Danilo Kiš - Haris Pašović: Utazás Nicaraguába

EDUARD SAM LELKE AZ ALVILÁGBAN VÁNDOROL ÉS NAGYON FÉL

 

Eduard Sam Lelke fél, rettenetesen fél miközben egy rideg területen halad keresztül, ahol túl sok madárnak állt el a lélegzete. Andi megpróbál segíteni rajta. Eduard Sam Lelke mégis menthetetlenül a sötétségbe zuhan.

------------------

NAP

Ne félj, aludj.

Szíved kígyóit az álommal veszejtsd össze.

Ha egy kígyó megeszi a kígyót,

a méregből, azt mondják, madár születik.

Álmodj. Álmodban megpillantod

egy messzi föld felé,

hol hideg a tájék,

a híd fonalát.

Más idő uralkodik ott,

s a világnak más törvényei.

Túlontúl sok madárnak

állt el ott a félelemtől a lélegzete.

Ne félj, aludj.

Akkor se, ha a holtak

szellemei indulnak feléd,

akkor se, ha férges húsuk bűze

átitatja lelked,

akkor se, ha csontjaik csörgése

felsebzi hallásod.

Szívedben a világosság énekét megleled,

hogy a part legyen folyamod s hajód.

------------------

KALAUZ

Ölelj át. Erősen.

 

ANDREAS

Megint félsz? Ott nincsenek kutyák. Vagy

hallottál valamit?

 

KALAUZ

Igen.

 

ANDREAS

Te semmitől sem félsz. Nem kell

félned.

 

KALAUZ

Félek a vonatoktól. (Csend.) Félek a

kutyáktól is.

 

ANDREAS

Te semmitől se félsz.

------------------

Eduard Sam zenéjébe belép a Nap.

------------------