- Balogh István: Negyven
-
- Eső
-
- Esik az eső már napok óta
- Felhők zabálják a nyár
melegét
- Vacódásuk létünket borzolja
-
- A nyári víz visz el mindenünket
- Gátszaggató hullámok felcsapnak a szánkig
- Segélyünk kiáltásunk
- Hörgésünk bugyborékol
-
- Esőisten cibálja egem
- Vérem ott alvad felhők
szegélyén
-
- De ki merek állni a búzaföldre
- Kókadt kenyerünk szavamra friss lesz
- Szavamra meleg száll a rétek fölé
- Szavamra újra virágoznak a fák
- És tiszta maradok
-
- Emberségem hulló maggal kél
ki esztendőre
- Kalásza ott ring a Tiszatáj fölött
-
- Ó
-
- Hányszor vetett habot a veszettek szája
- S hányszor vinnyogott rimánkodón
-
- Langyos eső hullik
mostanság
- Poraink sárrá lesznek békéjükben
- Vizeink őrjöngő
folyókká ágaskodnak
- Pusztító villámok dübörögnek
- Langyos idő furcsa
játékai
-
- Házaink most is megroppannak
- Ijedten koccan odafönt a dudacserép
- Pedig veréb se szállott reá
- Büszke tetőgerincem
megsüllyedt
- Rajta életem terhe is
-
- Kint állunk a parton egymás mellett
- Szoknyádat szürkésen cirógatja a szél
- S olyan szép ez
- Emlékszel
- Valamikor itt is megálltunk
- Amikor nevetni jártunk a Tisza-partra
- Amikor megittasodtunk illatától
- Esténként daloltak a gesztenyék is
-
- Aztán életünk együtt folyt a vízzel
-
- Évenként újraszülettünk
- Mint a parti fű zsendül
- Újra nekivágtunk minden
esztendőben
- Fészkünket viharok mindig szerteszórták
-
- A munkánk is
- Mint a Tisza
-
- Észre sem vették ha építettünk
- Szitkok bújtak elő
tövisekként
- Sárga szájakból
-
- A partból leszakadt egy darab
-
- A partot mi raktuk homokból
- Lassan folyt kezünkből
-
- Szólni nem volt szabad
- Ha tornyunk ledűlt
-
- Valaki mindig ledöntötte
-
- Csönd sírt feketén
- Elfordult tőlünk mindenki
-
- Azért is tiszták maradtunk
-
- Alkonyodik
- Az eső újra szitálni kezd
- Akárha ősz lenne már
-
- Azért ha jön az éj
- A sötétben is dalolni fogok
-
- 1975
