíz vagy húsz

és a szélvédőmosó is kásás, hóemberek

seggében répa, szép szeműek,

szén szeműek, ó de a tél, csak múlna már,

csak ne hullna már, tahó, a hó,

szánok mindenkit visznek,

elvisznek, változnak évszakok,

akár Kolumbusz tojásai, tábla

Americana egész mogyorós,

csomagjában csupa limlom,

kacat, szar, inkább meg se kapta

volna, jön majd tavasz vörösen, melegen

mint ravasz, rőt bundájú, csöndes róka.

 

Légyvadász

 

Köztudott, hogy Mándy félt a legyektől,

tőlük annyit várt mint bármely gyerektől

a legendás Teleki téren, csapatot

verbuválva, pörköltet páleszzel csapatott,

 

este kávét nem kívánt, csak botorkált

volna tőle álom nélkül, a bérlakás

nagyszobája és te(nye)remnyi konyhája között

R. Kamilla képét keresve a könyvek mögött,

 

rátalálás után csodálkozva, nem is rá

gondoltam, volt már negyven éve, tisztán

emlékszem fehér nyirkos kezére, adott

meghívót a báljára, nem mentem, kutatott

 

tovább, a dedikált könyvre kávé folyt,

de az is már mikor, talán meg sem volt

még a kék virágos csészekészlet, nem

lehetett Meinlt kapni akkor még Pesten.