Farkasvakság
Mikor az első csillagokravagyis legtávolabbra látok
és ugyanakkor botladozva
azt sem tudom hogy merre járok
– mert mintha apró cserepekre
tört volna felettem az ég
és egyre hullana szemembe
a piszkosszürke törmelék–
vagy tapogatom egy hodály
félreeső szűk szegletében
amit a kétes félhomály
rakosgat egyenként elébem
a lusta szembogár helyett
más ami bennem tágra nyilik
heves szelek ügyes kezek
a port mégis szemembe hintik.
