Beszédes István: Messziről Andromeda

Messziről Andromeda

Kiszólnak épp a vurstliból,

torz szalag száll, orv verkli szól:

nagy nap virradt a hamvvederre,

körhinta áll a Belvedere

udvarán, és ott hever le

részeg tóni, elissza andor,

és bicska landol, karfiolfül,

könyök a fűben, hull-omol tüll,

brokát, kord, bokazokni

kezd el a csőcselék közé beszokni,

s ott jár, hol szépen kirakodtak,

sorjáznak sátrak, kiaszodtak

napon a fehér vattacukros

pálcák, a lőre fogytán, butykos

ütődik fényes lakkcipőnek;

a kamaszfiúk épp célba lőnek.

 

Körhinta áll a Belvedere

dombján, s körül, terelve

az árusokat körülzsongják

a szédelgő tavaszi legyek,

lesznek új vásári legek:

valaki mázsányit ütött,

s ahogyan a kalapács kilengett,

reggeli, déli, esti üdvözlet helyett,

kongatott a nagyharang kilencet,

s forgott még a bolondkerék,

csillagos égen szoknya, derék

felöltő szállt, s hatalmas fészek

csillag kavargott, s levitézlett

a jövendölő, és a jövendölés:

kit nem érintett meg e részlet,

hol megkezdődött az égreszállás,

hol pöröghet már mind a részeg,

s csak megszólít a tetoválás

egy bőrön fel-alá járó sebhelyet,

a porból a zsivány szakálla nevet:

hánynak a körhintán, né'd a!

 

Messziről Andromeda,

látod repülni a részeket:

itt szárnya száll, ott mája, lépe;

repül az űrbe gyomra népe,

melyet Szent Antal megvetett,

s ez a vasárnap megevett!