Ladik Katalin: Mesék a hétfejű varrógépről (1971-1977)

Tél

 A színen egy hóember áll, egy szekrény és egy rádió látható. Elektronikus hangeffektusok a szekrényből. 

Egy úr a nézőtérről:    Mmmmmm         aaaaaaaooooooo        

                                     oo0000000 !

 

Rendőrök fogják körül az épüle-

tet, a közönséget megmotozzák.

Közben a hangeffektusok felerő-

södnek, egy nő elsírja magát.

Néhányan székekre állnak és

nézik,  mi  történik  a  színen.

A többiek oda se figyelnek, ki

szeretnének jutni  a  teremből.

Pánik. I Hóember kijön a szek-

rényből.

 

I Hóember:                   Behozták a ládákat?

II Hóember:                  Igen, uram, behoztuk.

I Hóember:                   Akkor jól van.

II Hóember:                  Igen, uram.

I Hóember:                   Elhozták a kaktuszokat is?

II Hóember:                  Igen, uram, elhoztuk.

I Hóember:                   Türelmetlenek a rigók.

II Hóember:                  Sajnos nem tehetem, én vallásos vagyok.

 

(I Hóember megborotválkozik.)

 

I Hóember:                   És a kedves felesége?

II Hóember:                  Ő már igen.

 (elalszik)

 

Nő: (bejön, a haján hegedül,

nem veszi észre a kaktuszokat.

Interjút olvas)            "Ah. Egy piciny madarat fogtam s a keblembe zártam."

 

(I Hóember rádiózik. Nő kivesz

a szekrényből egy lábast, izgat-

ja magát vele. Izzad, tovább

énekel. II Hóember felébred.)

 

II Hóember:                Vártunk rád.

Nő : (a zenélő lábast a hasához,

melléhez, egész testéhez dörzsöli,

az izgalom nő, tovább énekel):            

                                     "Kopogtat Iván, aki a vendégem volt."

 

(I Hóember tovább rádiózik, a

rövidhullámot fogja, a jelzéseket.)

 

Nő:                              Nem iszik, uram, narancslevet a rigóban?

I Hóember:                  Sajnos, nem értek a fizikához.

Nő :                             Barátaim három rigót tartanak naponta.

                                    Bocsánat.

 

(Nő kulminál.)

I Hóember:                  Hát igen. Napsütésben én is sok mindent

                                    megengedek magamnak. Pardon.

 

(I Hóember kiveszi hangszerét

a szekrényből, ő is kulminál.)

 

Nő :                             A férjem akkor jár a mezőre, amikor

                                    havazik.

II Hóember:                 Hallgass!

Nő :                             "Madárkám, madárkám, madárkám a

                                    lepedőben, hogyan haljak meg?"

 

(Nő berepül a szekrénybe.)

 

II Hóember:                 Ez a nő tönkretesz engem!

I Hóember:                  Mi bántja, uram?

II Hóember:                 A múltkor a kályhában énekelte el a

                                    hattyúdalát.

 

(Nő kidugja fejét a szekrényből.)

 

Nő:                              Ki szólít engem?

II Hóember:                 Fölteszek egy lemezt.

 

(II Hóember rengeteg lábast,

fazekat hoz a színre.)

 

Nő:                              Ki szólít engem?

 

(Nő skálázik.  A szekrényből

Orpheusz és Eurüdiké. II Hó-

ember sorban kipróbálja a faze-

kakat. I Hóember maximumra

felerősíti a rádiót. Mindkét Hó-

ember erősen gesztikulál, mari-

onettfigurákra  emlékeztetnek.

Mozdulatuk,  járásuk  gépies,

mintha valaki láthatatlan zsi-

neggel irányítaná őket. II Hó-

ember teát főz. I Hóember fog-

ja a locsolókannát és meglo-

csolja az edényeket,  a szek-

rényt, a közönséget is, mintha

virág lenne.)

 

I Hóember:                  Uraim, kész a tea, bocsánat. Bocsánat.

 

(A tea valóban elkészült. Min-

denki kap teát. A közönség ki-

megy a teremből. Kint rendőr-

autók várnak.)