Ladik Katalin: Ikarosz a Metrón (1978-1981)

 

Kolozsvárra nyíló ablak

 

mikor mindenki meghalt, aki ismer engem

te aki szeretsz, jársz majd vadlúd képében

sártól sírig, arcomtól arcomig

Szőcs Géza

 

Vijjogó fennsík a bedeszkázott égbolt alatt.

Zuhanó fényszekrény. Ott !

"a völgyvégi háznál

nagy kehely áll a küszöbön

s kőemberek feküsznek ottan erre-arra"

Megáll egy percre a fekete ablak

vágyemberkék röpködnek ki-be rajta

testükön az öröklött bőrablak

vizes galambok ülnek rajta.

Tavaszi bőrfüggönyön

szellő, zöld lepkék a légcsavarok között.

Távozz, halál, e zümmögő reggelen !