Böndör Pál: Eleai tanítvány

Amelyben hős barátjáról szól

Megvetemedett a padló, megbotlasz
a gyenge lámpafénynél. Megbotlasz
a szőnyeg sarkában. Megbotlasz
az esti szürkületben, megbotlasz
a kora reggeli sietésben. Nem találod
elveszett önbizalmad.
Félig olvasott könyved nem találod.
Rágyújtanál, a cigarettád nem találod.
Nem találod a szót, amely most kellene.
Nem találod szívedben a régi nyugalmat.
Megbotlasz félig olvasott könyvedben.
Megbotlasz egy könnyelműen kiejtett szóban.
Megbotlasz a hamutartóban, egy cigarettában.
Megbotlasz egy átmulatott éjszakában.
Megüt elveszett önbizalmad.
Alattomosan megüt ajtódban a küszöb.
Megüt félig olvasott könyved.
Megüt könnyelműen kiejtett szavad.
Megüt az estéd, megüt a reggeled.
Szaporán ver szívedben a nyugtalanság.
Lépsz és megbotlasz, megüt
ami körülötted. Szaporán ver szívedben a félelem.
Megbotlasz, lépsz és félsz.
Megbotlasz, lépsz és félsz.
Megbotlasz, lépsz és félsz.