Czirok Ferenc: Göröngylelőhely

Erotikus politikum

 

Még mindig az ártatlanra vágyom,

csókolni ifjú rózsaszín karokat,

habár életem túl van a nyáron,

s cipelem már az ősi sírokat.

 

Könnyelmű költő a barátom,

feje fölött a tető becsorog,

de eladom érte a kabátom,

s ő fogai között vigyorog.

Azt mondja részegen: bőrünk lóg a szegen.

Bőrünk kifeszítve a vert falon,

harmadik évezred csap pofon.

Kissebségi magyar vagyok,

nemzeti demokráciák szédítő zenéje kábít,

mehetnek ismét markot verni az asszonyok.

Írhatunk verset vagy üvölthetünk bármit,

kihűlnek lassan az elvénült vert falak,

a huszadik században hagytuk a sírhantokat.

 

Kiérjen büntetés, avagy átok,

én még most is az ártatlanra vágyok.

Lányok selyemfűvel védett szemérmére,

nem pedig nemzeti demokráciák kitüntetésére.