Kollár Árpád: Például a madzag

párlat

 a tej szaga, a savanyú tejé maradt meg. ki se lehetett szellőztetni a szobából. a szag miatt viszolygott, magyarázta később, viszolygott, míg leltározta a haldoklás kigőzölgéseit. mert hát tudta, megírja egyszer, ezért nem osont ki, s hogy felidézze, kapaszkodott a tejbe. mintha házi volna, gondolta, mert azt sehogy sem szokhatta meg. végül a szájára helyezte kezét, mintha csak legyet kapna el, és így maradt egész a szörcsögésig. ilyen hát, valami ilyesmi. a hang végül mégis megzavarta, úgyhogy kénytelen volt beérni ennyivel. no meg örült is, hogy ennyivel megúszta ? az ajkak közül kiszörcsögő fehér nedv [tej?] a tenyerén nem hagyott nyomot.