Böndör Pál: Eleiai tanítvány

Alkalmi villanella

Most mondjam hogy sosem voltam szabad?
Az ember fekszik otthon – vagy ül – és
a mennyezet egyszerre rászakad.

A múltunk hogy ringy-rongy diribdarab
aligha hoz valami enyhülést.
Most mondjam hogy sose leszek szabad?

Feltételeket a győztes szab. Ad
vitam aeternam
– néki az kevés.
S e mennyei bolt terhe ránk szakad.

Hogy látták rám az édes nem ragad
– nem forgattak meg mint mézben a kést.
Most mondjam hogy mégis voltam szabad?

Vagy mondjam hogy: – Fiúk nincsen harag!
mikor: – Mit ugrálsz – szólnak – ha nem élsz?
S a mennyezet nem őrájuk szakad.

Ellepik udvarom a madarak.
Ha hozzám érsz elfog a szédülés.
Most mondjam hogy sosem voltam szabad?
A mennybolt – attól félek – rám szakad!