Kollár Árpád: Például a madzag

 

kölessel hinti nagyapám

 

a napfoltos udvart,

maréknyi fénylő okker

gömböt vet galambjai elé.

számon tartja mindegyiket,

akár szétszéledő unokáit.

borotválkozz már meg végre

- tapogatja szálkás arcom,

mintha csak vak lenne,

hogy bennem magamra ismerjen.

 

egyre kevesebb már

a befogható nemes vidéki,

éhes vadócok a csalira

meg gyakran rájárnak.

nyakukon felborzolódik

a toll a csontos ujjak

szorításában, mielőtt kifor-

dulnának a gyenge csigolyák.

vergődésük nem tart soká,

tiszta és vértelen hadművelet ez.

 

és levesben végzik azok is,

kik elsodródnak a tető fölött

monoton körző csapattól,

hogy a csapodár vért ne adják tovább.

borotválkozz meg. . .

- futnak végig tétován ujjbegyei,

ha nagynéha hazavetődöm,

halántékomtól le a lüktető gégéig,

míg a konyhában vizet forral nagyanyám.