Bal kéz, toll, színesceruza.
holtomiglan személyességgel

mekegve ülünk, rakétákat sodorva papírgalacsinból

ungyi-bungyi reptetjük rakéta, gagarin, csillagok, sikít a hold,

csillogok, felfénylek ölelésedben, lehunyva az apró mesepillákat,

pogánytársaságban bal kéz, toll, ugri-bugri színesceruza,

vele csíkosruha pingál, ajtót is, harmatosat, kipöttyözve irányt,

és utat, holtodiglan korrigál, pedig termálvizet bugyogtatna,

tentézhetne hatvan fokon, akár picike magot operálna,

bolyongana bonyolult géntérképeken, ám fűszálakat számol,

hibái töredező fűszálait, száznál újrakezdi

ha újrakezdi

 

bal kéz, a toll, a színesceruza és a

korsó jéghideg szánalom, ahogy korrigál

újra hunyorog a napkorongba, újragondolja a kíméletesebb kreol-

halált, felélesztene darázspotrohot, és karcolgatna igazmondó

légypiszkokat, talajt fogunk, bevetettet, füveset, mert számunkra

még nem minden a hétvégi bevásárlás, mi ultra-light kenyeret

babusgatunk, megszedjük zsebeinket ragacsos tegnap-

cukorkákkal, idecsődítjük a napfogyatkozást, megkóstoljuk:

mindent a szájnak, bármit a szemnek

majd beszűkült szemekkel csapódunk

a vasfüggönynek