Jódal Kálmán: Etil-vanillin

Idegenek

Viszonylag új, frissen félbehagyott építkezési terület.
FV K-4 mellett áll a deszkapallótól balra.
              – Köztünk mindennek vége.
              – Akkor meg minek hívtál ide?
              FV K-4-hez próbál bújni, és leveti a kabátját.
              K-4 arrébb húzódik.
              – Tudod, semmit sem érzek, ha veled vagyok.
              – Elképesztően közhelyesen fogalmazol.
              FV felkapja a kabátját és a kijárt felé lohol.
              FV egy bevakolt közfalnál felnyitja a szemét.
              K-4-hez próbál bújni.
              K-4 elhúzódik.
              – Nélküled nem létezhetek.
              – Akkor leoperállak.
              FV nyel egyet.
              – Érins meg. Kérlek.
              – Legfeljebb a zárt osztályon.
              – Képtelenség.
              – Csak gondolod.
              FV felkapja a kabátját és a kijárat felé indul.
              K– 4 reszelős hangon rákérdez.
              – Hová mész?
              – El. Tőled. Örökre.
              – Maradj.
              – Nem.
              – Jó.
              K-4 egy kóbor lapáttal fejbevágja.
              FV holtan hever a betonon.
              FV a bevakolt közfalnál felnyitja a szemét.
              K– 4 a sarokban ácsorogva cigarettázik.
              FV K-4 mellé állva jegesen löki  sódert.
              – Abszolút idegen vagy a számomra.
              – Miért? Te nem vagy idegen?
              – Rémes, mennyire igazad van.
              FV kezeit dörzsölve hadarja.
              – Találj valaki mást.
              – Kit?
              – Bárkit.
              – Ez bonyolult.
              – Akkor igyekezz.
              K– 4 a lapát felé nyúl.
              FV egy, a közelükben heverő használt fecskendők egyikével nyakon szúrja.
              – Lefogadom, most már AIDS-ed is van.
              K-4 ordít.
              FV gyors léptekkel hagyja el az építkezési területet.
              FV a bevakolt közfalnál felnyitja a szemét. Leveti a kabátját és a falat támasztó, grimaszokat vágó K-4-hez fordul.
              K– 4 lassan, szinte szótagolva suttogja.
              – Unlak, mint a hasmenést.
              FV behízelgőn körbeduruzsolja.
              – Márpedig itt vagyok. Használj.
              – Ne legyél ízléstelen.
              – Te kezdted.
              K-4 kopáran köpi a szavakat.
              – Ki a nyavalyának van még ránk szüksége?
              – Ssss… senkinek.
              FV felnyitja a szemét. A bevakolt közfalhoz szorítja a tarkóját.  
              K-4 felé közelít, aki hidegrázósan reszket.
              K-4 arrébb húzódik.
FV elmosolyodik, és, kezében a fecskendővel, leveti a kabátját.

< Joy | Hideglelős >