A járványkórház

A múlt században az egészségügyi hatóságok erélyesen követelték az ún. járványkórházak felépítését városokban és falvakban egyaránt. Ezek a létesítmények tulajdonképpen és elsősorban az izoláció célját szolgáló kisebb épületek voltak 1-2 betegszobával. Az ilyen járványkórházak csak járványok esetén működtek, és a hatósági orvosok vezetése alatt állottak. Ilyen járványkórház létesült Zentán is, de hogy mikor, arról feljegyzéseink nincsenek.

Az 1892-i közgyűlésen a városi tanács javaslatot terjesztett be, valószínűleg az akkori kolerajárványra való tekintettel egy "II-ik Baraque"-kórház, felügyelőlak és hullakamra építésére. A javaslatot a közgyűlés elveti. Tehát ebből megtudjuk, hogy már 1892-ben létezett az Epreskertben egy egyetlen épületből álló fertőzőkórház. Tulajdonképpen üres épület volt ez, amelyben járványok esetén helyezték el a fertőző betegeket. Tizenhárom év múlva, 1905-ben foglalkozik újra ezzel a kérdéssel a közgyűlés. Takarékossági okokból úgy döntenek, hogy amíg a végleges járványkórház fel nem épülhet, erre a célra fabarakkot építsenek éspedig házi kezelésben az Epreskertben. (Ebből az egy mondatból megtudjuk, hogy a végleges "fertőzőkórház" helyén egy modern, jól felszerelt fertőzőosztályt terveztek eredetileg, de anyagiak hiányában kénytelenek voltak belenyugodni a fabarakk építésébe.) Ismét elmúlt két év. 1907-ben a vármegye engedélyezi a barakk építését, de a város most már nem akarja felépíteni. Végül is a vármegye közegészségügyi érdekből imperatíven elrendeli a barakk felépítését, és a városi közgyűlés elutasító határozatát megsemmisíti. Végül 1912-ben, immár húsz év után elkészül az új barakképület, a "járványkórház". Egy másik bírósági aktából megtudjuk, hogy a Renkó testvérek 1913-ban perlik a várost, mert az általuk 1912-ben felépített barakkért a város tartozásban maradt. Tehát a barakk 1912-ben tényleg felépült.

Még 1911-ben a városi főorvos javaslatára elrendeli a közgyűlés, hogy a régebbi épület mellé építsenek egy megfigyelő-szobát, konyhát, szerkamrát, boncolószobát, kutat és befedett pöcegödröt.

Az így elkészült járványkórházról igen kevés feljegyzés áll rendelkezésünkre. Tudjuk azt, hogy a fabarakk befejezése után ágyakkal és ágyneművel látták el az épületeket. Hogy azután miként működött, vagy egyáltalán működött-e, nem tudjuk. Az Óvoda utcai közkórháznak voltak fertőzőszobái. Erről több ízben esik említés a városi közgyűlési jegyzőkönyvekben. Minden valószínűség szerint a fertőzőkórház, mely a várostól meglehetősen távol volt, nem működött, hanem csak felszerelve várta az esetleges nagyobb epidémiákat. Az 1937. évi közgyűlési jegyzőkönyvből értesülünk valamelyest a fertőzőkórház működéséről és szerepéről. A november 3-án tartott közgyűlésen az egészségügyi referens kéri, hogy a közgyűlés engedélyezze a járványkórház megnyitását, mert a városi kórházban nincs elég hely a fertőző betegek részére. A közgyűlés engedélyezte a kórház megnyitását a következő feltételek mellett: az ápoló ingyen lakást kap és kb. fél hold kerti föld használatát. Ha nincs beteg, fizetés sincs. Ha van beteg, úgy kap élelmezést és napi 20 dinárt.

Ezen közgyűlési határozat után egy idős házaspárt alkalmaztak, majd 1938-ban Surányi István és felesége vállalta el ezt a munkát. Csak a kisebbik épület volt üzemben. Két betegszoba volt, az egyikben 3 ágy, a másikban 2 ágy. Egy kis szobában pedig az ápoló lakott a feleségével. A nagyobbik épület, a fabarakk használaton kívül volt. Az ápoló, ki e sorok megírása alkalmával még életben van, azt állítja, hogy igencsak volt naponta 1-2 betegük. A gyógykezelést a városi ügyvezető tiszti főorvos látta el (tehát nem kórházi orvos). 1942. január 1-jén az új városi kórházba olvadt a fertőzőkórház mint a közkórház járványosztálya.