Koncz István: Összegyűjtött versek
 
Kasszandra-levél
 
Egyedül maradtam.
 
Minden múlt emléke sötétül,
hunyó lélek sápad, s mint
ősállapotba,
sivatag-éjbe merül.
 
Jövőt kísért, valóban lidérces
fényt követ
talmi ideál, amely minden mást
s másikat egyaránt kizár,
s az a másik, az - az utolsó
alkalom volt talán.
 
Nem balsors, de bűnös
öncsalás hoz pusztulást
s teljesít végzetet
a vak dac felett,
s többé már nem remél
a rettegéstől terhes
utolsó pillanat, amikor választ
az önzésben fogant ordas
szabad akarat.
 
Csak végtelen, pusztító háború
minden igazság, amely süket -
más igazságok ellenében.
 
Híd, 1994/1-4.