Se híd, se gázló
Míg pontosan kimérve az időmegy híd ívét rajzolja egész nap
vonultában fölém a nyári Nap
partjaim közt mint a folyó vagyok
– már csak úgy megyek el hogy maradok.
Mit tudhatod? Ha folyóvá leszek:
olyan mély? Helyenként olyan sekély
hogy hullámozhat érvre ellenérv
de a figyelem – vagy a fegyelem–
gázlót talál s túlsó partomra ér?
