Gobby Fehér Gyula
Egy zacskó savanyúcukor avagy Az emlékezet
feledése
Szomorkás bohózat
- Szereplők:
- Fufu, udvarlós fiatalember
- Karesz, az álnok barát
- Pongrác, az apósjelölt
- Katica, a lánya
- Vera, a régi szerelem
- Kovács, aki párttag akar lenni
- Takarítónő, aki követi
- Lukáné, aki szintén
- Szavics, pártvezető
- Péter, a társa
- Szomszédasszony, a kíváncsi
Kettéoszló irodahelyiség. A baloldaliban két
íróasztal, fiókos szekrény, a falon Európa térképe. A jobboldaliban egy asztal, rajta
írógép, a falon hatalmas fotó, amelyen búzamező hullámzik.
Székek, lámpák, néhány irattartó.
A baloldali ajtón belép Karesz, kezében táska, hóna
alatt plakátok. Lecsapja a paksamétát az asztalra,
elégedetten néz körül.
- KARESZ
- Na, ez megvan!
-
- Rágyújt, hanyatt veti
magát az egyik széken. Kis idő múlva belép Fufu.
-
- FUFU
- Alig találtam parkolóhelyet. Mindenki az üzemanyag
árára panaszkodik, ennek ellenére mindenki kocsival
jár a belvárosba, mintha a városi buszok nem
közlekednének.
-
- KARESZ
- Helyes. Ne panaszkodj, neked éppen megfelel, ha olyan
környezetben dolgozol, ahol nagy a forgalom.
-
- FUFU
- Miképpen felelne meg? Mondom, hogy nem találtam a
közelben parkolóhelyet. Tíz percig gyalogoltam, mire
ideértem.
-
- KARESZ
- Kitűnő. Nem én találtam
ki, hogy bizniszmen vagy, te mondtad leendő apósodnak,
márpedig annál értékesebb az üzleted, minél
forgalmasabb helyen van, igaz?
-
- FUFU
- Az üzletem? De hiszen az ajtó mellett azt írja, hogy
ez párthelyiség! A Demokrata...
-
- KARESZ
- Ne mondjad ki! Ki ne mondd! Ma ez a te irodád, ahonnan
irányítod a hálózatot.
-
- FUFU
- Milyen hálózatot? A pártnak a sejtjeit?
-
- KARESZ
- Miféle párt?
-
- FUFU
- Hát a Demokrata...
-
- KARESZ
- Pszt! Nincs semmiféle párt itten. Ez az igazgatóság.
Te vagy az igazgató.
-
- Kibontja a plakátcsomagot.
-
- Itt van a ragasztószalag, azonnal a falra rögzíted ezt
a két plakátot, én meg kinn kicserélem a föliratot.
Csodálom, hogy nincs még itt a Vera. Nem szokott
késni.
-
- FUFU
- Ki az a Vera?
-
- KARESZ
- A Vera a te jobb kezed. A te lelkiismereted. A
mindentudó lexikonod.
-
- FUFU
- A Vera?
-
- KARESZ
- A Vera. A titkárnők
gyöngye. Az igazgatók lelkiismerete. A te személyes
titkárnőd. Ő a Vera.
-
- FUFU
- Azt nem mondtam apósomnak,
hogy titkárnőm is van. Gyöngyikének meg főleg nem
mondtam ilyesmit. Nagyon féltékeny természetű a
kedves. Mikor elmeséltem neki, hogy már az óvodában
házasodni akartam, rögtön kikérdezett, hogy ki volt
az a kislány, akit el akartam venni, hogy nézett ki,
mennyire voltam szerelmes...
-
- KARESZ
- Miféle bizniszmen az,
akinek titkárnője sincs? Neked van. Mindent
megbeszéltem a Verával, benne megbízhatsz, segíteni
fog mindenben. Most állj neki, ragaszd fel a
plakátokat.
-
- FUFU
- Remélem, öreg bútor ez a Vera. Ha segíteni akar,
tapasztaltnak kell lennie.
-
- KARESZ
- Attól mit se félj, a Verának több tapasztalat van a
körme alatt, mint neked a fejedben.
-
- FUFU
- Talán mégis jobb lett
volna, ha leendő apósom elé állok, és őszintén
elmondom, hogy még nem fejeztem be az egyetemet.
Elvégre nem szégyen az, ha abszolvens az ember.
-
- KARESZ
- Nem szégyen, csak értéktelen.
Az abszolvensből minden rossz lehet. Lehet
munkanélküli, lehet jegyszedő a moziban, lehet
taxisofőr, lehet éhbéren élő egyetemi tanársegéd.
Te eldöntötted, hogy bizniszmen vagy. Most éppen azon
munkálkodunk, hogy ezt igazoljuk. Fogd a plakátjaidat, és ragaszd fel őket.
-
- FUFU
- Miféle plakátok ezek?
-
- KARESZ
- Saját vállalatod hirdetései.
-
- Kibontják a plakátokat.
Az elsőn egy kövér ember látható. A felirat: Nehéz
az élet? Szedjen S-pasztillát!
-
- FUFU
- Miféle pasztilla ez?
-
- KARESZ
- Te vagy a soványító szerek
mágusa. A karcsúság titkának tudója. A vegytan
professzora. A hatalmas S-birodalom főnöke.
-
- FUFU
- Mi vagyok én?
-
- KARESZ
- Ne bámulj ilyen vádlón rám. Ez volt a legolcsóbb
megoldás, amit ki tudtam az érdekedben agyalni. Ha már
kész vegyésznek és üzletembernek
adtad ki magad az öreg előtt. Azt mindenki tudja, még
a leendő apósod is, hogy a soványító szereknek nagy
keletje van. Aki ilyesmivel foglalkozik, menthetetlenül
meggazdagszik. Tele a táskám S-pasztillával.
-
- FUFU
- Miért éppen S-pasztilla? Soványító? Sizofrén?
Szakrális? Semmitmondó? Sokkoló? Sarlatán?
-
- KARESZ
- Természetesen Somogyi. Elvégre téged Somogyinak
hívnak
-
- FUFU
- Valamikor az volt a becsületes nevem.
-
- KARESZ
- Na, látod. Logikus. Somogyi soványító tablettája:
S-pasztilla.
-
- FUFU
- Ha meg nem döglenek tőle a
vásárlók.
-
- KARESZ
- Attól ne tarts.
Közönséges gyümölcscukor, amit bevásároltam.
Szopogatni való savanyúcukor. Lehet, hogy a
fegyelmezettek még soványodnak is tőle, azt nem tudom,
de hogy senkinek semmi baja nem eshet, azt garantálom.
-
- FUFU
- Most megnyugtattál.
Savanyú cukrot árulok, ez a nagy bizniszem. El fog
ájulni tőlem az öreg.
-
- KARESZ
- Azt meghiszem. Nincs ettől
nagyobb bolt manapság. A befektetés minimális, a
haszon maximális.
-
- FUFU
- Gondolod, hogy felül ennek a marhaságnak? Elfelejtetted, hogy több évig a
legnagyobb kiviteli vállalatnak volt a
vezérigazgatója? Minden hájjal megkent róka ő, nem
mai gyerek.
-
- KARESZ
- Bízd csak rám. Megteremtettem a körülményeket,
amelyek azt mutatják, hogy te is nemsokára minden
hájjal megkent róka
leszel. Ettől megnyugszik, meglátod. Keresi a saját
fajtáját.
-
- FUFU
- Jobb lenne, ha őszintén
beszélnék a fejével...
-
- KARESZ
- Ha olyan, amilyennek
leírtad, az már a tükörképével sem tárgyal
őszintén. Döntsd el, hogy mit akarsz. Segítsek, vagy
ne segítsek?
-
- FUFU
- Te vagy a legjobb barátom.
-
- KARESZ
- Akkor fogd a szalagot, és ragaszd a falra a
plakátjaidat.
-
- FUFU
- Mit szólnak az aktivisták, ha bejönnek az irodába,
és engem találnak itt ezekkel a plakátokkal.
-
- KARESZ
- Verácska kibulizta, hogy ma az egész vezetőség kampánykörútra
menjen. Ma ez az iroda a te igazgatóságod.
-
- FUFU
- És ha mégis bejön valaki?
-
- KARESZ
- Akkor ezek a plakátok átalakulnak. A párttagság
S-pasztillát fog szopogatni. Kimegyek, átragasztom a
címtáblát. Az új föliraton már azt írja: tulajdonos Somogyi Fufu,
akarom mondani, Somogyi Alfréd. Tehát teljes jogú
főnöke vagy e birodalomnak.
-
- FUFU kibontja a
következő lapot. Ott egy sovány ember bámul maga
elé. Felirat: Vigyázzon! S-pasztillát csak mértékkel
szabad fogyasztani!
-
- FUFU
- Csak nekem meg ne ártson ez a híres pasztilla.
- Karesz kimegy az ajtón,
Fufu széket húz a fal mellé. Ragaszt. Leugrik,
nézegeti a művét. Igazít rajta. Kovács be az ajtón.
-
- KOVÁCS
- Jó napot kívánok!
-
- FUFU
- Jó napot. Maga kicsoda?
-
- KOVÁCS
- Szeretnék feliratkozni. Én
kérem huszonöt évig voltam kommunista, aztán elegem
lett belőle. Sokáig gondolkoztam rajta, de
elhatároztam, aktív leszek továbbra is.
-
- FUFU
- Okosan döntött. Az ember legyen az, ami akar lenni.
-
- KOVÁCS
- Ezért akarok feliratkozni. Hogy aktív legyek.
-
- FUFU
- Majd mindjárt felírom a nevét.
-
- Leugrik a székről.
Nézegeti Kovácsot.
-
- Maga nem túl kövér.
Szerintem éppen megfelelő a testsúlya.
-
- KOVÁCS
-
- Gyanakodva.
-
- Miért? Maguk a kövéreket jobban szeretik?
-
- FUFU
- Azért húsz deka pasztillát nyugodtan megehet. Attól
még fittebb lesz, higgye el.
-
- KOVÁCS
- Miféle pasztillát?
-
- FUFU
- A saját találmányom. A híres S-pasztilla. Egy hét
alatt helyrebillenti az egészségét.
-
- KOVÁCS
- No, de kérem. A kommunisták sose nézték, hogy ki
sovány meg ki a kövér. Csak az ideológia volt a
fontos. Az irányvonal. Aki követte az irányvonalat, az
rendben volt, aki meg tévelygett, azt kizsuppolták.
Néha még az állását is elvesztette.
-
- FUFU
- Hát nem a karcsúsítás miatt jött?
-
- KOVÁCS
- Hát maga tudja? Be kell vallanom, a karcsúsítás vett rá, hogy eljöjjek. Mikor
meghallottam, hogy az egész vállalatot karcsúsítják,
rögtön úgy döntöttem, én is belépek a pártba.
Magunk közt szólva, ha az igazgató úr itt
vezetőségi tag, miért ne lehetnék én is egyszerű
gyalogos, úgymond mezei tag. Nagyon nem szeretném, ha elkapna a
karcsúsítás. Mindössze nyolc évem van a nyugdíjig.
Ha a párt megvédi a tagjait, én kérem, hithű
párttag leszek.
-
- FUFU
- Ja, nem úgy értettem a karcsúsítást. A derekára
gondoltam.
-
- KOVÁCS
- Mit nézegeti a hasamat?
-
- FUFU
- Szakmai ártalom. Dietális étrenddel foglalkozom.
-
- KOVÁCS
- Az engem nem érdekel.
-
- FUFU
- Kár. Azt hittem, maga lesz
az első kliensem.
-
- KOVÁCS
- Negyedszázadot húztam le a
kommunistáknál. Végső ideje, hogy demokrata legyek,
igaz? Maga csak írjon fel, aztán majd én az igazgató
úr tudtára adom, hogy énrám számíthat. Mindig
helyeseltem a demokráciát. Akkor is, amikor népi volt,
meg most is, amikor... Szóval, most is. Maga csak írjon
föl.
-
- FUFU
- Hát persze. Majd fölírom. Legyen szíves, jöjjön
vissza holnap.
-
- KOVÁCS
- Ellenőrizni akar?
-
- FUFU
- Ha nem rendel pasztillát,
nem ellenőrizzük. Viszont holnap itt lesz az elnök úr
is meg a titkárnő is.
-
- KOVÁCS
- Nézze, ha az a pasztilla feltétele a belépésnek, hát
egye fene, veszek én is egy zacskóval, ahogy a többi.
Elvégre a demokráciában
egyenlőség van, nem igaz?
-
- Veszi elő a
pénztárcáját.
-
- Itt az igazolványom. Kovács János vagyok. Igazi
demokrata.
-
- FUFU
- Már be is jegyeztem.
-
- Találomra kinyit egy füzetet. Felírja Kovács
nevét.
-
- Holnap mindenképpen nézzen be, akkor majd a hivatalos
részét is elintézheti.
-
- KOVÁCS
- Csak nyugodtan
ellenőrizzenek le holnapig. Nem tagadom, hogy kommunista
voltam, más is az volt, még akkor is, ha most szeretné
elfelejteni. Még az igazgató úr is párttag volt, le
nem tagadhatja, a szemébe mondom, ha kell. Ő akkor is
vezetőségi tag volt, most is az, csak éppen másik
pártban. Miért ne lehetnék akkor én is tag, nincs
igazam?
-
- FUFU
- Rendben van, kérem. Be van jegyezve, holnap dél felé
jöjjön be.
-
- KOVÁCS
- Mennyivel tartozom?
-
- FUFU
- Semmivel nem tartozik. Majd ha kiváltja a tagsági
könyvet, akkor rendezi a tagdíjat is.
-
- KOVÁCS
- Ötszáz dinár a pasztillára. Elég lesz?
-
- Oda adja a pénzt.
-
- FUFU
-
- Önkéntelenül elfogadja a bankókat.
-
- Majd mindjárt kimérem
őket.
-
- KOVÁCS
- Ne fáradjon vele, a karcsúsítás nekem megér annyit. Kacsint.
-
- FUFU
- Akkor visszaadom. Majd
holnap elintézi az ügyet a titkárnővel.
-
- KOVÁCS
-
- Kacsint.
-
- Elintézzük, hogy engem ne kapjon el a karcsúsítás.
Nekem megéri, higgye el. Csak ezt a nyolc évet
kibírjam valahogy. Ki kell, hogy bírjam, térden állva
is.
-
- Kovács kisiet. Fufu zavartan nézegeti a pénzt.
Elteszi, aztán felmászik a székre. Felrakja a második
plakátot. A háta mögött Vera lép be.
-
- VERA
- Maguk már itt vannak? Egy
kicsit elkéstem. Az éjjel meghűltem a bálban,
reggelre már fájt is a torkom. Nagyon érzékeny
torkom van. Elég egy kis szél, már krahácsolok. De ha
egyszer megígértem Karesznek, akkor...
-
- Fufu megfordul, szembenéznek egymással.
-
- Te vagy? TE VAGY?
-
- FUFU
- Veráci...
-
- Zavarban.
-
- Rég nem láttalak. Valóban elmúlt... Már hónapok
óta...
-
- VERA
- Pontosan tizennyolc hónapja
és három napja, hogy megszöktél. Bemutattalak
édesanyámnak, mint vőlegényemet, megetted az ünnepi
tortát, megittad a maradék pezsgőt, azóta nem
láttalak.
-
- FUFU
- Ne haragudj, meg tudom magyarázni...
-
- VERA
- Nekem te ne magyarázz semmit.
Amit velem műveltél, azt nem kell magyarázni. Az a
baj, hogy elfelejteni se tudom. Életre szóló sértés.
Félek saját emlékezetemtől.
-
- FUFU
- Fiatal voltam. Féltem
nagyon. A felelősségtől. Téged féltettelek. Miből
tartottam volna el a családot?
-
- VERA
- Azóta is úgy néznek rám otthon, mint egy féregre. A
becsapott lányukra, az elhagyottra...
-
- Sírásban tör ki.
-
- FUFU
- No, de Veráci, kedves... Ne sírj...
-
- Hozzásiet, de a lány elhárítja a kezét.
-
- VERA
- Ne érj hozzám. Hozzám ne érj! Te... te... csak el
tudtalak volna feledni. Ha volna rá módszer, hogy az
ilyeneket kitörölje az emlékezet.
-
- FUFU
- Itt a zsebkendőm.
-
- A lány elhárítja.
-
- Vedd csak el, ez csak egy
vacak kendő. Összemaszatolod a sminkedet.
-
- VERA
- Mi közöd hozzá! Ne nézz rám, azt sem érdemled meg,
hogy lásd, amint sírok miattad, te átkozott.
-
- Elveszi a kendőt.
Szipog.
-
- FUFU
- Ne haragudj rám. Én is
nagyon szégyellem, amit tettem. Megfutamodtam a szerelem
elől. Gyáva kukac vagyok, tudom.
-
- VERA
- Most tűnj el! Most azonnal
menjél ki innen, hogy többé ne is lássalak.
Bár maradtam volna otthon. Minek is jöttem be ma...
-
- FUFU
- Sokkal többet és sokkal
gorombábban szidtam magam, mint ahogy azt te tetted
volna. De hát betojtam. Téged féltettelek a keserves
élettől, a szegénységtől, a sok keserűségtől, ami
bekövetkezett volna...
-
- VERA
- Szót se többet. Csak hagyd el az irodámat. Ha nem
ígérem meg egy közeli barátnak, hogy bejövök
segíteni neki...
-
- Megáll. Megdermed.
-
- NEKED kell segíteni? NEKED?
-
- Fufu a vállát vonogatja.
-
- Hát persze, te vagy a
vegyész. Egyáltalán vegyész vagy már? Ne válaszolj,
nem érdekel. Akármi vagy, nem érdekel többé. A
megszökött vőlegényem. Tűnj el innen, te is meg a
Karesz is. Jó firmák vagytok.
-
- FUFU
- Karesz jót akart. Ő nem
olyan gyáva, mint én. Ő találta ki az egészet.
-
- VERA
- Ne gyalázd. Saját gyávaságod mögé bújsz. De azért
szereted a mennyasszonyi tortát, az jólesik.
-
- Szipog. Közben kopognak. Meredten állnak, a kopogás
hangosabb lesz. Vera sírva a jobboldali szobába szalad.
Az ajtó kinyílik és belép rajta Pongrác meg a
lánya.
-
- PONGRÁC
- Jó napot, jó napot! Hát így fogadják itt a kedves
vendéget.
-
- Fufu erőt vesz magán.
-
- FUFU
- Bocsásson meg... Valamin elgondolkoztam. Isten hozta,
Pongrác úr.
-
- Kezelnek.
-
- PONGRÁC
- Inkább a lányom hozott.
Olyan erőszakosan lépett fel, hogy kénytelen voltam
rászánni ezt a délelőttöt, hadd lássam, mivel
foglalkozik a Somogyi úr.
-
- Katica cuppanós puszit nyom Fufu arcára.
-
- KATICA
- Szervusz, édes. Apu, ne
mondjad neki, hogy Somogyi. Főleg ne olyan komolyan,
mert akkor nekem nevetnem kell.
-
- PONGRÁC
- Ezek csak formaságok. Ismerkedéskor még Somogyi,
aztán egy hónap múlva Alfréd, aztán meg majd
meglátjuk.
-
- KATICA
- Ő a Fufu. Mindenkinek Fufu.
-
- A másik szobában Vera figyelni kezd.
-
- PONGRÁC
- Jól van, kislányom. Neked
legyen Fufu. Ti már régebbről ismeritek
egymást.
-
- KATICA
- Nem olyan nagyon
régebbről.
-
- PONGRÁC
- Igaz, a fiatalok életében mit számít egy év.
Másfél év. Két év...
-
- FUFU
- Minden relatív. Igaza van. Nekünk az egy hónap is sok.
Tessék helyet foglalni. Pongrác úr, helyezze
kényelembe magát.
-
- KATICA
- Jaj, de hivatalosak vagyunk.
Pongrác úr, Somogyi úr. Mintha államközi
tárgyaláson vennénk részt. Talán szerződést
akartok kötni?
-
- PONGRÁC
- Lehet róla szó. Ha Somogyi
úr vállalkozása jól megy, lehet, hogy akad egy kis
tőkém befektetni. Érdemes a gyorsan fejlődő
vállalatokra odafigyelni.
-
- KATICA
- Tudtommal az én bőrömről
van szó. Bár lehet, hogy engem is gyorsan fejlődő
vállalatnak tekint Pongrác úr meg Somogyi úr?
-
- FUFU
- Ugyan, szívem, ne ugrass bennünket. Egészen
természetes, hogy édesapád meg akarja ismerni, mivel
foglalkozom.
-
- PONGRÁC
- Méghozzá töviről-hegyire
meg akarom ismerni a vállalkozást. Remélem, ezért
egyiktek sem haragszik. Hiszen pénzről van szó. Lehet,
hogy sok pénzről.
-
- FUFU
- Érti ezt Katica is, csak játszik. Mindig játszik.
-
- A másik szobában Vera ismét kisminkeli magát.
-
- PONGRÁC
- Addig jó a gyereknek, amíg játszhat. Nos, halljuk
Somogyi úr, mivel is keresi a kenyerét.
-
- FUFU
- Vegyész vagyok. Gondoltam, szerény körülmények
között, de belevágok egy vállalkozásba. Tudja, ma nagyon nehéz
elhelyezkedni. Állás sehol. Ha akad is, a havi fizetés
olyan kicsi, hogy nehéz lenne belőle eltartani a
családot.
-
- PONGRÁC
- Így igaz. Föl kell találnia magát az embernek.
Végül is, milyen vállalkozást alapított?
-
- FUFU
- Egyfajta karcsúsító szert dobtam a piacra. Nálunk
minden válság ellenére túlsúlyosak az emberek.
Kövérek.
-
- PONGRÁC
- Ami igaz, az igaz. Nekem is van egy kis pocakom.
-
- FUFU
- Nem célzásként mondtam. Tekintetbe véve a keresletet,
arra gondoltam, ha ügyes reklámmal megcélzom a piacot, sokat eladhatok a
garantáltan egészséges, az egészségre nem káros
soványító szerből.
-
- PONGRÁC
- Helyesen gondolkodott. Ilyesmivel be lehet futni.
-
- VERA
-
- A másik szobából.
-
- Mindjárt befutok, főnök.
Mindjárt ott leszek.
-
- KATICA
- Van még itt valaki? Ki beszél hozzád?
-
- FUFU
- Ó, a titkárnőm. Üzleti
leveleket gépelt.
-
- VERA
-
- Hangja.
-
- Egy pillanat, főnököcske.
Ne tessék izgulni.
-
- FUFU
- Csak dolgozzon tovább, Vera. Nincs most szükségem
magára.
-
- KATICA
- Nem hallottam a gépelés zaját.
-
- FUFU
- Rendezgette a rendelési listát. Csak maradjon nyugton,
Vera, vendégeim vannak.
-
- PONGRÁC
- Mekkora személyzettel dolgozik?
-
- FUFU
- Körülbelül ötvenen
vagyunk. Adminisztrációm nincs is, csak a termelésben
dolgoznak az emberek. Én magam ellenőrzöm a
folyamatot. A könyvelést meg egy könyvelői iroda
végzi.
-
- VERA
- Mindjárt fölöltözöm.
-
- KATICA
- Azt mondta, fölöltözöm? Azt hittem, a Telepen van
lakásod. Nem tudtam, hogy itt élsz ebben az irodában.
-
- FUFU
- Ugyan, szívem, hiszen tudod, hogy hol élek. Nem
egyszer... Többször mondtam már.
-
- PONGRÁC
- Nem is tudtam, hogy magában
milyen ügyes szervező rejtőzik. Ki se nézné
magából az ember. Van forgalma?
-
- FUFU
- Van. Természetesen van, de vegye tekintetbe, hogy még a
kezdetek kezdetén tartok. Az S-pasztilla neve még nem
ismert az üzleti világban.
-
- VERA
- Már föl is keltem, szívem.
-
- KATICA
- Hallottad, apu, mit mondott a hölgy? Te Fufu, ki ez?
-
- FUFU
- Karesz egyik ismerőse.
Karesz hozta ide pár napja. Valószínűleg azt hiszi,
hogy Karesz érkezett meg.
-
- PONGRÁC
- Ki az a Karesz?
-
- FUFU
- Egyik haverom. Itt volt a bejáratnál, nem találkoztak
vele?
-
- PONGRÁC
- Nem láttunk senkit. Üzlettárs ez a haver?
-
- FUFU
- Nincs üzlettársam még. Gondoltam rá, hogy jó lenne
valakit bevenni az üzletbe, de nem jutottam el konkrét
személyig. Tudja, ha valóban
beindul a kereslet, amire nagy lehetőséget látok,
akkor érdemes lesz fölkínálnom valakinek a
tőkésítést. Akkor garantálni tudom, hogy nem fizet
rá a dologra. De nem akartam zsákbamacskát árulni.
-
- VERA
- Cica... Cica! CICA!
-
- KATICA
- Téged szólít cicának?
-
- FUFU
- Vera, kérem, Karesz még nem érkezett meg.
-
- KATICA
- Furcsa titkárnőd van.
Megnézhetem?
-
- FUFU
- Előbb tekintsék meg ezeket
a plakátterveket. Kíváncsi vagyok a véleményükre.
Szívem, a te ítéletedben megbízom. Hogy tetszik a
koncepciójuk? Meg hát a kompozíció, a vonalvezetés,
a betűtípus...
-
- PONGRÁC
- Szerintem többet kellene
áldozni a hirdetésekre. A magam részéről még csak
nem is hallottam soha az S-pasztillákról.
-
- FUFU
- Nagy igazságot mondott most. A körítéssel, a piac
megdolgozásával eddig nem
törődtem, egyelőre minden erőmet lefoglalta a szer
végleges összetételének a kidolgozása. Tudja, ezeket
a készítményeket igen szigorú ellenőrzés alá
vetik, hosszadalmasan kísérleteznek velük, nehogy az
emberi egészségre ártalmasak legyenek. Szóval, éppen
elég bonyodalmon mentem keresztül, a többit rábíztam
Kareszra...
-
- A másik szobában Vera leveti a blúzát, némi
töprengés után a szoknyáját is.
-
- VERA
- Ügyetlen vagyok, nem tudom begombolni sehogyse...
-
- Csend.
-
- KATICA
- Megyek, segítek neki.
-
- Feláll. Fufu elébe ugrik.
-
- FUFU
- Kóstold meg a pasztillát. Teljesen ártalmatlan.
Kizárólag természetes anyagokból készült. Ízletes
is. Már aki szereti...
-
- Kapkodva szedi ki Karesz táskájából a fehér bolti
zacskóba csomagolt cukorkát.
-
- Vegyen belőle, Pongrác
úr. Végeredményben minden termék felett a
fogyasztói ízlés mond ítéletet. Szopogassák
bátran.
-
- PONGRÁC
- Ha nem tudnám, hogy soványító szer, megesküdtem
volna rá, hogy savanyú cukor.
-
- FUFU
- Ugye megmondtam?
-
- KATICA
- Nem szeretem a savanyúcukrot.
-
- FUFU
- A kedvemért kóstolj meg egyet.
-
- KATICA
- Nem csapsz be?
-
- FUFU
- Soha. Semmiben. Semmikor.
-
- Megjelenik Vera, úgy tesz, mint aki a melltartója
gombjával kínlódik.
-
- VERA
- Főnököcske, segít egy
picit Vejáckának?
-
- FUFU
- Vera, kérem, Karesz, a maga barátja nincs itt, nekem
meg vendégeim vannak, nem hallja, hogy tárgyalok?
-
- VERA
- Ó, bocánat, főnököcske,
nem tudtam, hogy hajagszik.
-
- PONGRÁC
- Ő a személyzet ebben az
irodában?
-
- KATICA
- Fufu, ezt meg tudod magyarázni?
-
- PONGRÁC
- Nagyon helyes, kislányom. Erre magyarázatot kérek.
Méghozzá azonnal.
-
- VERA
- Az én főnököcském
mindent meg tud magyajázni, én vagyok az élő tanú.
-
- KATICA
- Mit keres ez a félmeztelen
nőszemély a te irodádban?
-
- PONGRÁC
- Tapasztalatom azt súgja, már megtalálta, amit
keresett.
-
- FUFU
- Ugyan, ugyan. Nyugalom, félreértés az egész.
-
- VERA
- Meg feledékenység.
-
- FUFU
- Némi feledékenység.
-
- VERA
- Emlékezetkiesés.
-
- FUFU
- Az már nagyon tudományos magyarázat volna. Mindjárt
megjön Karesz, és mindenre fény derül.
-
- PONGRÁC
- De ki az a Karesz?
-
- KATICA
- Az én régi udvarlóm. Aki már kétszer megkérte a
kezemet.
-
- PONGRÁC
- Ja, azért olyan ismerős a
neve. Az a Karesz.
-
- FUFU
- A Karesz udvarolt neked?
-
- VERA
- Vannak dolgok, amelyeket a
főnököcske sem tud majd elfelejteni.
-
- FUFU
- Eddig nem meséltél erről.
-
- KATICA
- Lényegtelen. Csak egy udvarló...
-
- PONGRÁC
- Csak az apák tudják,
milyen keserves őket számon tartani.
-
- FUFU
- Ezt azonnal tisztázni kell.
-
- KATICA
- Halaszthatatlanul.
-
- PONGRÁC
- Mint édesatya követelem.
-
- Nyílik az ajtó, Kovács
nyomakszik be két nővel.
-
- KOVÁCS
- Jó napot, én visszajöttem. Méghozzá harmadmagammal.
-
- Nem válaszol neki senki.
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Jó napot, igazgató úr. Hát mégis jól mondta ez a
Kovács elvtárs, hogy maga is párttag itten, oszt jó
lesz betársulni.
-
- LUKÁNÉ
- Nem hazudott nekünk ez a Kovács. Igazgató úr, hát
nem ismer meg? Én vagyok
Lukáné a számvevőségről. Tudja, én voltam a
pénztáros a pártszervezetben, amikor maga volt a
párttitkár.
-
- PONGRÁC
- Ezeket maga csődítette a
nyakamba?
-
- FUFU
- Ők a karcsúsítás miatt
jöttek. Szegények.
-
- KOVÁCS
- Igaza van a titkár úrnak. Mi éppen a karcsúsítás
okán vagyunk itt.
-
- PONGRÁC
- Miféle titkár? Hát maga titkár?
-
- FUFU
- Én egy szerelmes szamár vagyok.
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Megmondta a Kovács
elvtárs, aki belép ebbe az új pártba, azt megőrizi
az igazgató úr. Hát mi eljöttünk. Nincs nekünk
más, csak az a kis havi fizetés. Nincs nekünk más
jövedelmezőség, mint az uraknak.
-
- KOVÁCS
- Lényegében mi demokraták vagyunk. Miért ne lehetnénk
demokraták? Ha az igazgató úr megengedi.
-
- PONGRÁC
- Azonnal magyarázatot kérek. Hogy jön ez ide?
-
- LUKÁNÉ
- Látjuk mi, hogy mi folyik a fejünk felett, akkor is, ha
nem értjük az okát. Régi káderek vagyunk, sok
kenyeret ettünk az igazgató úrral...
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Meg mást is.
-
- LUKÁNÉ
- Azt mosf ne emlegessük. De amikor emlegetni kezdte az
igazgató úr a karcsúsítást, akkor fölfogtuk, hogy
nekünk is lépni köll valamit. Mindig támogattuk az
igazgató urat, most is támogatjuk, csak éppen...
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Nem akarunk még soványabbak lenni. Mi betagosodunk oda,
ahol az igazgató úr is van, oszt karcsúsítsanak
másokat. Így van rendjén. Eztet gondoltuk.
-
- LUKÁNÉ
- Már így is azzal csúfolják a gyárunkat, hogy
demokrata fészek.
-
- KOVÁCS
- Csúfolják, amivel
akarják, csak megmaradjunk. Nem szégyen a demokrácia,
én mondom. Csak mondják meg időben, hova iratkozzunk.
-
- VERA
- Fafikám, te etetted be őket?
-
- KATICA
- Fafika? Miért hív Fafikának a híres cica, ha a Karesz
szerzeménye?
-
- PONGRÁC
- Emberek, itt valami tévedés történt.
-
- KOVÁCS
- Mi nem léphetünk be?
-
- PONGRÁC
- Itt nem arról van szó. Ebben az irodában egy
soványító szert árulnak. Itt nem politizáltunk,
hanem... A lányom miatt jöttem ide.
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Nem köll eztet a lányt egy
cseppet se soványítani. Még rá is férne egy kevés.
Elő is, meg hátul is.
-
- LUKÁNÉ
- Minket nem fogad be az igazgató úr a maga bandájába?
-
- PONGRÁC
- Értsék meg, ez az iroda nem a demokrata párt irodája.
-
- KOVÁCS
- Minket ide küldtek.
-
- Nyílik az ajtó, két
pártvezető érkezett az útról. Belépnek, amikor
Pongrác szónokol.
-
- PONGRÁC
- Nincs miért kételkedni a szavaimban. Ismétlem, ahol
most állunk az nem a demokrata párt irodája. Majd én
megmagyarázom maguknak, hogy hova menjenek.
-
- SZAVICS
- Micsoda arcátlanság! Maga, Pongrác, ide mer jönni az
én irodámba, és azzal meri zaklatni a beiratkozni
vágyó polgárokat, hogy ez nem az igazi demokrata párt
irodája. Vegye tudomásul, hogy ezért olyan pört
akasztok a nyakába, hogy attul kódul.
-
- PONGRÁC
- Már bocsánat, de hogy kerültek ide az urak?
-
- SZAVICS
- Hallotta ezt, Péter? Hogy kerülünk a saját helyi
irodánkba. Bejöttünk, kedves Pongrác elvtárs.
Kedvünk szottyant rá, mondjuk, nézzünk már be a
saját munkahelyünkre. Hát így történt.
-
- PÉTER
- Pongrác úr már elvtárs korában se nézett jó
szemmel ránk. Emlékszik, mikor többször is a
kizárásunkat javasolta, mert nem értettünk egyet a
dogmatikus felfogásával?
-
- PONGRÁC
- Dogmatikus öregapád. Nem én.
Az viszont igaz, hogy már akkor is kevertétek a
málnaszőrt, amikor még kénytelenek voltatok abban az
egy pártban senyvedni. Egy levegőt szívni azokkal,
akik mindent megtettek a demokratikus fejlődésért.
-
- SZAVICS
- El ne sírjam magam. Pongrác elvtárs, mint a demokratikus fordulat csillaga
tűnik föl lelki szemeim előtt. Nem mindjárt jöttem
rá, hogy csak álcázta magát, mikor ki akart hajítani
bennünket a pártból.
-
- PÉTER
- Abból az egyetlen
szeretettből, amelyet büdös lélegzetünkkel
szennyeztünk.
-
- PONGRÁC
- Most sikerült saját pártot alakítanotok.
Élvezhetitek is, mind a tizenöten, ahányan vagytok.
-
- SZAVICS
- Mert ti többen vagytok Pongrác-pártiak? Tán vagytok
húszan is?
-
- PÉTER
- Azért szemtelenkedett be a saját irodánkba, hogy
elcsábítsa a tagjelölteket.
-
- KOVÁCS
- Mégis igaza volt az igazgató úrnak, nemcsak egy
pártja van a demokráciának.
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Akkor most mink hova iratkoztunk be?
-
- SZAVICS
- Maguk itt maradnak, megkapják a pártprogramot, aztán
döntenek.
-
- PÉTER
- A kedves igazgatójuk elfelejtette, hogy már nem a régi idők járnak.
-
- SZAVICS
- Elfeledte a saját emlékezetét.
-
- PÉTER
- Nem emlékszik saját feledésére sem.
-
- SZAVICS
- Megújult. Nézzenek rá.
-
- PÉTER
- Ne feledjék az emlékezetét, legalább maguk ne.
-
- SZAVICS
- Vera, maga engedte be őket?
-
- VERA
- Kiszaladtam a toalettbe, ez
a fiatalember invitálta be őket.
-
- FUFU
- Ezt az ismert soványító szert árulom. A híres
S-pasztillákat. Gondoltam, itt sokan megfordulnak, ide
érdemes nekünk is bekukkantani.
-
- SZAVICS
- A plakátjai nem maradhatnak a falon. Nem képzeli, hogy
a demokrata párt helyiségeiben soványító szert
fogunk reklámozni. Azt bizony, leszedjük.
-
- KOVÁCS
- Melyik demokrata párt? Mondják már meg, melyik
demokrata párt?
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Azt majd még megbeszéljük, hogy azt se tudtad, hova
vezettél bennünket.
-
- LUKÁNÉ
- Miféle slamasztikába.
-
- PONGRÁC
- Uraim, bocsánatot kérek, engem azzal hoztak ide, hogy
ez a Somogyi-féle üzem irodája.
-
- SZAVICS
- Szokása szerint most se tudja, hol van.
-
- PÉTER
- Nincs, aki mutassa neki az irányvonalat.
-
- KOVÁCS
- Pedig az irányvonal az fontos. Arra emlékszem.
-
- LUKÁNÉ
- Arról olyan sokat beszéltünk, azt még én se
felejtettem el.
-
- PONGRÁC
- Lányom, azt hiszem, belátod. Itt neked sincs semmi
keresnivalód.
-
- Az ajtón bekukkant Karesz.
-
- KARESZ
- Katicám, én várlak. Én harmadszor is meg fogom kérni
a kezed.
-
- FUFU
- Átkozott csaló! Még a kezem közé kerülsz!
-
- KATICA
- Ő még lehet a kezed
között, én már nem. Soha többé. Gyerünk, apa!
-
- Apa és lány elindulnak. Kovács rángatja Pongrác
kabátját.
-
- KOVÁCS
- Akkor most hova iratkozzunk, igazgató úr? A
karcsúsítás miatt, tudja.
-
- SZAVICS
- A demokrata párt nem kényszerítheti magukat semmire.
De ha igazi rendszerváltást akarnak, hozzánk
csatlakoznak.
-
- TAKARÍTÓNŐ
- Kovács, Kovács, már megint nem tudod, mit kell tenni,
hogy ne toljanak ki velünk.
-
- LUKÁNÉ
- Annyi a fifika, ki érti ezt?
-
- KOVÁCS
- Csak nyolc évem van hátra a nyugdíjig. Csak ezt a
nyolc évet kibírjam valahogy.
-
- Kimennek. A nyitott ajtón Karesz néz be, fügét
mutat Fufunak.
-
- KARESZ
- Azt hitted, elcsaklizod
tőlem a nőt. Velem máskor ne kezdj ki. Ilyen
partit nem adok át senkinek, kiskomám.
-
- VERA
-
- Megöleli Fufut.
-
- No, te elhagyott szerető,
mire vársz?
-
- SZAVICS
- A plakátokat le kell szednie, fiatalember.
-
- FUFU
- Leszedem őket, nincs hiba.
Mit csinálok ezzel a rengeteg cukorkával?
-
- SZAVICS
- Tényleg jót tesz a teltkarcsúak vonalainak?
-
- FUFU
- Magam is ezt szopogatom, uram. Nézzen rám.
-
- PÉTER
- Hogy adja? A feleségem hálás lenne nekem, ha
meglepném egy hatásos orvossággal...
-
- FUFU
- Ezer dinár csomagja, uram. De mivel hívatlanul magukra
törtem, tekintsék bocsánatkérésnek, egy csomag
mindössze ötszáz dinár.
-
- SZAVICS
- Akkor négy csomaggal kérek. Nincs rajta márkajel?
-
- FUFU
- Most kezdtem forgalmazni,
uram. A jövő héten már vadonatúj csomagolásban
árulom. De garantáltan egészséges és csupa
természetes anyagból van. Jótállok érte.
Veráci ismer engem.
-
- VERA
- Hát, ha engem kérdeznek
erről az emberről, akkor...
-
- FUFU
- Ma este a Park Szállóban vacsorázunk, ott megtalálnak
bennünket, ugye, Verácska?
-
- VERA
-
- Maga elé
-
- Ó, te átkozott!
-
- PÉTER
- Nekem adjon hat pakolást, a feleségemnek eddig egy
gyógyszer sem használt.
-
- FUFU
- Mondja meg neki, hogy ez csodaszer. Ha nem találom föl,
sohase merek közelíteni Verához.
-
- PÉTER
- Olyan kövér volt? Hihetetlen!
-
- FUFU
- Nemcsak kövér. Csúnya is voltam. Meg gonosz is. Ez a
szer mentett meg engem, higgye el.
-
- SZOMSZÉDASSZONY
-
- Belép az ajtón
-
- Ne haragudjanak, szomszédok, de akaratlanul is mindent
hallottam. Mit is akarok mondani? Ja, igen. Én megveszem
az egész táska pasztillát. A fitnesz klubban mindenki
kapkod érte. A találmánya, fiatalember, aranyat ér.
Még akartam valamit... Néha kihagy az emlékezet, pedig
valamikor... Ja, tudom már. Akármennyit tornázik az
ember, S-pasztilla nélkül nincs kondiban. Ide vele!
Hadd irigykedjenek rám a lányok! És még egyszer...
Valamit megint elfeledtem. De mi volt az, amit
elfeledtünk? Maguk tudják? Fontos volt? Nagyon fontos?
-
- Hajlongva kimegy a táskával.
-
- Ezzel vége.
