Böndör Pál: Eleiai tanítvány

Nem értem

Lehetnénk együtt. Lehunynám a szemem
mint most teszem: motoszkálásod hallgatnám
a zsúfolt lakásban. A mindennapjaidba apránként
úgy rágnám be magam mint az egér a falba.
Mit csinálhatsz most? Ugyan milyen
elveszettnek hitt hitvány holmiért hajolsz le éppen
és nem értem
aki ez ideig még el se vesztem? Miért van így
ahogy van ha lehetne másképpen?