Kollár Árpád: Például a madzag

kavafisz folyt. köv.

"S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk?

Ők  mégis csak  megoldás voltak valahogy..." 
(k. k.)

  

nem úgy volt, a leírás kissé hamis,

a lényeget elhallgatta kavafisz:

barbárrá mi lettünk, mert ők elkéstek,

ezért volt a cifra tóga az ékszer,

 

ezért ültek szótlanul a rétorok

a tanácsban, mikor a szó szétcsorog.

majd hús pirult a papiruszhalmokon,

és pénz helyett az erő uralkodott,

 

divat lett a bizsu és mind mi fényes.

de városban barbárnak nincs elég hely,

mert belőle erő, indulat árad.

a vad gyűlölet megrekedt a házak

 

között, és akár görbe kés a hátba,

a lélekbe költözött, és szétrágta

lassan, hogy szétfoszlott a lélekszövet.

mire a barbárok végre megjöttek,

 

már úgy elaljasultunk, hogy nem kellett

nekik ametiszt-dísz, sem cifra kelme,

mi rohadó testünkről fityegett le,

és míves beszédre sehol sem leltek.

 

- beléjük undor, borzalom hasított,

hát ezért húzták haza ők a csíkot!