Kollár Árpád: Például a madzag

búcsú

 

először a levegő surranása szűnik,

ahogy lecsorog az arcról - azután

az arc is. elcsitul a sejtés, a gaba

 

lyodó tollak lüktetése. csak a zuha

nás, az ernyedt izmok maradnak.

szanaszét szökken a táj. - marad

 

még valami magatehetetlen derengés,

talán az egyszerű, halk álmélkodás,

és a jellegzetes, halványzöld tónus,

 

valahol a szemgödörben. - később

már az sem. elszabadul egy léggömb,

medvecukor illat, lassuló körhinta.

 

azután a tényszerű tudósítás a helyi

lapban: a céllövölde enyhén [0,33

mm] felfelé hajlított légpuskájával

angyalt lőttek tegnap a vásárban.

 

szárnya egy akácon fennakadt. - lel

két azóta is keressük.