Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Félelem és menekülés

(A stobi romoknál)

 

Itt rejtőzik hát a gyilkos?

 

Láttam gránitba faragva nevüket. -

idegen patrícius, Róma üldözöttje.

Barbár kalmárokat a piactéren

poéta dicsőít, cinkos versekkel...

- Vándorom, jól gondold meg! Vége!

 

Vége? Hova menekülhet a képzelet, -

a Krivolak hegyei csengenek,

tiszta ég ügyel a vezető meséjére?

 

Mért hagytad el Rómádat, vándorom?

(Kérlelhetetlen auspicium tarsolyomban,

ujjaimban reszketés és a rabszolgalány

simogatása egyre ernyedő dalomon.)

 

Ködöl az eső, csupasz kőfalak közt

így hagyom bekötni szemeimet, és

tudomásul veszem, - ékes horrendum carmen

utamon, a közelgő

ítéletet.