Cs. Simon István: Parlagmagány - Válogatott versek
 
Válaszlevelek
 
1.
 
Kerülővel ugyan, de
megkaptam a leveled
egykori sorstársam,
áttelepült haver.
Írod, hogy ha rólunk
bármit is hallasz,
a szíved erősebben ver...
(Mit mondjak, van ilyen!)
Kérdezed, hogy
összecsomagoltunk-e már.
Hát... képzeletben egyszer-másszor
már elvégeztem a nagy válogatást,
de mindennek ellenére
maradunk,
habár nekünk itt már
csak a maradék maradéka maradt!
S közben a part tovább szakad.
 
2.
 
Viharmadárként északra szállt
ifjú barátom,
felbontva ugyan,
de megkaptam a leveled;
dőlt betűkkel írott soraid
még nem sikkadtak el,
sokáig pihegtek a kezemben...
 
Itthon, most, napjaink
hínárosának a partján
fölfénylett a barka,
közeleg a kikelet,
de mintha háborúra
szaglanának a szelek,
s a vérnyirkos hegykoszorúk körül
tétován kóvályognak
az atlanti légtömegek.
 
3.
 
Azt írod, hogy álmodban
leégett a házad...
és kérdezed: mi van a kutyáddal
meg az eperfával.
Nos, a házad még áll,
igaz, egy kicsit magába
roskadt már, s alaposan
kikezdték a repedések,
hályogosodó ablakszemein
le vannak eresztve a redőnyök.
A kutyád ugatását nem hallom,
elkószálhatott egy őszi alkonyon...
Az eperfát kivágták
talán, hogy nehogy
túl sötéten bólingasson a lombja;
huzatos a helye,
és pünkösdkor mézgásan
könnyezett a tuskója.