A régi formáját sem hozta,
csak susogott és sziszegett
mely valahol mindig eresz-
tett – hol itt feslett fel hol ott–
úgy viseli magát e test
– hiába rugdalják a tesz-
ten alig mozdul egy araszt.
– Itt lenni már nem is szeretsz
s a tehetetlenség maraszt
csupán! Nem vagy többé te ott-
hon itt! – miközben mondta ezt
többször ki- és becsomagolt.
Föltett egy Ellington-lemezt.
– Igazad van ha kinevetsz–
mondta – lehúz a sok ballaszt
s elrugaszkodni nem ereszt.
A tchetetlenség maraszt?
hűség? Az Úr a sarki bol-
tig vezet minket s elereszt.
Töltött még egy kevéske bort
– hányszor játszottuk már el ezt? –:
egy átfecsegett nyári est
fényes s nehéz mint a damaszt
s agyadba hogy belebetegedsz
a tehetetlenség mar... (Azt
hiszem elégedett lehetsz
hogy az AJÁNLÁS elmaradt s
nem írt le mint feleslegest.)
