Posteritas
Csont és cserép közös halombanőrlődik e roppant malomban
(Jékely Zoltán)
... ha ehhez, akkor
már hozzá is láttam
(Tandori Dezső)
Hogy mennyit értek az illúziók
s hogyan nehezedett ránk a nyomás
valahol megmarad mint gépi kód
– afféle zűrzavaros vallomás.
Kínlódva – mint aki a karszton ás–
olvassa majd a kései utód:
ártatlannak tűnő kis karcolás
miképpen mérgesedett el utóbb.
Ily halhatatlanságra kalkulálok?
Naivitásomon jókat nevetve
hogy ott engem magának felfedezne:
minden gyűlölködések közepette
akit külön azzal sújtott az átok
hogy végül mindenkinek megbocsátott?
