Ádám
Ha majd a piactéren odakint– amíg az ünnepén a helyi szentnek
ragadós pultokon az álmaink
lehetőségeinkkel keverednek–
éveim száma mérsékletre int
de a hőségben a még szinte gyermek
Évákra ráragad a selyeming
és a vágy bennem szemernyit se ernyed
a döntőbíró furcsa szerepében
mielőtt bárki is onnan kiűzne
– legyen az egy búcsú vagy épp az Éden–
mért ne esnék percenként szinte tűzbe?
S mert birtokommá lett közben
a szégyen
azokra hagyom akik jönnek értem.
