Ladik Katalin: Ikarosz a Metrón (1978-1981)

Metró versek
 
1.
amióta bicikli helyett
néha metrón utazom
ilyesmi történik velem
hosszú fekete kabátom
meghúzgálják
budapesten
vagy nem fizetek
münchenben a spielstrasse
felé menet
münchenben a színes állomások
mint a likőr
elszédítenek
párizsban mindenki esőszagú
ott vannak a csövek
párizsban g. a. úr x-ben
jutott eszembe
párizsba csokoládé nélkül indultam
sápadtan tértem vissza
 
2.
egy fogkefe
a személyiség halála után
úgy él tovább
hogy emlékezetének rongyai
megmaradnak a pohárban
 
c. elvtársnak
sétapálcája volt
mit kézelőgombnak viselt
így volt legalábbis ezt hitte
 
bizonyos dolgok
melyek jellemére vonatkoztak
például irattáskája
hattyúként úszott felé
 
de egyszer
lift helyett
villanyégőbe lépett be
 
nyílt az ajtó
sok ezer villanyégő jött ki
c. elvtárs helyett
 
mosolygott
eldobta sétapálcáját
mely ragyogó villanyégőbe
visszavezet
 
3.
büntetendő cselekmény
vörös cérnaszálat
húzni
az utcán
a járókelők kabátjára
a villanypóznákra
a fákra
a fűre lépni tilosra
a testemre csavarni
azóta okosabb lettem
ez lett a vesztem
 
4.
többféle bicikli van
a beszéd például
sőt a hallgatás is
 
5.
mert lennie kell
valaminek
amiért mindezt
érdemes
 
amitől így dübörög
ez a dübörgő
       -et
 
csak tudni kell
mikor be-
meddig
mikor ki-
 
aki tükörbe néz
mindig más valakit
szeretne látni
 
mint a tükör
önmagát szeretné
visszaadni
 
ő akinek csengő van a torkában
ennyije van
 
átszálló menetjegyet kér
egy másik életbe
 
kettős megálló:
még egyszer
ugyanott ugyanakkor
másképp
 
végállomás :
újra
ugyanott
ugyanúgy
 
volt ereje és célja volt
száguldott a kijelölt úton
 
mert aki nagyon sokáig
 
akik várták
meghaltak vagy meg sem születtek
 
túl későn
vagy túl korán érkezik