Bicskei Flóra – Körbezárva
4. kép

(Fényváltás elől. Első szín vissza. Konyha. Katalin be.)

KATALIN: Ha elélvezel itt előttem, megöllek.
ÁRON: Én nem csináltam semmit. Én csak... én... nem csináltam...
KATALIN: Hmmm. Akkor miért van a kezed a nadrágodban, fiam?

(Katalin a semmibe mered. Majd ki a nézőkre. Áron megsemmisülve ül a konyhaszéken. Fény Katalinon. Norina és Dorina behoz egy régi bölcsőt. Katalin nem látja a két nőt, de a bölcsőt észreveszi, majd furcsa félmosollyal ringatni kezdi.)

KATALIN: Tudtam én, előre tudtam... már akkor, amikor kipottyant belőlem és láttam, hogy fiú. Tudtam, hogy el fog jönni az a bizonyos nap. Kittivel más volt. Csendes kicsi lány volt és hallgatott rám, erős volt mindig, céltudatos, mint én. No persze, végül itt hagyott és elment ahhoz a szarházi apjához, Angliába. De legalább egy jóféle magániskolába jár. Végül is a szarházira se lehet panaszom, mert mindig időben fizette a gyerektartást, még ha egyedül is neveltem fel Kittit. De Áron...Ő hiba volt. Az én hibám. Emlékszem arra a mámoros éjszakára, füvet szívtam egy diszkó mosdójában, és egy vadidegen pali átfogta a derekamat, falnak szorított, megdugott, aztán otthagyott a francba. Tizenhét voltam. Nem tudom, hogy kerültem haza aznap éjjel, tudják, kiesett a dolog. Blackout. Belezuhantam egy fekete lyukba, aztán egyszer csak itt volt a karjaimban ez a kicsi lény. Nem tudom, miért hozzám jött és miért éppen akkor. Amikor a karomba vettem, mindig egy furcsa arcú idegen nézett rám gyanakodva és olyan hangosan ordított, mint egy csapdába zárt állat. Szopott. Az jó érzés volt. Szép. De csak akkor volt jó. Tisztába tenni mindig olyan furcsa érzés volt (hangos nevetésben tör ki), mert közben, mindig eszembe jutott – képzeljék, minden egyes tisztába tételkor –, hogy ezt egyszer egy lány majd... És én ezt a gondolatot nem bírtam elviselni. Minden alkalommal, amikor tisztába raktam Áront, kimentem az udvarra, és összetörtem valamit. Mindegy. ( Katalin legyint, majd hirtelen vált, sírni kezd.) Kisfiam... Beteg vagy... Most mit csináljak veled? (Üvöltve, sírva.) Mi a kurva úristenit csináljak?!!!!! (Rezignáltan.) Csak szex ne lenne a világon. Mindig csak a szex, a szex, a szex.... Az betegítette meg Áront is. Átkozott betegség.. átkozott orvosok...mi lesz vele ezután, mondja meg nekem valaki, hogy mi lesz vele ezután? Nem akarom látni, ahogy ezer sebből vérezve fekszik egy kórházi ágyon, miközben csövek lógnak ki belőle, nem akarom látni majd a könyörgő tekintetét. Elég volt. Fáradt vagyok, halálosan kimerült. És az életem nem vezet sehová.

ANAEL: De, vezet. A fiad különleges. Tanulni jött hozzád. Tanulni és tanítani. Azért lett beteg, hogy tanítson. Téged is. Egyébként minden kisgyermek tanulni megy a szüleihez. Mindegyikük szemében ott van az egész világmindenség. A jó és a rossz. A gyilkos és az áldozat. Az élet és a halál.

KATALIN (merev arccal mered maga elé, majd kezét a fülére szorítja.)

< 3. kép | 5. kép >