Csáth Géza: A muzsika mesekertje

4. Zeneművek és zenei szakmunkák kritikái

Ifj. Lányi Ernő: Virágénekek

Öt szép dal, édes, bájos, erőteljes magyar nóta. És mind eredeti, egytől egyig, ami nagy szó, nagy szó különösen, amikor a szerző a legnagyobb magyar dalköltőnek, Lányi Ernőnek (a Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos nóta szerzőjének) tulajdon édes gyermeke. Aki nem győződik meg róla, nem hiszi el, hogy ilyen körülmények között csak szó is lehessen arról, hogy bárki egy ilyen nagy zseni nyomasztó közellétének ellenére is teljesen új, eredeti zenei gondolatokat tudjon teremteni. Valósággal fiziológiai abszurdumnak látszik a dolog. Mi is egy nemével a hitetlenkedésnek vettük kezünkbe Ifj. Lányi dalfüzetét. - "Érdekes lesz megfigyelni, hol csendülnek meg az apának a gondolatai." - szólottunk. De nem kerültek elő sehonnan se. Új, nemes magyar melódiák, bájos, erőteljes és főképp eredeti hanggondolatok voltak a kottapapiroson. Merjük állítani, hogy a magyar dalirodalomnak legelőkelőbb termékei közé sorozhatók a füzet 1. és 5. számú dalai. De a többi is egytől egyig érdekes. (A sikerült szövegeket Gulyás József, egy fiatal poéta írta.) A magyar zeneirodalomnak ezt a legújabb érdekes eseményét ajánljuk a nemes muzsika barátainak. - (A dalfüzet ára 2 korona 40 fillér. Kapható a szerzőnél Miskolcon.)

[ Bácskai Hírlap, 1905. október 7.]

 

Érdekes új kották

A fővárosi hangjegypiacon a szezon végére néhány érdekes kottaújdonság bukkant föl. Lányi Ernőnek egy dalfüzete és egy melodrámája (Klökner Ede kiadása) és Kálmán Imrének két dala (Bárd kiadása). A dalfüzet címe: Nyár; hat hangulatos, mélyérzésű dal van benne. Érdekes a dalok prozódiája. A magyar népdal tudniillik nem tartja be a prozódia szabályait. Lányi új népdalaiban a prozódia tökéletes, a ritmusok sajátosan hozáidomulnak a szakaszhoz. Lányi melodrámája, Zách Klára, Arany balladájához készült. Apró motívumokból épül fel, amelyek nagyon jellemzőek, magyarok, s modernségükben meglepőek. Kázmér vágyakozásának motívuma, a templom jelenet (középkorias orgona-stílusban), a lányokat jellemző édes dallam, a kétségbeesés motívuma mind drámai erejűek. Az egész munka a megcsinálásában nemes, finom. Zichy Mihály illusztrálta Arany balladáit, Lányinak a zenében kellene elvégezni ugyanezt! - A másik érdekes újdonság Kálmán Imre két dala a Bernátból. A Sárga a babám... és Czinkotára megy a helyiérdekű... kezdetűek. Tréfás, duhaj nóták és mégis komolyan kell beszélni róluk. Egy zeneszerző, aki minden képzettsége és finom, sőt túlfinom ízlése mellett újra tudja érezni a valódi utcai hangulatokat, s azt, hogy mi kell a népnek. Budapest lelkének hajtásai ezek a dalok, akárcsak Heltai és Molnár Ferenc krokijai. Báj és humor van bennök.

[ Budapesti Napló, 1907. június 15. ]

Hetényi-Heidelberg új dalai

Egy fájdalmas ember dalai cím alatt tizenöt dalt adott ki Hetényi-Heidelberg Albert. A szerző, aki mint kuplé-komponista esztendőkig megérdemelt népszerűségnek örvendhetett - itt új területen, a nervózus és szentimentális modern műdal területén mutatkozik be. Tehetsége, találékonysága itt sem hagyja őt el. Csupán egyszerűségét, könnyedségét kell nélkülöznünk. Túl nagy eszközökkel dolgozik. Ez érthető, hiszen azelőtt folytonosan a legegyszerűbb eszközökre és legszimplább formákra volt utalva. Most meg akarja mutatni, hogy mit tud. A legkomplikáltabb eszközökhöz nyúl és komplikálja a formákat ott is, ahol az egyáltalán nem indokolt. Innen érthetjük meg, hogy miért szól olyan vastagon, súlyosan az ő zongorája. Miért olyan operaszerűek, tragikusak az ő énekszólamai. Melodikája igen figyelemreméltó, invenciózus. Harmóniái olykor erőszakoltak. Dalai közül nekünk leginkább tetszettek az Emőd Tamás versére írt Berek erdő, Ady Alvó csókpalotája, Kosztolányi verse, A hugomat a bánat eljegyezte és Somlyó Zoltán Esket az ősze. A zene belső természete mindenütt drámai, közvetlenül, és nem stilizáltan illusztrál. S ez hibája minden dalának. De legkevésbé a fent említetteknek. Azért Hetényi mégis igen tehetséges zeneszerző. Mi azt hisszük, hogy érdekes operát tudna írni. A drámaiság, az objektivitás hiánya, ami itt hiba, ott erénnyé válik!

[ Világ, 1912. április 19.]