(keresztapámnak)

 

 

jöttek. először a kavicsokat szedték össze,

zsebükbe pottyant talpaink nyoma.

 

majd az indák is lekúsztak a meztelen tűz-

falakról, le a tavirózsák, bágyadt violák.

 

lányainkat akarták, s mi asszonyaik

sudár árnyékába takaróztunk. test a testhez,

 

szó a szóhoz koccan - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

 

rezervátumokba terelt szóbölényeink

faggyúgyertyája lobban ikonjaik előtt.

 

a perzselt mondatok szaga behúzódik

körömágyainkba, ami környezetkímélő

 

mérgekkel, harminchat fokon könnyen tisztítható.

minden kitörölhető - minden újraírható.

 

mikor az utcák is a lábukhoz hajoltak,

a gerlék után indultunk. elvámolható pátosz,

 

nevetséges emlékkacatok, nyávogó macskakövek,

újrainstallálható libalegelő, ráncos ösztönök,

 

kofferban tőzsdére bocsátott hazaszeretet.

trendi itthon- és otthontalanok, kertjeinkben

 

még visszhangzik az elhaló hahota -

magunk elől futottunk vissza, ahova.