Nagy Farkas Dudás Erika: A semmiből a semmibe

Csak ösvényen maradni

Mennyit panaszkodtam. Időpocsékolás volt. Nem igaz, hogy akkor nem voltak barátaim: én nem voltam barát. Persze, én bután siránkoztam, óbégattam, addig, amíg egyszer észrevettem, hogy tényleg senkim nincsen. Ők hagytak el, de az én viselkedésem következtében. Gondoltam, nekem mindent lehet, én vagyok a világ közepe és mindenki mást azért teremtett az Isten, hogy rendelkezésemre álljon. Hát nem így volt.

Keserves idők jöttek. Meg kellett tanulnom egyedül élni. Elhinni, hogy értelme van a reggelnek, egy versnek, egy szép tájnak akkor is, ha nincs kivel megosztanom. Évekig tartott, amíg sikerült a görcsöt oldani magamban. Már nem érzem, hogy sértettségből vonultam félre, mások sem érezhetik, és éppen ez a titka, hogy bizalommal vannak hozzám. Nem zárom kulcsra a kapumat, de nem is tárom sarkig. Aki akar, bejöhet hozzám, csak előbb kopogjon.

Most én mentem ki a világból, ezért az önkéntes távozásom jutalma a függetlenség.