Verebes Ernő: A kioldás

1.

Hatalmas robaj a háttér sötétjében vagy a függöny mögött, láthatatlanul.

2.

Még füstölgő, porködös terület a nagyon lassan erősödő fényben, visszahulló föld-darabokkal, szállingózó faháncsokkal, papírlapokkal. Apróbb gépelemek, csavarok, szerszámok koppannak a földön. Ugyanúgy tányérok, evőeszközök, ételmaradékok, sőt, egy műanyag WC-tető is. Összetört bútorok, dísztárgyak szanaszét. A kataklizma még elcsípett utórezgései.

Egyre jobban látható a káosz. Néhány halott vagy sebesült hever a limlomok alatt, egy-két elhaló nyögés, a távolból jajveszékelés és sziréna hallatszik, majd tökéletes csend.

A színen, a pusztulás felett, egy állványon vetítővászon, előtte - félig háttal a nézőknek Tilla főmérnök ül, és diapozitívokat vetít. A képeken a Féktelep, egy-két fékház kívülről, majd gépi berendezések láthatók, aztán az itt dolgozók vicces csoportképei, maga Tilla főmérnök is a családjával, egy ligetes folyóparton. A vetítő csendben kattog. Végül felvillan egy tervrajz, melyen Tilla módfelett meglepődik. Feláll, megdöbbenve tesz egy-két lépést, majd ismét a képernyőre mered. Végül kimegy.

A vetítésnek egyébként láthatólag semmi köze a robbanás következményeihez. A háttérben először Én jelenik meg, majd sorban a szereplők, ahogy bemutatkoznak.