Böndör Pál: Eleiai tanítvány

8 Tanka

Van Gogh-sárga és
Rembrandt-barna. Gris-szürke.
Ez bánt. Inkább

legeljél füvet. Okádd
az epét – s ne mondd hogy zöld!

                 *

        Megkopogtatták
        elébb a fákat s kivág-
        ták a fél erdőt:

        hogy ajtódon most halljad
        a kopogást. S a fejszét.

                 *

        Önmaga teste
        titkait hogy megfejtse
        – kellett a másik.

Hol talál – ezt érteni?–
egy másnemű világot?

                *

Már célzás közben
néhányszor eltalálod
és el is véted

míg egyformán megérted
mindkét lehetőséget.

                *

(J. A. e világi története)

Nincs hozzá lépték–
csillagtérképen mélység!
Abszolút mérték –
lábasokba szétmérték:
fortyogott a világ-űr.

                *

A versmondatod
formálod-korrigálod:
kompromittálod

saját olvasatoddal
az ártatlan világot?

                *

Kivel szemben nőtt
meg az igényem – veled
vagy önmagammal?

Hogy szeretsz nem is elég?
Tudnom kell azt is hogy mért?

                *

Nappal csak a leg-
közelebbi csillagot
látod. Éjszaka

– egyre sötétebb vagyok?–
már néhány ezer ragyog.