- Koncz István:
Összegyűjtött versek
-
- Struktúrák
-
- Az isztambuli Kék Mecsetnek tökéletes az akusztikája.
A monumentális épület bármelyik szögletében
hallható az imám mormolása. Érzékenyebb kihangzású
teret a Kék Mecsetnél nem
ismerek. Koros, talán épp korossága miatt gyermeteg
hölgynek magyaráz az idegenvezető. Bemutatja az
akusztikát. Puhán összecsapja két hatalmas tenyerét.
A taps zenére visszaváltva hangzik a mecset minden
szögletében. Az öreg hölgy elragadtatva
ismétel. Pirinyó tenyerével tapsol ó mellette állok,
semmi nesz.
- Nyilván ezek a tenyerek sem
fogásra, sem zaj, zörej előidézésére nem
alkalmasak. De csoda történt, a Mecset hallott. Finom
csattanással közvetítette a hangot, melyet a tapsoló
talán életében soha nem hallott.
-
- A Mecsetet építem, hogy hallhatóvá tegyem
- a tapsot.
-
Le
Le
le
- Meddig le?
- Játsszuk vissza!
-
- (Itt a vers nyilván tensus,
- egyszer majd meg fogom írni.)
