Koncz István: Összegyűjtött versek

 

Jó mulatság

 

Visszafogja perzselő hevét a déli

Nap, visszahőköl zavarodottan

az árnyék; csapdába, - pillangó s gondolat,

a fény felé, - vesztükbe rohannak,

s csak a bosszúálló dacoló indulata

marasztal még kivárni bölcsen egy

utolsó felvonást, a színpad és szereplő, íme,

megszolgálja a sorsát; hatás és dráma oly

tökéletes, fokozni nem lehet, nem lázít künn a valóság

s a hangulat, - maga sem lázad, csupán-

csak mulattat; mint igaz beszédben

a hangsúly, figyelem és lélek együtt

és külön, tisztán kihallható, s vele

rímel az egyszerű szabály, erkölcstelen

korban nem korszerű a morál;

békét (pusztulást) higgadtan a pillanat

úgy fogad, ahogy visszafogja perzselő hevét

a déli Nap.