Böndör Pál: Eleiai tanítvány

A gázló

Van amit még én is megértek.
Mint a hal érti a horgot
miután bekapta a férget.

A triviális ad dolgot
az agyamnak emberként élni.
Ösztöneim visszafogva
az eszemmel tanulok félni.

De a hiányérzet foglya
sem lettem tegnapról mára:
a gázlóban lépnek a lovak
úgy ahogy bennem a gondolat
a sodrásnak ellenállva
a láthatatlanban tapogat.

A gázlót és a lovakat
– ezt értem még a legjobban.
És a nyerítést... Ahogyan
a teljes partszakasz leszakad
és a gerinc beleroppan.