A betegápolói káder megszervezése

Mindez azonban csak ideiglenes megoldása volt a kórházi betegápolásnak. Állandó, megbízható és szakképzett segédszemélyzetre, pontosabban szakképzett ápolókra volt szükség. A második világháborút megelőző időben az ápolóképzés aképpen történt, hogy szakképzetlen személyeket alkalmaztak ilyen munkahelyekre, és a tisztán gyakorlati ismeretek elsajátítása után megkapták a betegápolói címet. Teljesen a kórházigazgatótól függött, hogy ezek az ápolók részesültek-e elméleti ismeretekben, vagy sem. A Vajdasági Egészségügyi Tanács tette meg ezen a téren az első lépést. Elrendelték, hogy mindazok az ápolók és ápolónők, akik szakképesítéssel nem rendelkeztek (nem is rendelkezhettek), hivatalosan is szakképesítést nyerhetnek, ha levizsgáznak az erre a célra előírt tantárgyakból. A vizsgát megelőzően kórházunk orvosai rendszeres oktatásban részesítették több mint fél éven át a jelölteket. Az egész ápolói személyzet kivétel nélkül levizsgázott egy bizottság előtt, melyet a Tartományi Egészségügyi Osztály nevezett ki. Ez a vizsga Kikindán volt az 1948. évben. Egészségügyi hatóságaink ezen üdvös intézkedésével csak még az első lépések történtek meg.

5. számú táblázat: Az egyéves ápolói-iskola összefoglaló kimutatása

Év Tanulók száma Levizsgázott
férfi összesen
1955-56 1957-58 1958-59 1959-60 1960-61
37
38
35
35
35
1
7
7
4
3
31
25
28
31
32
32
32
35
35
35

Hamarosan kiderült, hogy az ápolók (főleg nők) meglehetősen sűrűn változtatják vagy elhagyják munkahelyüket. A legképzettebb és legszorgalmasabb ápolónő is otthagyja fontos posztját, ha pl. más városba megy férjhez, vagy ha szülés, vagy egyéb családi esemény miatt kell eltávoznia, vagy férjét munkahelyére, más városba követi. Ez a létszámban igen érzékeny fluktuációt idézett elő. Mindez szükségessé tette, hogy az utánpótlásról fokozott mértékben gondoskodjanak. Az akkori Járási Egészségügyi Tanáccsal karöltve kérelmeztük az egyéves ápolói iskola megnyitását. Az engedélyt megkaptuk. Az iskola fenntartója a járás volt; később pedig, amikor a járás megszűnt, a Városi Népbizottság. Az előadókat az iskola fenntartója fizette. A gyakorlati oktatást a kórház orvosi kara és segédszemélyzete végezte teljesen ingyenesen. Öt éven át volt ilyen ápolóiskola. Az eredményeket az 5. számú táblázatban összegzett statisztika demonstrálja.

Öt év alatt összesen 169 személy kapott diplomát. Ez a szám azt jelenti, hogy a zentai kórház jó pár évre biztosította ápolószemélyzetét. Éppen ezért az iskola beszüntette működését. A legújabb rendelkezések két évre emelték fel a tanulmányi időt.

Sokat vitatott kérdés volt, hogy vajon a férfi ápolók alkalmazhatók-e női kórtermekben. (Itt nem nőgyógyászati betegekről van szó, mert ott kizárólag női ápolók, illetve bábák alkalmazhatók.) Szó van ugyanis belgyógyászati osztályról, sebészeti osztályokról stb. Megfigyelésünk és tapasztalatunk szerint soha panasz nem futott be nők részéről a férfi ápolók miatt. Véleményünk szerint nemcsak hogy lehet férfit alkalmazni női kórtermekben, hanem szükséges is, mert a súlyos betegek, kövérek és szélütöttek emelgetése és ápolása férfierőt kíván. Természetes, hogy férfi ápolónak női ápolóval együttesen kell ezt a nehéz és fáradságos munkát elvégezni. Az ápolóiskolát végzettek 13%-a volt férfi, de lehetett volna akár 30-40% is. A 169 végzett ápolóból ma is nyolcvanan dolgoznak a kórházban. A többiek szétszéledtek, a környék egészségházaiban (rendelőintézeteiben) dolgoznak. A jövő szükségletét a távlati program szabja meg. Lehetséges, hogy a jövőben az ápolói munkát teljes egészében a középfokú végzettségű egészségügyi személyzet veszi át. Ezeknek a kiképzésére egészségügyi hatóságaink igen nagy gondot fordítanak, és számuk örvendetesen szaporodik.

A kórház építése 1958-ban befejeződött, de nem fejeződött be maga a fejlesztési program, melynek egyik igen fontos feladata a szakképzett káder nevelése. Ebben az évben mindössze nyolc olyan egészségügyi alkalmazottja volt a kórháznak, aki középfokú képesítéssel rendelkezett. Az akkori távlati terv azonban már 120 ilyen szakembert irányzott elő. A kevésszámú egészségügyi középiskolák szaporításával lehetett csak a problémát megoldani. A zentai kórház is kérelmezte az egészségügyi középiskola engedélyezését, mert ahhoz Zentának, valamint a zentai kórháznak minden feltétele adva volt. Az engedélyt Zenta megkapta, és az akkori járás lett az iskola fenntartója. Ez 1959 augusztusában történt, és már szeptember 16-án az egészségügyi középiskola megkezdte működését. A gyakorlati oktatás a kórházban történt, az előadók pedig a kórház orvosai voltak. Abban az időben ezek a középiskolák háromévesek voltak, és hat gimnáziumi osztály elvégzése után lehetett beiratkozni. A következő, 1960/61-es iskolaévben már a többi középfokú iskola mintájára négyéves lett, és a nyolcosztályos iskola elvégzése volt a beiratkozás feltétele. Az iskola fennállása óta több mint száz tanulónak adott diplomát. Ezeknek körülbelül fele a zentai kórházban helyezkedett el. A többiek az egészségházban (rendelőintézet) találtak igen szíves fogadtatásra. Az érdeklődés olyan nagyfokú ez iránt az iskola iránt, hogy például 1965-ben kétszázan jelentkeztek arra a harminckét helyre, amely a pályázatban ki volt írva.

A kórháznak minden igyekezete az, hogy ez az iskola fennmaradjon. Bár anyagi támogatást nem áll módjában nyújtani, az elméleti oktatásban és a gyakorlati tanításban annál inkább kiveszik a részüket nemcsak az orvosok, hanem az egész egészségügyi kollektíva. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az iskola végzett hallgatói biztosan el tudnak helyezkedni Zentán és a közeli járások területén. A távlati terv szerint 1970-ig harminc új munkahelyet teremt a kórház azok számára, akik az egészségügyi középiskolát elvégzik. A gyakorlatban még nem kristályosodott ki a leghelyesebb arány az orvosok és a középfokú, valamint az alsó fokú egészségügyi káder viszonyában. A zentai kórházban az az irányzat, hogy az alsó fokú káderképzést végleg megszüntetik a középfokú káder fejlesztése javára. Akkorára, amikor a mostani betegápolói káder kiöregszik, és nyugdíjba vonul, helyüket már csak középfokú képzettséggel rendelkezők vehetik át. Ez a folyamat már öt év múlva elkezdődik, és tíz-tizenöt év alatt befejeződik. A kórháznak jelenleg káderproblémája nincs, és ezt az ápolóiskolának és a középfokú egészségügyi iskolának köszönhetjük.