Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Antik gyilkosok képére

 

Árnyalatok közt vívódva; -

megbecsült játék,

terjed a dallamos léptek

tiszta izgalma s a távolodó

moraj rafinált zenebonája

csillogtatja a zaj diadalát:

itt keresztezi útját a versnek

a szó, zárt, rajztáblára feszített

alakja; - sötét bitorló

lehet a magyarázat már csak.

 

Leírni a világot körülöttem:

majmol a visszatérő pillanat; -

barátságos követ, - mint lámpalázas

színész dadog a dicsőség s a

színmű így laposodik

mesteri történetté az idő

felzaklatott tanulsága a kelepce,

s megköveteli díját a mű; -

lesben, szemben a művel,

a mester kikerüli a vért.