Bosnyák István: Pörök, táborok, emberek I-II. Forum, 1994., JMMT, 1997.
A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kiadásában jelent meg Bosnyák István antifasiszta, antisztálinista és antizsdánovista írásai gyűjteményének második kötete, három évvel az első után. Az akár egységes nagytanulmánynak is tekinthető munkában a szerző a háromésfél évtizeden át folytatott irodalomtörténeti, történelmi, gazdaságpolitikai, erkölcsi, lélektani, szociológiai vizsgálódásainak összegezését adja közre - egyetlen témára, a huszadik századi totalitarizmusok mechanizmusára vonatkozóan. Tárgyának jellegéből eredően kétpólusú a tanulmány, egyfelől a jobboldali, másfelől a baloldali totalitarizmust, vagyis a fasizmust és a sztálinizmust helyezi sokoldalú vizsgálatainak górcsöve alá.
Bosnyák dokumentáló-feltáró dolgozatait olvasva az első és legelrettentőbb felismerés az emberiség ellen elkövetett bűnök apokaliptikus méreteinek tudatosulásából fakad. Értetlenül áll a ma embere a fasizmus áldozatairól tudósító számadatok előtt, a sztálini táborok létrehozásában és - bármennyire nem ideillő szóként hat - üzemeltetésében felőrölt életek száma pedig egyenesen felfoghatatlan. Ép ésszel be nem látható azoknak az ember-megsemmisítő monstre programoknak a kifundálása és megvalósítása, amelyek például Adolf Eichmann vagy Andrija Artuković, vagy Sztálin agyából pattantak ki. A meg nem értés mögött azonban eleve értetődően ott dobol és dübörög az imperativus: "Nem felejteni!"
Bosnyák István háromésfél évtizedes kutatómunkájával, elemzéseinek, tanulmányainak és értelmezéseinek sorával "antisztálinista csöppeket" emelt ki a "sztálinizmus és neosztálinizmus mocskos óceánjából", a magyar, az osztrák-horvát, a szerb, a jugoszláviai és a romániai magyar, valamint a cseh antisztálinizmus kiemelkedő képviselői, Lukács György, Karlo Štajner, Danilo Kiš, Sinkó Ervin, Méliusz József és Arthur London életművének egy-egy szegmentumát állította egymás mellé. A mozaikból - Bosnyák szóhasználatával élve - egy valóságos negatív univerzumot lehet rekonstruálni, áttekinthetővé tenni a táborok fenomenológiáját, a kirakatpörök mechanizmusát, a totalitarizmus jogi, etikai, metafizikai konstrukcióját, a művészet- és tudománypolitikai deviációját, valamint az áldozatok és a végrehajtók típusértelmezését meghaladóan a jellegzetesen huszadik századi, egyedi embersorsok galériáját is feltárva. Munkájának alapindíttatását Bosnyák István Danilo Kišt idézve határozza meg: "az író (...) csupán annyit tehet, hogy kenotáfiumot, azaz jelképes irodalmi síremléket állít e világ rondabugyraiban nyomtalanul és jeltelenül elmerült milliók emlékének".
Az emberiség ellen elkövetett bűnök apokaliptikus mérete mellett a másik mélyen megdöbbentő tény, amit Bosnyák István részletekbe menően dokumentál és értelmez: a táborok haszonelvűsége. Bosnyák bizonyítja, hogy a sztálini GULAG tetemes állami hasznot hozó gazdasági rendszerként működött, létrejötte tehát nem csupán az ideológiai megtorlást, a másként gondolkodók, vagy a rendszer szempontjából feleslegesnek bizonyulók kirekesztését szolgálta; nem csupán egy beteg elme szüleménye, hanem a legegyszerűbben gazdaságilag, politökonómiailag jövedelmező intézmény volt. Bosnyák megállapítja, hogy "a gazdasági rendszerré erősödött GULAG voltaképpen a nemzetgazdaság olyan alappillérévé vált, amelyen álltak vagy buktak az elsőt követő újabb ötéves tervek". Éppen ennek a ténynek a felismeréséből eredően revideálja Bosnyák azt a korábbi elképzelést, miszerint a táborok gazdasági haszonelvűségének kihasználása csupán következmény lett volna, a szovjetúnió-beli nagy "csisztka" által kisöpörtek foglalkoztatása eredményeként jött volna létre. A zárt körű büntetőlétesítményekre már megalakulásukkor rászabta az állam, hogy fenntartási költségeiket vissza kell fizetniük; később a foglyok által végzett kényszermunka segített a gazdasági válságok áthidalásában. Ugyanakkor a GULAG gigantikus foglalkoztatási terve túlnőtt önmagán és újabb milliók lágerbe hurcolását tette szükségessé. A Szovjetúniónak mintegy 66 millió polgára lett a folyamatos represszió áldozata 1917 és 1959 között.
Bosnyák István könyve megrázó kenotáfiuma a totalitarizmusok áldozatául esett millióknak.