Szabó Palócz Attila: a bűn mint líra

 

Anyák

 

Földanya jusson eszedbe midőn meginog ma a létben,

bősz talaj-sóhajok elnyelik árva szilánkok üvegcse-

tükreit, álmokat írnak a szőnyegek ívlemezére:

őrzi csak ebben a percben is féltve a tétova léptem.

 

Hídanya jusson eszedbe a könnyel a gyermeke gyászán,

víg Duna járja a táncát teste köré befonódva,

most evezők csatarásznak el ifjonc álmaid ontva,

egymaguk állnak a hídfők csendben a Hídanya vállán.

 

Gyarlón fodroz a víz ma is, csak habot és habot hányva,

Földanya nézi a partról, tincsei fodrokat űznek.

Olcsó préda az élete, végtelen égeti máglya,

 

és ne kövess születést, nem a lét vegyi képlete: üzlet!

Téttelen életek áradatával a napjaid vágyva

láthatod, emberi lelket ad hű anya: lángja a tűznek.