Bábel tornya
Sokan voltunk: hangoskodtunk.Egyikek nyelvében fehérebb volt a halál
feketébb a gyász amazokénál
s ez senkit sem zavart:
ki hogyan forgatta szájában a szavakat
kezével-lábával úgy dagasztotta
a készülő toronyhoz a sarat.
A földszinten már üzemeltek
az üzletek az üléstermek
ahol jelenetekre bontva sorjáztak
a terhelő és az enyhítő körülmények.
Később úgy fordultak visszájukra a dolgok
hogy semmi látványos nem történt.
Egyetlen emberöltő alatt
a torony sem felépülni sem összedőlni nem akart
és ez azt a látszatot keltette
hogy az építkezés félbemaradt.
És mintha minden csak idézet lenne
– az ember akkor minek is beszélne?–
vagy mintha már fel is értünk volna
a tornyunkkal az égig
és ott semmit sem találtunk
olyan halotti csönd lett egyszerre–
és Babilon megszűnt létezni.
